Szex, kutya és világvége: elővettük a múlt héten elhunyt sci-fi író hírhedt novelláját
fullwidth.b6966afd.jpg

Szex, kutya és világvége: elővettük a múlt héten elhunyt sci-fi író hírhedt novelláját

  • Sepsi László
  • 2018. július 6.

Paratéka

Ellison felforgatásban kiváltképp az élen járt, egy vitás ügy alkalmával 213 téglát és egy döglött hörcsögöt küldött a kiadójának utánvéttel.

Június 28-án, 84 éves korában elhunyt Harlan Ellison, az amerikai fantasztikus irodalom meghatározó alakja. Ellison Ray Bradburyhez, Philip K. Dickhez és a tavaly meghalt Ursula K. LeGuinhoz hasonlóan a modern angolszász fantasztikum nagy generációjához tartozott, akik az ötvenes évektől kezdve rendre újrafogalmazták a műfaj határait. A hihetetlenül termékeny, mintegy ezerhétszáz novellát, számtalan esszét, forgatókönyvet és több úttörő antológia szerkesztését jegyző Ellison felforgatásban kiváltképp az élen járt, nem csupán nehéz természetéről volt hírhedt – egy vitás ügy alkalmával 213 téglát és egy döglött hörcsögöt küldött a kiadójának utánvéttel –, de írásaiban is rendre szubverzív témákhoz nyúlt, a sci-fi, a horror és a fantasy elemeit vegyítve provokálta a hatvanas évek decens zsánerolvasóit. Mindebből itthon viszonylag kevés látszik: bár a Terminátor kapcsán benyújtott plágiumperének híre Magyarországra is elért, önálló Ellison-kötetet egyelőre nem olvashatunk. A Galaktika 1992-ben egy egész lapszámot szentelt Ellison munkásságának, amelyben olvasható néhány olyan klasszikus novella, mint a „Vezekelj, harlekin!” – szólt a Tiktak-ember parabolikus disztópiája vagy A kivetettek űrbéli biohorrorja. Ha valaki igazán kitartó, antológiákban és más lapokban fel tudja hajtani még néhány írását, mint a Szája sincsen, úgy üvölt látomásos történetét a szuperszámítógépként elképzelt pokolról vagy A fiú és kutyája szívmelengető meséje szexről, fiúkról, lányokról és világvégéről, ami remek választás, ha bárki ismerkedni akarna Ellison munkásságával.

Az eredetileg 1969-ben megjelent, majd 1975-ben megfilmesített kisregény bizarr átmenet a Mad Max-féle atomháború utáni posztapokalipszis és a Gépnarancs erőszakkal kapcsolatos kérdésfelvetései között. Főhőse, Vic a Blood nevű intelligens, telepatikus képességekkel bíró kutyájával járja a sivatagos senkiföldjét, portyázó bűnbandákkal kekeckedik, lerobbant moziba jár régi B-filmeket és sikamlós szexfilmeket nézni, miközben folyton nőt akar. Nagyon. Hasonlóan az említett Gépnarancs Alexéhez, Vicet leginkább az alapösztönei irányítják: kaja, pornó és szexuális vágy, amelynek kiteljesítésében különösen éles szaglású kutyája segíti, aki képes kiszagolni a közelben lévő nőket. Ha pedig megvan az áldozat, a fiú a nemi erőszaktól sem riad vissza – sőt, ugyanúgy, mint a többi sivatagban portyázó fiúbanda, ezt tartja a férfi-nő kapcsolatok megszokott módjának. A fiú és kutyájáról emiatt már a maga korában leszedték a keresztvizet – a szintén sci-fi-szerző Joanna Russ a filmváltozat kapcsán cincálta szét a sztorit feminista nézőpontból –, ami leginkább annak köszönhető, hogy Ellison szokásához híven a közgondolkodásba mélyen beágyazott motívumokat forgat ki teljesen.

false

Ilyen például már a címben is jelzett fiú-kutya páros. A vadon szavától a Lassie-ig a kutya többfunkciós haszonállat: a felnőtt férfi számára kapcsot jelent a civilizáció előtti világhoz, a vadság és szabadság ideájához, gyermekek számára viszont épphogy civilizációs erő, hiszen a poronty a társául szegődött kutyán keresztül megtanulhatja a felelősségvállalást, a gondoskodást és a másik igényeinek figyelembevételét. Ellison novellájában ezek a minták több szempontból is megbomlanak: a címbeli fiú se nem gyermek, se nem felnőtt férfi; szülők nélkül vándorol, tehát valamilyen szinten önálló, de amit a világról tud, azt a kutyájától tanulta, aki olvasni és történelemre tanítja társát. Itt a fiú az ösztönlény és a kutya a civilizációs erő, habár igen szelektíven nevel: átad bizonyos fokú lexikális tudást, de morális szempontból egoista, csak a kettőjük hasznát nézi. Ellison kutyája okos és ravasz, mint a legtöbb bűvös mesebeli állat, ám erkölcsi iránytűje csak egy irányba forog.

Ezt a torz kamaszfantáziára emlékeztető felállást borítja fel a szituációba megérkező nőalak, aki a testi vágyak kielégítésére szolgáló tárgyból jóval nagyobb befolyással bíró erővé növekszik. Jelenléte azzal fenyeget, hogy a fiúnak fel kell adnia addigi életvitelét, és kutya nélkül betagozódnia egy föld alatti társadalomba, ahol amellett, hogy kedvére kufircolhat, az idős polgári lakosság afféle tenyészbikaként használná. A szex odalent nem kaotikus, hanem pragmatikus: a szabad rablás és nemi erőszak felszíni posztapokalipszisével szemben a föld alatti társadalomban diktatórikus konformizmus uralkodik, teli unalmas vénemberekkel, akik ugyanúgy megkísérlik átnevelni Vicet, mint a Gépnarancs Alexével is történik. Az eredeti novella és a filmadaptáció között itt a legnagyobb a szakadék: míg Ellison történetében Vic a narrátor, így minden információt az ő szexuálisan túlfűtött, kamaszosan dühös nézőpontjából kapunk meg, a film nem jelzi, hogy a vásznon látottakat befolyásolná a főhős gondolkodása. Eközben még jobban kibontja a föld alatti elképzelt társadalmat, festett arcú polgárai és overallos robothóhérjai a század elejének vidéki Amerikáját idézi, ahol templom után a hívek együtt piknikeznek a szalmakazlak árnyékában, és a renitenseket kíméletlenül megbüntetik.

Végül az igazi választás nem civilizáció és a határvidék szabadsága, hanem kutya és nő között történik. A konformista társadalom elnyomó jellegét maga a lány is felismeri, így csak kezdetben próbálja hozzászelídíteni a főhőst – ahogy a decens tanítónők szokták a westernfilmek magányos cowboyaival –, ám előlépése partnerré azzal is járna, hogy a kutyát kitúrja a helyéről. Kiváltképp a westernfilmes hagyományban erős a modern civilizáció előtti időkre irányuló nosztalgia, a főhős esetleges betagozódása a család és társadalom kötelékébe éppúgy melankolikus lemondással jár, mint magányos ellovaglása a naplementébe. Harlan Ellison ezt a gondolatot fordítja ki A fiú és kutyája zárlatában, amikor a bajtársias maszkulinitás és az éhség felülkerekedik minden egyéb megfontoláson: a fiú nem válik felnőtté és érett partnerré, ehelyett kutyával közösen elfogyasztja a lányt, és így konzerválja korábbi állapotát, marad vad, szabad, szexéhes és a civilizáció elleni végső atrocitásként immár kannibál. Végső csavarként mindezt a szeret jegyében, hiszen ahogy az egyik leghíresebb Ellison-zárópasszus szól:

„Lassan haladtunk, mert Blood még gyenge volt. Soká tartott, mire a fejemben végleg elhalkult Quilla June kérdése: tudod, mi az a szerelem?

Hát persze, hogy tudom.

A fiú szereti a kutyáját.”

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.