Olvasói levelek

Az öreg völgy látogatása

Magyar Narancs, 2008. augusztus 21.

  • 2008. szeptember 4.

Olvasói levelek

"Sisso" - a Narancs kislátószög rovatában megjelent - szűklátókörű cikkének néhány tárgyi tévedése:
"Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, a Kapolcsi Bűvészetek Völgye (sic) nevet kapta.."
Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, elmaradt.

Tehát a neve sem változhatott meg. Nem tudom, hogy "sisso" merre járt, de Kapolcson az idén a Kapolcsi Bűvészeti Napokra került sor, az eddigiektől eltérő tematikával, struktúrával, programmal. Harmadnyi pénzből, mint az előző esztendő történései.

"..a kormány segítsége nélkül is már régen rentábilisnek és átgondoltnak kéne lennie. A hetvennyolcmmillió forint támogatás azért mégsem kutyafüle."

"Sisso" ezen mondatainak meg se füle, se farka.

A kulturális fesztiválok a világon sehol sem rentábilisak. A rockfesztiválok - talán - igen. A hetvennyolcmillió állami pénz jó lett ... volna, de - sajna - a Napok összköltsége összesen 62 millió forint volt. Három minisztérium - miután önhibánkon kívül kiestünk a ránk vonatkoztatható pályázatokból - az utolsó utáni pillanatban 21 millió forinttal támogatta meg rendezvényünket. Köszönet érte. És most jön a farok: a kiadások többi részét (41 millió) a saját bevételeinkből fedeztük. (Jegybevétel, szponzorok, bérleti díjak.)

Ami pedig az "átgondolást" illeti: 19 esztendeje, hogy permanensen át kell gondolnunk minden egyes éves rendezvényünket. Hogy ez mennyire sikerül, azt a fővédnök, azaz a közönség igazolja, igazolta vissza.

"..az ötszáz forintos parkolójegy és a nyilvánvalóan vaskos helypénz ellenére nincsen egy világra szóló színházi előadás"

A várható közlekedési anomáliák miatt - az önkormányzat és néhány magánudvar - új parkolóhelyeket alakítottak ki. Ez nem kevés befektetést igényelt. Egy város belterületén az egész napos parkolást ember nem úszná meg 500 forinttal. Kapolcson csak ennyibe került. A "vaskos helypénzt" pedig a kereslet-kínálat szabályozza. Közünk hozzá semmi. "Világra szóló (sic) színházi előadást" - a rendelkezésünkre álló pénzből - ugyan nem tudtunk prezentálni, de 10 nap alatt 600 előadást így is meg tudtunk tartani a több mint 50 ezer látogatónknak.

"A panaszkultúrára építő kommunikációs stratégia sem volna tragédia."

Az sem lett volna tragédia, ha "sisso" veszi a fáradságot és nyomon követi a történés ezen szálát. Az idén - demonstratíve - nem könyörögtünk, nem sírtunk, nem nyökögtünk a (köztudottan visszatérülő) állami résztámogatásért. (Meg is lett a következménye!) Két esetben írtunk viszont száraz, tényszerű emlékeztetőt a döntéshozóknak és vázoltuk fel fesztiválunk lehetetlen helyzetét. (Lásd net: www.kapolcs.hu)

"Pula, Öcs és a Szputnyik helyszín szinte teljesen kimaradt a rendezvényből."

Ismétlem: Kapolcsi Bűvészeti Napok! Egyébként: a dörögdi "Szputnyikot" (két esztendővel a Krétakör Ufo bázisa után) már tavaly - derült égből villámcsapás - hirtelen birtokba vette a katonai hírszerzés (!?).

"..lássuk be, talán áprilisnál korábban is el lehetett volna kezdeni a globális szponzorkeresést és nem kellene minden évben bedőlni az automatizmus vonzásának, miszerint ... nem kell a szervezését minden évben keményen újrakezdeni."

Kedves "sisso"! A feltételezések helyett talán nem ártott volna egy megelőző információs beszélgetés. Elmondhattuk volna, hogy - intézményesülés és bebetonozottság híján - minden egyes esztendőben szinte elölről kezdjük (keményen) a szponzorszerzést. Ez egy városoktól távoli kulturális rendezvénynél - pláne, hogy nélkülöznie kell a városok által biztosítható önkormányzati résztámogatást - igen nehezen megy. (Erről is több helyen nyilatkoztam már az elmúlt években.)

"a Sátoros Ünnep ... a Bűvészetek Völgye (sic) kvázi része lettek a saját költségükön, ami egy vicc amúgy."

Mimúgy? Nem értem, hogy mi a fene vicc abban, hogy a kapcsolódó programok az idén "önellátóságra" kényszerültek? (Dörögd - 'sök Háza, Öcs - 66-os út, Petend - Afrika udvar, Vázsony - Völgytornác.) Talán a kétezer "zsíros kenyeres fellépő" is vicces? Kegyednek lehet, nekünk nem annyira.

Márta István

Magyar Fesztiválszövetség - elnök

Új Színház - igazgató

Művészetek Völgye - igazgató

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)