"Olvasói levelek"

  • .
  • 2011. január 13.

Olvasói levelek

Hosszabbítás előtt Magyar Narancs, 2010. november 18. Nagy élvezettel olvastam Unger Anna kitűnő cikkét.
Végre valaki logikusan számol a kétharmad ilyen következményeivel, az előre hozott választások lehetőségével. Év elején e-mailekben magam is felvetettem hasonlókat MSZP- és LMP-vezetőknek, persze hasztalanul.

A diadalmas, kétharmados Fidesz elvileg megtehette volna a radikális lépést is, amelyet év eleji "ijesztgetéseim" említettek: gyors új, egyéni kerületi választási törvénnyel és például az önkormányzatival egyidejű új parlamenti választással minden ellenzéki pártot eltávolítani a Házból. De nem tette, és lovagiasan viselkedett. A valóban szép LMP-s parlamenti bejutás ünneplése után ugyanis Schiffer András szigorúan rászólt a Fideszre, hogy a rémhíreket cáfolandó vallja be őszintén a kisebb parlamenttel és a választási rendszerrel kapcsolatos huncut terveit. Ekkor Navracsics egy tévéinterjúban szinte megszeppent kisdiákként mentegetőzve mondta el, hogy megtartanák a jelenlegi vegyes választási rendszert, csupán a létszámokat csökkentenék. Valóban, május 14-i dátummal be is nyújtották az Unger Anna által említett T/18-as ilyen javaslatot. Kérdés viszont az, hogy végül milyen választási rendszert diktálnak majd a Fidesz valóságos, prózai érdekei.

A "200 fős parlament" témája ugyanis már régi, sokéves vita a Fidesz és az MSZP között, a szavazási rendszer kérdésében mindig élesen ellentétes álláspontjuk volt. Az MSZP a listás rendszert szereti, a vidéken legerősebb Fidesz pedig mindig az egyéni választókerületi rendszert javasolta. Jelenlegi választási rendszerünk elismert, ám a politikai érdek igen erős tényező. Az idő múlásával a hatalmasra fejlődött mai kormányzó pártszövetségen belül is keletkezhetnek feszültségek. A legjobb módszer a belső harmónia fenntartására a hűséges harcosok parlamenti mandátummal való jutalmazása. Ugyanakkor viszont a ma együtt 262 tagú Fidesz- és KDNP-frakciók létszámát a ma 198 fősre tervezett új Házban jelentősen le kellene csökkenteni. Hogy egy ilyen fájdalmas lépés ne szülhessen belviszályt, legjobb minden eszközt felhasználni a Fidesz-KDNP-s mandátumszám növelésére. Ez elemi, igen erős érdek lesz.

Az egyik mód: a külföldi magyar állampolgároknak lakhelyre való tekintet nélkül hazai választójogot adni. A nyár eleji gyors honosítási törvény e kérdést nyitva hagyta. Azóta viszont többször hangzottak már el a lakhelytényező elhagyását szorgalmazó képviselői követelések. Valószínű, hogy végül létező európai példákra hivatkozva a külföldi magyar állampolgárok lakhelytől függetlenül mind megkapják majd az itthoni parlamenti választójogot. S a szomszédos államok magyarjainak nagy többsége itthon a Fideszt támogatja majd.

Egy másik mód a választási rendszer ügyes meghatározása. Bár most a T/18-as a vegyes rendszert tartalmazza, mégsem valószínű, hogy végül a Fidesz feladná sokéves álmát a számára kedvező egyéni választókerületek teljességéről. Talán hivatkoznak majd a történelem (Németalföld után) időben második polgári társadalma, Anglia máig ezt használó választási módjára is. Unger Anna cikkében jól szemléltette a relatív többség győzelmének világát. Valószínű, hogy kimerítő viták után a kétharmad gyorsan rögzíti majd e módszert a Fidesz számára.

A külföldi magyarok pluszszavazataival és az angol típusú egyéni kerületi rendszerrel aztán a mai kormánypártok szinte minden mandátumot elnyerhetnének. A Fidesz-KDNP-s mandátumarány tehát a jelenlegi 68 százaléknál is magasabb lehetne.

Egy "hosszabbítás" célú választás időzítéséről is érdemes szólni. Unger Anna jól látja, hogy 2011 őszén e választás helyettesíthetne egy mellőzött népszavazást is. A T/18-as benyújtásakor viszont a kormány részéről mondtak időpontokat is a törvény előzetes kidolgozására: például 2011. szeptember 1-jét, majd 2011. június 30-át, s az alkotmányügyi bizottság végül a javaslatot 2011. december 31-ig terjesztené be. Érdekes, hogy Unger Anna inkább a T/18-as javaslat megtartásában hisz, mint ezen időpontokban. Szerintem viszont a mai T/18-as helyett inkább a Fidesz eredeti szándéka és valódi érdekei érvényesülhetnek, az időrendet viszont a demokratikus formákkal inkább betarthatják. Lehet bizony ott megígért paritásos albizottság és kimerítő, hosszú társadalmi vita is bőven. Végül a sok szöveg után a kétharmad dönt és kész. Magát az esetleges új parlamenti választást én tehát vagy Unger Anna után 2011 őszére, például október 23-hoz közeli dátumra saccolom, vagy pedig 2012 tavaszára, például húsvét vagy április 25. közelébe. Ez utóbbi dátum a jelek szerint a "fülkeforradalom" győzelmének dicsőséges évfordulójává válhat. Egy 2012-es időpont félidős választásként talán elegánsabbnak is tűnhet. A december 24-i sajtóban egyébként Orbán elmondta, hogy az új alkotmány és a kapcsolódó törvények 2012. január 1-jén lépnek hatályba. Ez is 2012-es előrehozottat valószínűsít, ha lesz ilyen. December 21-én ugyanis Orbán egy tévéinterjúban mellékesen olyat is mondott, hogy most három és fél évig választás sem lesz. Ennek tükrében a következő eseti valószínűségeket saccolom: A) Nem lesz előre hozott választás, tévedünk mindketten, a szerző is, én is: 40 százalék. B) Ma nincs ilyen fideszes szándék, de az új alkotmány megléte után a Fidesz hamar rájön egy előrehozás hasznára: 40 százalék. C) Már van ilyen gondolat, de Orbán Viktor rejti: 20 százalék.

Az ellenzék ma már keserűen látja a kétharmad erejét, a Fidesz pedig annak gyümölcseit. Antall József szóhasználatával az ellenzéknek talán azt lehetne mondani, hogy "tetszettek volna 2010 elején hallgatni a kétharmad elhárításáért lázasan és 'kioktatóan' érvelőkre".

Dombos Pál

szociológus

"Akinek van, vegye elő..."

Magyar Narancs, 2010. december 16.

Czenkli Dorka írása elsősorban a velem folytatott beszélgetések alapján született. A cikkben megjelent egy állítás, mely feltehetően az általam mondottak félreértésén alapul, és további félreértésekre adhat okot, köztük olyanokra is, melyek a Magyar Nemzeti Galéria jó hírét veszélyeztetik. Ez a szándék tőlem távol áll, ezért kérem önöket, hogy közöljék az alábbi helyreigazítást:

A cikk problematikus mondata így szól: "A nyomozás kiderítette azt is, hogy az MNG öt festménye vendégszerepel különböző állami helyeken, de hiteles kimutatás nincsen róluk - úgy kell bekopogtatni mindenhová, hogy bocsánat, nincs itt egy Kernstok?"

Az általam elmondottaknak az volt a lényege, hogy kutatásaink minden elérhető köz- és magángyűjteményre kiterjedtek, így a Magyar Nemzeti Galéria törzsanyagából is sikerült olyan műveket most első alkalommal bemutatnunk a Nyolcak kiállításán Pécsett, melyek eddig ismeretlenek voltak a kutatók előtt. Ezek azonban évtizedek óta beleltározott képek, és minden kutató által elérhetően szerepelnek a nyilvántartásban. Az általam említettek fő mondanivalója éppen az volt, hogy dacára annak, hogy ezek a festmények generációk óta az MNG tulajdonát képezték, mégis elkerülték a kutatók figyelmét, pusztán azért, mert nem voltak szem előtt, hanem letétben voltak és vannak különböző minisztériumokban, valamint a Parlament épületében. De ezek a letétek, kölcsönzések teljesen jogszerűek, tehát itt nem arról van szó, hogy az MNG munkatársai nem végezték vagy végzik megfelelően a munkájukat, hanem sokkal inkább arról, hogy a kutatók nem néztek meg minden lehetséges helyszínt a korábbi feltárások során, így maradhatott ki monográfiákból és egyéb művészettörténeti feldolgozásokból ez a mintegy féltucatnyi mű is.

A magam részéről ezúton is szeretném megköszönni a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak, hogy minden segítséget megadtak ahhoz, hogy ezek a külső helyszíneken letétbe helyezett művek is a pécsi kiállításra kerülhettek, melyek kölcsönzését már jóval a lehetséges határidők lejárta után kérelmeztük. Külön köszönöm Nagy Judit, Szücs György, Verő Mária és Zsákovics Ferenc segítségét.

Üdvözlettel

Barki Gergely

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.