Olvasói levelek

Az öreg völgy látogatása

Magyar Narancs, 2008. augusztus 21.

  • 2008. szeptember 4.

Olvasói levelek

"Sisso" - a Narancs kislátószög rovatában megjelent - szűklátókörű cikkének néhány tárgyi tévedése:
"Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, a Kapolcsi Bűvészetek Völgye (sic) nevet kapta.."
Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, elmaradt.

Tehát a neve sem változhatott meg. Nem tudom, hogy "sisso" merre járt, de Kapolcson az idén a Kapolcsi Bűvészeti Napokra került sor, az eddigiektől eltérő tematikával, struktúrával, programmal. Harmadnyi pénzből, mint az előző esztendő történései.

"..a kormány segítsége nélkül is már régen rentábilisnek és átgondoltnak kéne lennie. A hetvennyolcmmillió forint támogatás azért mégsem kutyafüle."

"Sisso" ezen mondatainak meg se füle, se farka.

A kulturális fesztiválok a világon sehol sem rentábilisak. A rockfesztiválok - talán - igen. A hetvennyolcmillió állami pénz jó lett ... volna, de - sajna - a Napok összköltsége összesen 62 millió forint volt. Három minisztérium - miután önhibánkon kívül kiestünk a ránk vonatkoztatható pályázatokból - az utolsó utáni pillanatban 21 millió forinttal támogatta meg rendezvényünket. Köszönet érte. És most jön a farok: a kiadások többi részét (41 millió) a saját bevételeinkből fedeztük. (Jegybevétel, szponzorok, bérleti díjak.)

Ami pedig az "átgondolást" illeti: 19 esztendeje, hogy permanensen át kell gondolnunk minden egyes éves rendezvényünket. Hogy ez mennyire sikerül, azt a fővédnök, azaz a közönség igazolja, igazolta vissza.

"..az ötszáz forintos parkolójegy és a nyilvánvalóan vaskos helypénz ellenére nincsen egy világra szóló színházi előadás"

A várható közlekedési anomáliák miatt - az önkormányzat és néhány magánudvar - új parkolóhelyeket alakítottak ki. Ez nem kevés befektetést igényelt. Egy város belterületén az egész napos parkolást ember nem úszná meg 500 forinttal. Kapolcson csak ennyibe került. A "vaskos helypénzt" pedig a kereslet-kínálat szabályozza. Közünk hozzá semmi. "Világra szóló (sic) színházi előadást" - a rendelkezésünkre álló pénzből - ugyan nem tudtunk prezentálni, de 10 nap alatt 600 előadást így is meg tudtunk tartani a több mint 50 ezer látogatónknak.

"A panaszkultúrára építő kommunikációs stratégia sem volna tragédia."

Az sem lett volna tragédia, ha "sisso" veszi a fáradságot és nyomon követi a történés ezen szálát. Az idén - demonstratíve - nem könyörögtünk, nem sírtunk, nem nyökögtünk a (köztudottan visszatérülő) állami résztámogatásért. (Meg is lett a következménye!) Két esetben írtunk viszont száraz, tényszerű emlékeztetőt a döntéshozóknak és vázoltuk fel fesztiválunk lehetetlen helyzetét. (Lásd net: www.kapolcs.hu)

"Pula, Öcs és a Szputnyik helyszín szinte teljesen kimaradt a rendezvényből."

Ismétlem: Kapolcsi Bűvészeti Napok! Egyébként: a dörögdi "Szputnyikot" (két esztendővel a Krétakör Ufo bázisa után) már tavaly - derült égből villámcsapás - hirtelen birtokba vette a katonai hírszerzés (!?).

"..lássuk be, talán áprilisnál korábban is el lehetett volna kezdeni a globális szponzorkeresést és nem kellene minden évben bedőlni az automatizmus vonzásának, miszerint ... nem kell a szervezését minden évben keményen újrakezdeni."

Kedves "sisso"! A feltételezések helyett talán nem ártott volna egy megelőző információs beszélgetés. Elmondhattuk volna, hogy - intézményesülés és bebetonozottság híján - minden egyes esztendőben szinte elölről kezdjük (keményen) a szponzorszerzést. Ez egy városoktól távoli kulturális rendezvénynél - pláne, hogy nélkülöznie kell a városok által biztosítható önkormányzati résztámogatást - igen nehezen megy. (Erről is több helyen nyilatkoztam már az elmúlt években.)

"a Sátoros Ünnep ... a Bűvészetek Völgye (sic) kvázi része lettek a saját költségükön, ami egy vicc amúgy."

Mimúgy? Nem értem, hogy mi a fene vicc abban, hogy a kapcsolódó programok az idén "önellátóságra" kényszerültek? (Dörögd - 'sök Háza, Öcs - 66-os út, Petend - Afrika udvar, Vázsony - Völgytornác.) Talán a kétezer "zsíros kenyeres fellépő" is vicces? Kegyednek lehet, nekünk nem annyira.

Márta István

Magyar Fesztiválszövetség - elnök

Új Színház - igazgató

Művészetek Völgye - igazgató

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.