"Olvasói levelek" - Akcióban a szélsőjobb

  • .
  • 2011. augusztus 11.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2011. július 28. Tisztelt Szerkesztőség! Talán felesleges is leszögezni: Anders Behring Breivik tettében bármi rokonszenveset vagy akár menthetőt épeszű ember nem találhat.
Csakhogy egy eszmei álláspont - jelen esetben az iszlámellenesség - nem azonos azzal, ahogyan legszélsőségesebb képviselői értelmezik, sem pedig azzal, amivel ideológiát kereső igyekezetükben "összekutyulják". Ha ezekkel azonosítjuk, akkor azzal igazságtalanul lejáratjuk a szóban forgó álláspontot, s megnehezítjük az igazság tisztázását. "A szerk" pedig pontosan ezt teszi a rémtettet kommentáló írásában. Egy kalap alá veszi az iszlámellenességet a szélsőjobboldallal, a "faji alapú gondolkodás"-sal, és a "demokrácia megvetésé"-vel.

Az iszlámellenességnek önnmagában nincs köze a szélsőjobboldalisághoz és a rasszizmushoz. Akkor sem, ha a nyugati szélsőjobboldal jelenlegi ideológiája összekeveri a kettőt. (Ez egyébként nem mindig volt így - Al-Husszaini jeruzsálemi nagymufti a második világháború alatt Hitler hű szövetségese és antiszemita propagandistája volt).

Az iszlám nem "faj", emberfajta vagy etnikum. Nem születése alapján számít valaki muszlimnak. Az iszlámra bárki áttérhet, és el is hagyhatja azt - ezért sem lehet (ahogy "A szerk" teszi) a muszlimok iránti ellenérzést a cigány- vagy zsidóellenességgel azonos módon értékelni.

Az iszlám mindenekelőtt egy vallás, s a vallásra épülő kultúra. Olyan vallás, olyan kultúra, amelyből az állam és az egyház elválasztásának elve, valamint a más vallások, a más kultúrák tisztelete, elfogadása szembetűnő módon hiányzik. Olyan vallás, amely - még ott is, ahol nem fundamentalista képviselői vannak hatalmon, ahogyan ez egy, a Magyar Narancsban is nyilatkozott egyiptomi író szavaiból is egyértelműen kiderült - ma sem tűri meg azt, hogy kritizálják. Számos mohamedán országban még áttérni sem szabad az iszlámról más vallásra, mi több, van olyan ország, ahol ezért halálbüntetés jár. Számos mohamedán országban - ha nem de jure, akkor de facto - a nem mohamedánok nem egyenjogúak a muszlimokkal, s a nők sem a férfiakkal.

A mohamedanizmusban felnőtt, azt belülről ismerő, s azzal szakított értelmiségiek (lásd erről az interneten: http://www.apostatesofislam.com) meggyőző módon érvelnek amellett, hogy az iszlámból a tolerancia elve hiányzik, s éppen ezért amíg az érintett népek el nem hagyják a mohamedán vallást, nem lesz vége az iszlám nevében folyó terrorizmusnak, háborúknak, elnyomásnak és erőszaknak...

Ezért az iszlám expanziója - a fundamentalista rendszerek, a terroristacsoportok és a mohamedánok Nyugat-Európába való tömeges bevándorlása révén - világméretű és halálos veszélyt jelent a szabadságra, az emberi egyenjogúságra - tehát éppen azokra az értékekre, amelyekre a multikulturalizmust, a kultúrák egyenrangúságát hirdető európai baloldali értelmiség állandóan hivatkozik.

Ezt a veszélyt természetesen nem a Breivik-féle eszközökkel, nem terrorral és a gyűlölet szításával, hanem a nyugati országok összehangolt és a nemzetközi jognak, az emberi jogok normáinak megfelelő fellépésével kell leküzdeni.

Jómagam és azok, akik velem együtt erről így gondolkodnak, nem vagyunk ettől még sem szélsőjobboldaliak, sem rasszisták, sem a demokrácia ellenségei - éppen ellenkezőleg.

Tisztelettel:

Szalai Miklós

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.