A hatvanas évekre még nem öntötte el a vér az amerikai horrorkultúrát, de erősen szivárgott. Az előző évtized sci-fijének űrbéli betolakodói egyre gyakrabban mutattak vonzódást a hemoglobin iránt (hogy azért vonzotta őket a vörös szín, mert a lelkük mélyén kommunisták voltak, vagy ennek más oka is akadt, azt máig elemzik az elemzők), a Drakula brit feldolgozása pedig a tengerentúlon is átütő sikert aratott: az amerikai közönség sem tudott ellenállni a Christopher Lee állán lecsorgó technicolor vérfolyamnak. Egy évtizeden belül megjelent a modern vámpírregény két bizarr klasszikusa: a Legenda vagyok Richard Mathesontól 1954-ben és Theodore Sturgeon annál is vadabb remekműve, a Some of Your Blood 1961-ben.
| ||
A két vékonyka kötet közül Matheson könyve futott be nagyobb karriert – nemcsak a számos filmadaptáció miatt, hanem mert a Romero-féle tömeges élőhalott-invázió motívuma is innen eredeztethető. A Legenda vagyok címszereplője az utolsó homo sapiens a bolygón: mindenki más megfertőződött egy szúnyogok terjesztette vámpírvírussal, ám ő erődítménnyé alakított kertvárosi házában elbarikádozza magát, és amellett, hogy vámpírokra vadászik, csupa olyan dologgal próbálja elütni az időt, amik jellemzőek voltak a korszak fehér, középosztálybeli családfőire. Barkácsol a ház körül. Komolyzenét hallgat, és iszogat közben. Depresszióval küzd.
Azon hezitál, vajon megerőszakolja-e az élve elkapott vámpírnőt vagy simán üssön át egy fakarót a szívén.
Mathesont nem véletlenül tartják az ötvenes évek Stephen Kingjének. Ugyanabból az alapanyagból dolgozott, a hatalomvesztéstől szorongó középosztály félelmeit aknázta ki a gótika eszköztárával. Az olyan történeteiben, mint a The Shrinking Man vagy a Spielberg-film alapjául szolgáló Párbaj ráadásul nemcsak osztályfélelmek, hanem az átalakuló nemi szerepek miatti értetlenség és rettegés is előkerült. Mi van, ha a családfő már nem tudja ellátni feladatait, mert egy radioaktív felhő miatt töpörödik? Mi van, ha a mögöttünk dudáló kamionosnak minden szempontból nagyobb? És mi van, ha a vérszívók – ide szabadon behelyettesíthető bármelyik korabeli kisebbségi csoport – már itt dörömbölnek az ablak alatt, és sokkal többen vannak?
| ||
Ha Richard Matheson a polgári horror nagymestere, akkor Theodore Sturgeon a fantasztikus műfajok első virággyermeke volt. Több mint kétszáz novellájában az elsők közt emelte be a sci-fi témái közé a szexualitást, bátran írt már az ötvenes években queer űrlényekről és a gyarmatosításról, mint nemi erőszakról (lásd a Cosmic Rape című regényét), miközben munkáit egyszerre hatotta át pszichológiai érdeklődés és egy sajátságos spiritualitás.
A Some of Your Bloodban a pszichologizálás az erősebb: ravaszul felépített könyv ez egy huszonéves fiúról, aki lehet, hogy vámpír, lehet, hogy nem, de valami biztosan nincs rendben vele. Mintha csak Peter Shaffer Equusának és George A. Romero Martinjának ősforrását olvasnánk, amely vagy egy évtizeddel megelőzte a korát: a lovakat megvakító zavart kamaszról szóló dráma ’73-ban íródott, az injekciós tűkkel vámpírkodó zavart kamasz története ’77-ben került a mozikba.
| ||
Sturgeon ugyanúgy a normalitás kérdésének körüljárásához használja a vámpírmítoszt, mint Matheson tette a Legenda vagyokban, csak nála ez nem elsősorban a többség és kisebbség hatalmi viszonyait, hanem az alternatív szexuális praktikák megítélését, megmagyarázását, értelmezését jelenti. Évekkel a Kinsey-jelentés kiadása után, de még a szexuális forradalom teljes kibontakozása előtt a Some of Your Blood az átmeneti éra kulcsregénye, amely már tisztában van a nemiség ezerféle változatával, de még nem mer felhőtlenül alámerülni bennük. Mint a gótikában, a szex itt is sötét titok, aminek kevésbé megszokott formáit csak hiányos fogazatú hillbillyk űzik déli erdőségek mélyén, mókustetemekkel, állatias vággyal és egy kiadós anyakomplexussal körülölelve.
Míg a Legenda vagyok nyílegyenes parabola az értékek és normák átértékeléséhez szükséges nézőpontváltásról – az lesz a szörnyeteg, akiből kevesebb van, és egyedül lakik –, a Some of Your Blood a teljes posztmodern eszköztárat beveti az olvasó elbizonytalanításához. A Borgestől és Italo Calvinótól ismerős írástechnikai trükkök a többszörös keretezéstől a szövegbe illesztett áldokumentumokon át a „vámpír” vallomásainak aprólékos elemzéséig nemcsak rejtvényfejtésre invitálnak: mind azt szolgálják, hogy belegabalyodjunk a „valóság” és a „fikció” szétszálazásába. Bár Sturgeonnek ezek a megoldásai mára kissé elavultak, és közel sem képes úgy megfertőzni paranoiával, mint egy jobban sikerült korabeli Philip K. Dick-szöveg,
a kéjvágyó vérszopók ügyében teljesen betalál.
A Some of Your Blood valószínűleg Stoker Drakulája mellett a legszemléletesebb regény arról, ahogyan tollakkal, írógépekkel és a Psychopathia sexualisszal felfegyverkezett középkorú férfiak próbálják megfejteni a nemiség és a vámpírok rejtelmeit.
Ami – mint általában – most is ugyanonnan fakad.
___
Sepsi László (1985) író, szerkesztő, kritikus, elsősorban popkultúrával, zsánerirodalommal és filmekkel foglalkozik. Kötetei: Pinky (2016), Ördögcsapás (2017). Blogja, a Paratéka minden csütörtökön jelentkezik a magyarnarancs.hu-n.
