Döbbenten meredek a papírra: jól látok? De bizony ez áll ott.
Ne ragadjunk most le ott, hogy Schubert úgy volt német zeneszerző, ahogyan Mozart: sehogy. (Illetve élt egy derék, német Franz Schubert is Drezdában, aki felháborodva tiltakozott, amikor egy tévedésből kifolyólag neki tulajdonították a Die schöne Müllerint. Ám ő semennyire nem istenség és abszolút halható.)
Lapozzuk fel inkább Ligeti György 1979-ben megjelent nagy interjúját, amelyben Várnai Péter megkérdezte tőle, hogy mely zeneszerzőket helyezi a legmagasabb polcra (nem a német zenében, hanem a zenében általában). Íme a válasz: "Először is természetesen azt a négyet, akit mindenki a legmagasabb polcra tesz: Bachot, Mozartot, Beethovent és Schubertet. [Kiemelés tőlem - M. J.] A következő polcon jelenleg Schumann a kedvencem."
Amihez már csak az egy éve halott Szőllősy András felejthetetlen két mondatát tenném hozzá, amit egyszer egy Brahms-hangverseny szünetében hallottam tőle: "Nagy mester Brahms, nagyon nagy mester. De amikor Schubert a B-dúr trió lassú tételében azt mondja (és énekelte, most is a fülembe cseng), az maga a csöppentett zsenialitás."
Javaslom: higgyünk nekik, és fogadjuk el, hogy Schubert minimum Pelé volt, nem pedig Bene vagy Fazekas. De talán még Tottinál is nagyobb.
Malina János