Ennek alátámasztására hadd hívjam fel a figyelmet két - a Helsinki Bizottság álláspontját igen részletesen kifejtő - dokumentumra.
2003 júliusában (tehát nem másfél, hanem hat évvel ezelőtt!) a Háttér Társasággal közösen véleményeztük a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosítási tervezetét. Üdvözöltük a gyűlöletbeszéd szélesebb körű büntetőjogi szankcionálásának szándékát és szövegszerű javaslatokat fogalmaztunk meg annak érdekében, hogy a módosítás nagyobb eséllyel menjen át az alkotmánybírósági szűrőn (http://helsinki.hu/dokumentum/MHB_Hatter_allasfoglalas_Btk269_20030702.pdf).
2003 novemberében Kis János és Sólyom László közös, a gyűlöletbeszéd további pönalizációját ellenző cikkével vitatkozva, írásomat a Helsinki Bizottság tagjaként jegyezve, hosszú elemzést publikáltam az Élet és Irodalomban arról, hogy érvelésük hol hibázik, mennyiben következetlen az alkotmánybírósági gyakorlat, milyen nemzetközi jogi kötelezettségeink vannak a rasszista beszéd szankcionálására, és milyen jogi megoldással látom megvalósíthatónak az alapvetően helyes jogalkotói szándékot (http://www.es.hu/index.php?view=doc;5897).
Lehet persze, hogy ezek az írások nem szerepeltek azokban az archívumokban, amelyekből Mihancsik Zsófia az emlékezetét felfrissítette. Még szerencse, hogy nekünk megvannak.
Magyar Helsinki Bizottság
