"Olvasói levelek" - Törékeny lelkesedés

  • .
  • 2009. március 5.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. február 19. Kedves Narancs! Rauschenberger Péter cikkében felvet néhány kérdést, amely kihívást jelenthet az evolúcióelmélet számára.
Kétségbe vonja, hogy adható-e evolúciós magyarázat például az érzetminőségek megjelenésére. Miért nem pusztán reflexszerűen, mechanikusan reagálunk a külvilágból érkező impulzusokra, ami a cél szempontjából untig elég lenne, miért kíséri a fiziológiai folyamatokat szubjektív érzetminőség?

Ez a probléma valójában akkor jelent kihívást az evolúcióelmélet számára, ha 1. feltételezzük, hogy az evolúció során mindig a legegyszerűbb megoldások valósulnak meg, 2. feltételezzük, hogy az élővilágban található minden egyes tulajdonság adaptáció, azaz azért terjedt el, mert megléte előnyt, mi több, optimális megoldást jelent a létért folyó küzdelem során felmerülő valamilyen problémára. Az első feltételezés alaptalanságát senkinek nem kell bizonygatni, aki valaha is sétált már tavaszi réten, vagy látott már legalább egy Attenborough-filmet. A második feltételezést csakugyan sok darwinista osztja, de korántsem az összes. Ellenpéldaként most csak egy bizonyos Charles Darwin nevű figurát említenék meg.

Üdvözlettel,

Szántó Veronika

biológus

MTA Filozófiai Intézet

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.