"Olvasói levelek"

  • .
  • 2011. január 13.

Olvasói levelek

Hosszabbítás előtt Magyar Narancs, 2010. november 18. Nagy élvezettel olvastam Unger Anna kitűnő cikkét.
Végre valaki logikusan számol a kétharmad ilyen következményeivel, az előre hozott választások lehetőségével. Év elején e-mailekben magam is felvetettem hasonlókat MSZP- és LMP-vezetőknek, persze hasztalanul.

A diadalmas, kétharmados Fidesz elvileg megtehette volna a radikális lépést is, amelyet év eleji "ijesztgetéseim" említettek: gyors új, egyéni kerületi választási törvénnyel és például az önkormányzatival egyidejű új parlamenti választással minden ellenzéki pártot eltávolítani a Házból. De nem tette, és lovagiasan viselkedett. A valóban szép LMP-s parlamenti bejutás ünneplése után ugyanis Schiffer András szigorúan rászólt a Fideszre, hogy a rémhíreket cáfolandó vallja be őszintén a kisebb parlamenttel és a választási rendszerrel kapcsolatos huncut terveit. Ekkor Navracsics egy tévéinterjúban szinte megszeppent kisdiákként mentegetőzve mondta el, hogy megtartanák a jelenlegi vegyes választási rendszert, csupán a létszámokat csökkentenék. Valóban, május 14-i dátummal be is nyújtották az Unger Anna által említett T/18-as ilyen javaslatot. Kérdés viszont az, hogy végül milyen választási rendszert diktálnak majd a Fidesz valóságos, prózai érdekei.

A "200 fős parlament" témája ugyanis már régi, sokéves vita a Fidesz és az MSZP között, a szavazási rendszer kérdésében mindig élesen ellentétes álláspontjuk volt. Az MSZP a listás rendszert szereti, a vidéken legerősebb Fidesz pedig mindig az egyéni választókerületi rendszert javasolta. Jelenlegi választási rendszerünk elismert, ám a politikai érdek igen erős tényező. Az idő múlásával a hatalmasra fejlődött mai kormányzó pártszövetségen belül is keletkezhetnek feszültségek. A legjobb módszer a belső harmónia fenntartására a hűséges harcosok parlamenti mandátummal való jutalmazása. Ugyanakkor viszont a ma együtt 262 tagú Fidesz- és KDNP-frakciók létszámát a ma 198 fősre tervezett új Házban jelentősen le kellene csökkenteni. Hogy egy ilyen fájdalmas lépés ne szülhessen belviszályt, legjobb minden eszközt felhasználni a Fidesz-KDNP-s mandátumszám növelésére. Ez elemi, igen erős érdek lesz.

Az egyik mód: a külföldi magyar állampolgároknak lakhelyre való tekintet nélkül hazai választójogot adni. A nyár eleji gyors honosítási törvény e kérdést nyitva hagyta. Azóta viszont többször hangzottak már el a lakhelytényező elhagyását szorgalmazó képviselői követelések. Valószínű, hogy végül létező európai példákra hivatkozva a külföldi magyar állampolgárok lakhelytől függetlenül mind megkapják majd az itthoni parlamenti választójogot. S a szomszédos államok magyarjainak nagy többsége itthon a Fideszt támogatja majd.

Egy másik mód a választási rendszer ügyes meghatározása. Bár most a T/18-as a vegyes rendszert tartalmazza, mégsem valószínű, hogy végül a Fidesz feladná sokéves álmát a számára kedvező egyéni választókerületek teljességéről. Talán hivatkoznak majd a történelem (Németalföld után) időben második polgári társadalma, Anglia máig ezt használó választási módjára is. Unger Anna cikkében jól szemléltette a relatív többség győzelmének világát. Valószínű, hogy kimerítő viták után a kétharmad gyorsan rögzíti majd e módszert a Fidesz számára.

A külföldi magyarok pluszszavazataival és az angol típusú egyéni kerületi rendszerrel aztán a mai kormánypártok szinte minden mandátumot elnyerhetnének. A Fidesz-KDNP-s mandátumarány tehát a jelenlegi 68 százaléknál is magasabb lehetne.

Egy "hosszabbítás" célú választás időzítéséről is érdemes szólni. Unger Anna jól látja, hogy 2011 őszén e választás helyettesíthetne egy mellőzött népszavazást is. A T/18-as benyújtásakor viszont a kormány részéről mondtak időpontokat is a törvény előzetes kidolgozására: például 2011. szeptember 1-jét, majd 2011. június 30-át, s az alkotmányügyi bizottság végül a javaslatot 2011. december 31-ig terjesztené be. Érdekes, hogy Unger Anna inkább a T/18-as javaslat megtartásában hisz, mint ezen időpontokban. Szerintem viszont a mai T/18-as helyett inkább a Fidesz eredeti szándéka és valódi érdekei érvényesülhetnek, az időrendet viszont a demokratikus formákkal inkább betarthatják. Lehet bizony ott megígért paritásos albizottság és kimerítő, hosszú társadalmi vita is bőven. Végül a sok szöveg után a kétharmad dönt és kész. Magát az esetleges új parlamenti választást én tehát vagy Unger Anna után 2011 őszére, például október 23-hoz közeli dátumra saccolom, vagy pedig 2012 tavaszára, például húsvét vagy április 25. közelébe. Ez utóbbi dátum a jelek szerint a "fülkeforradalom" győzelmének dicsőséges évfordulójává válhat. Egy 2012-es időpont félidős választásként talán elegánsabbnak is tűnhet. A december 24-i sajtóban egyébként Orbán elmondta, hogy az új alkotmány és a kapcsolódó törvények 2012. január 1-jén lépnek hatályba. Ez is 2012-es előrehozottat valószínűsít, ha lesz ilyen. December 21-én ugyanis Orbán egy tévéinterjúban mellékesen olyat is mondott, hogy most három és fél évig választás sem lesz. Ennek tükrében a következő eseti valószínűségeket saccolom: A) Nem lesz előre hozott választás, tévedünk mindketten, a szerző is, én is: 40 százalék. B) Ma nincs ilyen fideszes szándék, de az új alkotmány megléte után a Fidesz hamar rájön egy előrehozás hasznára: 40 százalék. C) Már van ilyen gondolat, de Orbán Viktor rejti: 20 százalék.

Az ellenzék ma már keserűen látja a kétharmad erejét, a Fidesz pedig annak gyümölcseit. Antall József szóhasználatával az ellenzéknek talán azt lehetne mondani, hogy "tetszettek volna 2010 elején hallgatni a kétharmad elhárításáért lázasan és 'kioktatóan' érvelőkre".

Dombos Pál

szociológus

"Akinek van, vegye elő..."

Magyar Narancs, 2010. december 16.

Czenkli Dorka írása elsősorban a velem folytatott beszélgetések alapján született. A cikkben megjelent egy állítás, mely feltehetően az általam mondottak félreértésén alapul, és további félreértésekre adhat okot, köztük olyanokra is, melyek a Magyar Nemzeti Galéria jó hírét veszélyeztetik. Ez a szándék tőlem távol áll, ezért kérem önöket, hogy közöljék az alábbi helyreigazítást:

A cikk problematikus mondata így szól: "A nyomozás kiderítette azt is, hogy az MNG öt festménye vendégszerepel különböző állami helyeken, de hiteles kimutatás nincsen róluk - úgy kell bekopogtatni mindenhová, hogy bocsánat, nincs itt egy Kernstok?"

Az általam elmondottaknak az volt a lényege, hogy kutatásaink minden elérhető köz- és magángyűjteményre kiterjedtek, így a Magyar Nemzeti Galéria törzsanyagából is sikerült olyan műveket most első alkalommal bemutatnunk a Nyolcak kiállításán Pécsett, melyek eddig ismeretlenek voltak a kutatók előtt. Ezek azonban évtizedek óta beleltározott képek, és minden kutató által elérhetően szerepelnek a nyilvántartásban. Az általam említettek fő mondanivalója éppen az volt, hogy dacára annak, hogy ezek a festmények generációk óta az MNG tulajdonát képezték, mégis elkerülték a kutatók figyelmét, pusztán azért, mert nem voltak szem előtt, hanem letétben voltak és vannak különböző minisztériumokban, valamint a Parlament épületében. De ezek a letétek, kölcsönzések teljesen jogszerűek, tehát itt nem arról van szó, hogy az MNG munkatársai nem végezték vagy végzik megfelelően a munkájukat, hanem sokkal inkább arról, hogy a kutatók nem néztek meg minden lehetséges helyszínt a korábbi feltárások során, így maradhatott ki monográfiákból és egyéb művészettörténeti feldolgozásokból ez a mintegy féltucatnyi mű is.

A magam részéről ezúton is szeretném megköszönni a Magyar Nemzeti Galéria munkatársainak, hogy minden segítséget megadtak ahhoz, hogy ezek a külső helyszíneken letétbe helyezett művek is a pécsi kiállításra kerülhettek, melyek kölcsönzését már jóval a lehetséges határidők lejárta után kérelmeztük. Külön köszönöm Nagy Judit, Szücs György, Verő Mária és Zsákovics Ferenc segítségét.

Üdvözlettel

Barki Gergely

Neked ajánljuk