"Olvasói levelek" - Az öreg völgy látogatása

  • *
  • 2008. szeptember 4.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. augusztus 21. "Sisso" - a Narancs kislátószög rovatában megjelent - szűklátókörű cikkének néhány tárgyi tévedése: "Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, a Kapolcsi Bűvészetek Völgye (sic) nevet kapta.." Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, elmaradt.
Tehát a neve sem változhatott meg. Nem tudom, hogy "sisso" merre járt, de Kapolcson az idén a Kapolcsi Bűvészeti Napokra került sor, az eddigiektől eltérő tematikával, struktúrával, programmal. Harmadnyi pénzből, mint az előző esztendő történései.

"..a kormány segítsége nélkül is már régen rentábilisnek és átgondoltnak kéne lennie. A hetvennyolcmmillió forint támogatás azért mégsem kutyafüle."

"Sisso" ezen mondatainak meg se füle, se farka.

A kulturális fesztiválok a világon sehol sem rentábilisak. A rockfesztiválok - talán - igen. A hetvennyolcmillió állami pénz jó lett É volna, de - sajna - a Napok összköltsége összesen 62 millió forint volt. Három minisztérium - miután önhibánkon kívül kiestünk a ránk vonatkoztatható pályázatokból - az utolsó utáni pillanatban 21 millió forinttal támogatta meg rendezvényünket. Köszönet érte. És most jön a farok: a kiadások többi részét (41 millió) a saját bevételeinkből fedeztük. (Jegybevétel, szponzorok, bérleti díjak.)

Ami pedig az "átgondolást" illeti: 19 esztendeje, hogy permanensen át kell gondolnunk minden egyes éves rendezvényünket. Hogy ez mennyire sikerül, azt a fővédnök, azaz a közönség igazolja, igazolta vissza.

"..az ötszáz forintos parkolójegy és a nyilvánvalóan vaskos helypénz ellenére nincsen egy világra szóló színházi előadás"

A várható közlekedési anomáliák miatt - az önkormányzat és néhány magánudvar - új parkolóhelyeket alakítottak ki. Ez nem kevés befektetést igényelt. Egy város belterületén az egész napos parkolást ember nem úszná meg 500 forinttal. Kapolcson csak ennyibe került. A "vaskos helypénzt" pedig a kereslet-kínálat szabályozza. Közünk hozzá semmi. "Világra szóló (sic) színházi előadást" - a rendelkezésünkre álló pénzből - ugyan nem tudtunk prezentálni, de 10 nap alatt 600 előadást így is meg tudtunk tartani a több mint 50 ezer látogatónknak.

"A panaszkultúrára építő kommunikációs stratégia sem volna tragédia."

Az sem lett volna tragédia, ha "sisso" veszi a fáradságot és nyomon követi a történés ezen szálát. Az idén - demonstratíve - nem könyörögtünk, nem sírtunk, nem nyökögtünk a (köztudottan visszatérülő) állami résztámogatásért. (Meg is lett a következménye!) Két esetben írtunk viszont száraz, tényszerű emlékeztetőt a döntéshozóknak és vázoltuk fel fesztiválunk lehetetlen helyzetét. (Lásd net: www.kapolcs.hu)

"Pula, Öcs és a Szputnyik helyszín szinte teljesen kimaradt a rendezvényből."

Ismétlem: Kapolcsi Bűvészeti Napok! Egyébként: a dörögdi "Szputnyikot" (két esztendővel a Krétakör Ufo bázisa után) már tavaly - derült égből villámcsapás - hirtelen birtokba vette a katonai hírszerzés (!?).

"..lássuk be, talán áprilisnál korábban is el lehetett volna kezdeni a globális szponzorkeresést és nem kellene minden évben bedőlni az automatizmus vonzásának, miszerint ... nem kell a szervezését minden évben keményen újrakezdeni."

Kedves "sisso"! A feltételezések helyett talán nem ártott volna egy megelőző információs beszélgetés. Elmondhattuk volna, hogy - intézményesülés és bebetonozottság híján - minden egyes esztendőben szinte elölről kezdjük (keményen) a szponzorszerzést. Ez egy városoktól távoli kulturális rendezvénynél - pláne, hogy nélkülöznie kell a városok által biztosítható önkormányzati résztámogatást - igen nehezen megy. (Erről is több helyen nyilatkoztam már az elmúlt években.)

"a Sátoros Ünnep ... a Bűvészetek Völgye (sic) kvázi része lettek a saját költségükön, ami egy vicc amúgy."

Mimúgy? Nem értem, hogy mi a fene vicc abban, hogy a kapcsolódó programok az idén "önellátóságra" kényszerültek? (Dörögd - 'sök Háza, Öcs - 66-os út, Petend - Afrika udvar, Vázsony - Völgytornác.) Talán a kétezer "zsíros kenyeres fellépő" is vicces? Kegyednek lehet, nekünk nem annyira.

Márta István

Magyar Fesztiválszövetség - elnök

Új Színház - igazgató

Művészetek Völgye - igazgató

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.