Talán azért, mert bevallatlanul is úgy érzik: nem kivitelezhetetlen. Csak éppen bátorítják magukat, az olvasókat, engem - ha együtt hajtogatjuk, hogy nem lehet megcsinálni, akkor bizonyára nem is lehet. Valószínűleg lebecsülik azt, akinek a beleegyezése vagy kívánsága nélkül az efféle ötletek nem kaphatnának hangot. Nem szeretik őt, s emiatt becsülik le, nem szeretik, s emiatt nem veszik tekintetbe, hogy Magyarországnak karizmatikus vezetője van (ami az esetek jelentős részében súlyos csapás). A szerzőpáros se az empátiáját, se a fantáziáját nem mozgatja meg, pedig nem kapnának sérvet, ha egy kicsit igyekeznének.
Emiatt a szerzőpárt merész fantáziagyakorlatra utasítjuk. Képzeljenek el egy kicsiny, de szuverén országot az úgynevezett szabad világban. Ebben a kis országban a népesség nyilván van tartva számítógépeken: most majd az újfajta választások céljából hasznosítják az adatokat. Képzeljük el azt is, hogy progresszív lesz a szavazati szorzó (miért ne?), egygyerekeseknél 1, kétgyerekeseknél 2,1 háromgyerekeseknél már 3,3 szavazat dukál (ha kell, a szülőpárok között elfelezve), és így tovább. Mind az aritmetikája, mind a gyakorlati megvalósítása egyszerű; ahol egy tippmixszelvényt ki tudnak nyomtatni, ott az újfajta szavazólapokkal sem lesz gond. Magzat után töredékszavazat jár, a terhesség előmenetelétől függően, 0,1-től 0,9 szavazatig, igazolást háziorvosi beutalóra állíthat ki a területileg illetékes nőgyógyász. Létre kell még hozni egy országgyűlési bizottságot a törvénymódosítás beterjesztésére, és egy új hivatalt döntés-előkészítésre, meg arra, hogy deklarálja, megvolt a társadalmi egyeztetés, és kész.
Még egy kicsit gondolkodjunk és képzelődjünk következetesen. Ha kimondjuk, hogy az élet első tizennyolc évében (plusz kilenc hónap) csak közvetve (felmenői, gondviselői által) szavazhat az állampolgár, akkor úgy logikus, igazságos és arányos, hogy élete utolsó tizennyolc évében is így legyen, tehát az utódai - vagy, utód híján, erre kijelölt, alkalmas és felelős személyek - szavazzanak helyette. A megvalósítás ez esetben sem boszorkányság. Kellenek orvosi bizottságok (kézenfekvő, hogy a feladatot a sorozóbizottságok orvosaihoz delegálják), és kell egy hivatal, amely megállapítja, kinek mennyi van még hátra az életéből (a döntés ellen egyszer lehet fellebbezni), és helyben vagyunk, máris alkalmazható az új szisztéma.
Egyébiránt a posztszovjet érában a nyolcgyermekes Mécs Imre (akkor SZDSZ) vetette föl elsőként a többletszavazat ötletét, másfél évtizeddel ezelőtt, kánikulában.
Gyáva Nyúl
(ez álnévnek látszik, és az is - jobb lesz nekem így, mert a fentieknél logikusabbakat is el tudok képzelni)
