"Olvasói levelek" - Törékeny lelkesedés

  • .
  • 2009. március 5.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. február 19. Kedves Narancs! Rauschenberger Péter cikkében felvet néhány kérdést, amely kihívást jelenthet az evolúcióelmélet számára.
Kétségbe vonja, hogy adható-e evolúciós magyarázat például az érzetminőségek megjelenésére. Miért nem pusztán reflexszerűen, mechanikusan reagálunk a külvilágból érkező impulzusokra, ami a cél szempontjából untig elég lenne, miért kíséri a fiziológiai folyamatokat szubjektív érzetminőség?

Ez a probléma valójában akkor jelent kihívást az evolúcióelmélet számára, ha 1. feltételezzük, hogy az evolúció során mindig a legegyszerűbb megoldások valósulnak meg, 2. feltételezzük, hogy az élővilágban található minden egyes tulajdonság adaptáció, azaz azért terjedt el, mert megléte előnyt, mi több, optimális megoldást jelent a létért folyó küzdelem során felmerülő valamilyen problémára. Az első feltételezés alaptalanságát senkinek nem kell bizonygatni, aki valaha is sétált már tavaszi réten, vagy látott már legalább egy Attenborough-filmet. A második feltételezést csakugyan sok darwinista osztja, de korántsem az összes. Ellenpéldaként most csak egy bizonyos Charles Darwin nevű figurát említenék meg.

Üdvözlettel,

Szántó Veronika

biológus

MTA Filozófiai Intézet

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.