Olvasói levelek

  • .
  • 2011. február 3.

Olvasói levelek

A Schiffer András-jelenség Magyar Narancs, 2011. január 6. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2011.
január 20.

Kedves Juhász Géza! Kedves Schiffer András!

Géza szerint Szabó Tímea, az LMP képviselője valójában "el sem ment a Gaudi-féle 2002-2010-es különjelentés tárgyalására". Én ezzel szemben azt írtam, hogy "pártja részt vesz a szocialisták ellen felállított, a parlamenti ellenőrzés karikatúrájává vált, a fideszes Gulyás Gergely illetve a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás által vezetett albizottságokban és szavazatával támogatja azok 'jelentéseit'". A bizottság honlapján olvasható jegyzőkönyvek szerint október 20-án a Gulyás-féle jelentést, november 26-án pedig a Gaudi-féle jelentést vitatta meg. Az LMP képviselője az albizottság mindkét ülésén részt vett és elfogadta a jelentést. Ebből vontam le a következtetést, hogy az LMP mint párt egyetért az ilyen "vizsgálatokkal". Az, hogy a főbizottságnak azon az ülésén, amikor e jelentést jóváhagyták, Szabó Tímea valóban nem volt jelen, nem érinti azt, hogy mindkét jelentést támogatta. Eddig a tény, és most nézzük az indítékot.

Géza megismétli az LMP-s álláspontot, hivatkozva az Alkotmánynak arra a rendelkezésére, hogy az Országgyűlés "bármely kérdés megvizsgálására bizottságot küldhet ki". Megfeledkezik - miként a Fidesz is teszi - arról, hogy a bizottság tevékenysége nem sérthet más normákat. Volt már példa arra, hogy az Országgyűlés az idézett rendelkezésre hivatkozva olyan bizottságot hozott létre, amelynek tevékenysége alkotmányellenes volt, mint 2001-2002-ben a képviselők vagyonát vizsgáló Répássy-féle bizottság, amely olyan adatokat kezelt, amelyeket csak a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság kezelhetett volna, valamint a 2002-ben létrehozott Mécs-bizottság, amely illetéktelenül nyúlt az ügynöktörvény hatálya alá tartozó adatokhoz. Az emberjogi bizottság albizottsága olyan kormány tevékenységét vizsgálta, amely nem a jelenlegi, hanem az előző Országgyűlésnek tartozott felelősséggel, és abban az Országgyűlésben a Fidesz nagy ellenzéki pártként nem kezdeményezte vizsgálóbizottság felállítását, amelyet ellenzéki kezdeményezésre meg kellett volna alakítani, s amely az akkori kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértése esetén fogadhatott volna el jelentést. Ez felel meg az Alkotmány és a Házszabály logikájának. A következő Országgyűlésben hozni létre olyan albizottságot, amelyben a korábbi kormányt akkor támogató párt képviselője csekély kisebbségben van, ellentétes ezzel a logikával. Ezért helytelenítem, hogy az LMP mint demokratikus párt részt vesz az alkotmányos normák ilyen megcsúfolásában.

Ez az eljárás persze összefügg azzal, ahogy András a magyar politikai erőket megítéli. Eszem ágában sincs Szanyi Tibor tézisét bizonygatni, nem tekintem az LMP-t a Fidesz csatlósának, miként azt sem várom el tőle, hogy az MSZP csatlósa legyen. Azt kifogásolom, hogy András nem érti vagy nem akarja érteni a különbséget a között, hogy az MSZP olykor hibázik a demokratikus normák követésében, míg a Fidesz következetesen a demokratikus jogállam lebontásán dolgozik. Nem vitatom, hogy András rendszeresen határozottan bírálja a Fidesz lépéseit, ahogy ez kiderül a parlamenti beszédeiből vett idézetekből, melyeket Géza szépen felsorol. Csakhogy - mint erre cikkemben utaltam - András szinte mindig tesz egy utalást annak érzékeltetésére, hogy a Fidesz csak azt teszi, amit korábban már az MSZP is tett. Csak néhány példa erre azokból a beszédekből, melyekből Géza idézett: "De emlékeznünk kell arra is - hiszen ez is hozzátartozik a történeti hűséghez -, hogy miközben a '94-ben kezdődött periódusban meg volt hirdetve a konszenzus a pártok között, valóban elindult egy kedvezőtlen folyamat, amikor az akkori ellenzék jelölt egy szakmailag minden tekintetben megfelelő jogászprofesszort, Bruhács professzor urat, akit az akkori kormányzó MSZP-SZDSZ-többség kizárólag politikai okokból leszavazott... Hol a szocialista párt próbált pártkatonákat jelölni különböző független intézmények élére, hol pedig a jelenlegi kormányoldal próbált pártkatonát ültetni - miként az az elmúlt órákban is történt - egy független intézmény élére." (Június 28.) Hogy pártkatona lett volna egykor Horváth Ádám a televízió, vagy Surányi György az MNB élén, vagy most Simor András, azt Schiffer sem gondolhatja komolyan. Bezzeg Járai Zsigmond, akit maga Orbán nevezett meg hívei előtt jegybankelnöksége idején saját emberükként. De térjünk vissza az idézetekhez:

"Azt javasoljuk az Orbán-kormánynak, hogy ne folytassa a Gyurcsány-kormány jogkorlátozó politikáját... Abban hiszünk, hogy éppenséggel a szabadságjogok erősítése, a vita területének minél szabadabbá tétele az, ami igenis erősítheti a demokratikus jogállamot, úgyhogy éppen ezért nagy tisztelettel kérem önöket, hogy térjenek le arról az útról, amit egyébként Gyurcsány Ferenc és Draskovics Tibor jelölt ki." (Július 5.)

"Emlékezhetünk arra, hogy volt olyan miniszterelnöke ennek az országnak, aki sorozatosan támadásokat intézett a köztársaság elnöke ellen, és pártelfogultsággal gyanúsított alkotmánybírákat. Voltak alkotmánybírák, akiket azért nem sikerült megválasztani, mert volt olyan többségi párt, amelyik meggyanúsította őket pártelfogultsággal. Ha önök ebből a helyzetből ki akarnak mászni, akkor talán nem kéne azokhoz az eszközökhöz nyúlni, amilyen eszközöket használt a szocialista-szabad demokrata többség." (November 2.)

Ezt a következetesen érvényesülő szemléletet kifogásolom. Meg azt, amit szintén a november 2-i beszédben mondott: "Szerintem senki - legalábbis közülünk - nem kívánja kétségbe vonni Lázár János és frakciótársai demokratikus elkötelezettségét." Vagyis még az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása - hiszen annak vitájában mondta a fentieket - sem volt elég Andrásnak ahhoz, hogy kétségbe vonja a Fidesz demokratikus elkötelezettségét.

Bauer Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.