"Olvasói levelek" - Az öreg völgy látogatása

  • *
  • 2008. szeptember 4.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. augusztus 21. "Sisso" - a Narancs kislátószög rovatában megjelent - szűklátókörű cikkének néhány tárgyi tévedése: "Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, a Kapolcsi Bűvészetek Völgye (sic) nevet kapta.." Az idei Művészetek Völgye, mint köztudott, elmaradt.
Tehát a neve sem változhatott meg. Nem tudom, hogy "sisso" merre járt, de Kapolcson az idén a Kapolcsi Bűvészeti Napokra került sor, az eddigiektől eltérő tematikával, struktúrával, programmal. Harmadnyi pénzből, mint az előző esztendő történései.

"..a kormány segítsége nélkül is már régen rentábilisnek és átgondoltnak kéne lennie. A hetvennyolcmmillió forint támogatás azért mégsem kutyafüle."

"Sisso" ezen mondatainak meg se füle, se farka.

A kulturális fesztiválok a világon sehol sem rentábilisak. A rockfesztiválok - talán - igen. A hetvennyolcmillió állami pénz jó lett É volna, de - sajna - a Napok összköltsége összesen 62 millió forint volt. Három minisztérium - miután önhibánkon kívül kiestünk a ránk vonatkoztatható pályázatokból - az utolsó utáni pillanatban 21 millió forinttal támogatta meg rendezvényünket. Köszönet érte. És most jön a farok: a kiadások többi részét (41 millió) a saját bevételeinkből fedeztük. (Jegybevétel, szponzorok, bérleti díjak.)

Ami pedig az "átgondolást" illeti: 19 esztendeje, hogy permanensen át kell gondolnunk minden egyes éves rendezvényünket. Hogy ez mennyire sikerül, azt a fővédnök, azaz a közönség igazolja, igazolta vissza.

"..az ötszáz forintos parkolójegy és a nyilvánvalóan vaskos helypénz ellenére nincsen egy világra szóló színházi előadás"

A várható közlekedési anomáliák miatt - az önkormányzat és néhány magánudvar - új parkolóhelyeket alakítottak ki. Ez nem kevés befektetést igényelt. Egy város belterületén az egész napos parkolást ember nem úszná meg 500 forinttal. Kapolcson csak ennyibe került. A "vaskos helypénzt" pedig a kereslet-kínálat szabályozza. Közünk hozzá semmi. "Világra szóló (sic) színházi előadást" - a rendelkezésünkre álló pénzből - ugyan nem tudtunk prezentálni, de 10 nap alatt 600 előadást így is meg tudtunk tartani a több mint 50 ezer látogatónknak.

"A panaszkultúrára építő kommunikációs stratégia sem volna tragédia."

Az sem lett volna tragédia, ha "sisso" veszi a fáradságot és nyomon követi a történés ezen szálát. Az idén - demonstratíve - nem könyörögtünk, nem sírtunk, nem nyökögtünk a (köztudottan visszatérülő) állami résztámogatásért. (Meg is lett a következménye!) Két esetben írtunk viszont száraz, tényszerű emlékeztetőt a döntéshozóknak és vázoltuk fel fesztiválunk lehetetlen helyzetét. (Lásd net: www.kapolcs.hu)

"Pula, Öcs és a Szputnyik helyszín szinte teljesen kimaradt a rendezvényből."

Ismétlem: Kapolcsi Bűvészeti Napok! Egyébként: a dörögdi "Szputnyikot" (két esztendővel a Krétakör Ufo bázisa után) már tavaly - derült égből villámcsapás - hirtelen birtokba vette a katonai hírszerzés (!?).

"..lássuk be, talán áprilisnál korábban is el lehetett volna kezdeni a globális szponzorkeresést és nem kellene minden évben bedőlni az automatizmus vonzásának, miszerint ... nem kell a szervezését minden évben keményen újrakezdeni."

Kedves "sisso"! A feltételezések helyett talán nem ártott volna egy megelőző információs beszélgetés. Elmondhattuk volna, hogy - intézményesülés és bebetonozottság híján - minden egyes esztendőben szinte elölről kezdjük (keményen) a szponzorszerzést. Ez egy városoktól távoli kulturális rendezvénynél - pláne, hogy nélkülöznie kell a városok által biztosítható önkormányzati résztámogatást - igen nehezen megy. (Erről is több helyen nyilatkoztam már az elmúlt években.)

"a Sátoros Ünnep ... a Bűvészetek Völgye (sic) kvázi része lettek a saját költségükön, ami egy vicc amúgy."

Mimúgy? Nem értem, hogy mi a fene vicc abban, hogy a kapcsolódó programok az idén "önellátóságra" kényszerültek? (Dörögd - 'sök Háza, Öcs - 66-os út, Petend - Afrika udvar, Vázsony - Völgytornác.) Talán a kétezer "zsíros kenyeres fellépő" is vicces? Kegyednek lehet, nekünk nem annyira.

Márta István

Magyar Fesztiválszövetség - elnök

Új Színház - igazgató

Művészetek Völgye - igazgató

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.