Márki-Zay megmutatta, mire képes az ellenzék laboratóriumi körülmények között

  • Keszthelyi András
  • 2018. február 28.

Political Animal

Ha mégis megállapodnának legalább 20-30 körzetben, a kétharmad elkerülhető lenne.

"Problem, problem
Problem, the problem is you
What you gonna do"

(Sex Pistols: Problems)

Ha egy autóról a gyártó azt állítja, hogy öt litert fogyaszt száz kilométeren, akkor biztosak lehetünk abban, hogy ez olyan laboratóriumi körülmények között történik, amire mi magunk semmi esetre sem leszünk képesek az M7-esen, és örülhetünk, ha nagy odafigyeléssel megússzuk hét literrel a budaörsi Auchantól Siófok külsőig. Valami hasonló történt most vasárnap Hódmezővásárhelyen is.

Márki-Zay Péter megmutatta, hogy mire képes az ellenzék laboratóriumi körülmények között. Végy egy kiváló, ráadásul a jobbos véleménytöbbségbe illeszkedő jelöltet, keress egy települést, melynek kiskirályát folyamatosan ekézi az országos média (pontosabban annak független része) és fogj össze a győzelem érdekében – nem csak úgy hallgatólagosan, hanem nyilvánosan. Majd ne csak sajtóközleményekkel támogasd őt, meg vicces Facebook bejegyzésekkel, de mozgósítsd a saját aktivistáid, tegyél bele lábmunkát, ne fintorogj, hogy az embered hét gyermekes katolikus és közelebb áll a Jobbikhoz mint hozzád. Ahogyan később a Magyar Gárda-pólós közönség sem fog fintorogni, amikor Dés László zenél nekik.

Hódmezővásárhely példájában az a nagyszerű, hogy mindez megtörténhetett, rácáfolva az ásott árkok és a diszruptív nemzet narratívák valamennyi alaptézisére, pedig valószínűleg sem az aktivisták, sem a szavazók többsége nem olvasott Heller Ágnest. Összeállt az ellenzék valamennyi szereplője, félretett kételyt és morfondírt, keményen dolgozott egy cél érdekében – és győzött. Épp olyan váratlanul, mint amekkora eufóriát kiváltva.

Hódmezővásárhely példája azért tesz melankolikussá mégis, mert országosan éppen úgy nem reprodukálható, ahogyan a gyári ötliteres fogyasztást sem érte még el gyakorló autóvezető.

Érdemes szemügyre venni ismét a siker komponenseit.

  1. A jelölt. Nincs 106 Márki-Zay. Van talán 10, esetleg 20 hasonló adottságú jelölt, amihez nagyvonalúan hozzá lehet adni néhány ismert és már bizonyított pártprominenst. Hasonló adottságokon nem pusztán a politikai tehetséget értem, hanem a közösségbe való beágyazottságot, a megbecsültséget, a feddhetetlenséget (illetve ami ma gyakran ezzel szinonim: a politikai előélet hiányát) is. Márki-Zay Péter mindegyik kritériumnak megfelelt, sőt: bizonyos értelemben definiálta is az ideális jelölt fogalmát. Azaz keresve sem lehetett volna jobbat találni nála (és a Jobbikot dicséri, hogy meg is találta).
  2. Az ellenfél. Akárkit indított volna a Fidesz, a tényleges ellenfél Lázár János volt a városban. Ahogy Tállai Mezőkövesden, Kósa Debrecenben vagy Rogán az ötödik kerületben és sorolhatnánk – de nem a végtelenségig, mert számos helyen nincs ilyen nagyra nőtt kiskirály, így nem tud megképződni – és a független média által megerősödni az a vélemény, hogy ez már sok. Hogy tehetett bármit a városért, de túl sok a lézer, a nagyképűsködés, a gyerekek vagyona, a semmiből kinőtt kastély és így tovább. Paradox módon azt gondolom, Hódmezővásárhelyen segített az, hogy Lázár János egyik bábja volt az ellenfél és nem az ismeretlen pártkatona, aki legfeljebb a némethszilárdi librettó betűhív felmondására képes.
  3. Az összefogás. A megállapodás történetét és részleteit nem ismerjük, de nem is kell. A lényeg az, hogy a helyben második legerősebb ellenzéki párt, az MSZP csatlakozott, majd ugyanígy tettek a többiek is. És itt álljunk meg egy pillanatra: nem hallgatólagos megállapodás volt, ami sokak szerint mindmáig a Jobbikkal való együttműködés titka, hanem nyilvános. Mindenki tudta, tudhatta, hogy miről szól ez a történet. A másik fontos elem, hogy nem úgy működött a megállapodás, amint az számos helyen, mint hallani például az MSZP és a DK között működik: nevezetesen a saját párt stratégái és aktivistái csinálják a kampányt. Hanem úgy, hogy mindenki (azaz leginkább az MSZP és a Jobbik, melyek a városban erősebbek a többieknél) beletett mindent, amit tudott. Romantikus eredetű közhellyel élve: vállvetve dolgoztak egymásért, a jelöltért, az ügyért.

Ez a harmadik elem az, ami leginkább szkepszisre ad okot azzal kapcsolatban, hogy Hódmezővásárhely példája emulálható-e 106 választókerületben. Ha a laboratóriumi körülmények kiterjeszthetőek volnának az ország egészére, jó okunk volna reménykedni abban, hogy már áprilisban véget ér a NER nyolc éve.

Másképpen: ha az ellenzéki politikusok egyrészt elhinnék, hogy lehetséges győzni – nem egymás, hanem a Fidesz ellen is –, másrészt hajlandóak volnának akár a saját pillanatnyi érdekeik ellenében, sőt, korábbi rögeszméikkel szembe fordulva is politizálni, akkor a vásárhelyi példa ragadóssá válhatna, feltéve, hogy nem számít többé a saját identitás, vagy a jelöltekért kapható költségvetési támogatás (ami, úgy tűnik, minden ellenzéki párt számára szemérmesen elhallgatott, de fontos szempont). Akkor lehetne egyetlen, alkalmas ellenzéki jelölt minden körzetben, vagy legalább abban a 60-70 választókerületben, melyek megnyerése elengedhetetlen Orbán Viktor megbuktatásához.

Az elmúlt nyolc év ellenzéki tapasztalata alapján ez nem fog megtörténni. Márki-Zay élő bejelentkezését, bármelyik csatornán néztük, azt láthattuk, hogy összefogásért kiáltanak a kommentelők. Jelen pillanatban mégis úgy tűnik, hogy ez a választói igény nem fog teljesülni.

Ha mégis megállapodnának legalább 20-30 körzetben, akkor a kétharmad nagy valószínűséggel elkerülhető volna.

Az olvasó pedig minden bizonnyal hamarosan látni fogja, hogy mi a helyzet összefogásfronton. Ha másból nem, akkor abból, hogy hányféle március 15-ei ünnepségre kap meghívót.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”