Rég (legkésőbb a legutóbbi választási kampány óta) tudjuk, hogy Mikola István a Fidesz úgynevezett nehéz embere - ami a szívén, az a száján. Vannak olyan Orbán-rajongók, nem is kevesen, akik épp benne találtak bűnbakra a legutóbbi választási vereség után. Az ugyanis létezhetetlen, hogy pont a zseniális vezér számolta volna el magát. De akkor vajon ki a fene tette meg a verbálterrorista Mikolát helyetteséül? Azt is sokan tudhatják, hogy a "nemzet doktora" nem csak orvosként van jelen a magyar egészségügy klórmészszagú ingoványában: sorra jelentek meg a cikkek egészségügyi vállalkozásairól, a firkászok még nepotizmussal, családtagjainak való elvtelen kedvezéssel is megvádolták a jelentős egészségpolitikust.
Ha már itt tartunk: Mikola egészségügyi minisztersége alatt sem éppen piacellenességével tüntetett. Akkori terveiből úgy tűnt, nincs ellenére a magántőke jelenléte a magyar egészségügyben - akár a szolgáltatói, akár a biztosítói oldalon. Azóta viszont választott pártja idősebb lett két választási kudarccal, ami megfontolásra és a jól beváltnak tűnő demagógiához való konzekvens ragaszkodásra intheti a legnagyobb ellenzéki erő vezetőit. Amíg a Molnár-Horváth-féle "reformokat" (amelyek tulajdonképpen el se kezdődtek) kellett ekézni, addig rendben volt minden. Orbán, a Fidesz és Mikola mélyen egyetértenek abban, hogy mindegy, mit csinálunk, csak a mi embereink csinálják - ha nem vagyunk benne a dologban, akkor az a reform elvetendő, amit "ezek" kezdtek el, az - lévén a kezüktől fertőzött - kidobandó, a lényeg, hogy kapjanak egy nagy pofont, oszt' azzal induljanak is el a búsba. Csakhogy Mikola, a Nagy Kombinátor idővel azon vette észre magát, hogy pártjának jelentős politikusai - tán a kognitív diszszonanciát kerülendő - kezdik komolyan venni a sok baromságot, amit az utóbbi hat év kampányai során, de legalábbis az idén elharsogtak. Ezek - észlelte elszörnyedve - tényleg SZTK-t akarnak, meg állami kórházat, amelynek fedezetlen számláit örökkön-örökké fizeti majd az adófizetők serege.
Mikola Kökény egészségpolitikussal (ne feledjük: szintúgy a Molnár-Horváth-rezsim ellensége) közös kórházlátogatása és a Hospinvest vállalkozói csoport melletti kiállása világos jelzés: egyikük sem szeretné, hogy a demagógia csapdájába esett Fidesz esetleges győzelme után merő bigottságból fúrna meg mesésnek ígérkező üzleteket. És igaza van Mikolának: a magánérdek ez esetben találkozhat a nagyobb közjóval. Az egészségbiznisz láthatóan pártkeretektől függetlenül mozgat meg szakpolitikusokat - s ne legyenek kétségeink, a mögöttük álló orvoscsoportokat is. Lapzártakor még nem tudjuk, mit kezd a Fidesz fehér köpenyes renitensével, mivel (nem csupán szak)politikusai maguk sem értenek egyet az ügyben: s itt nemcsak arról van szó, mit tegyenek az álmokban már megnyert választások után, hanem arról is, mit mondjanak addig a választóknak. Mikola mindenesetre kifelé annyit mutat: bármily jólesik is együtt szinglizni, körmösözni, homokosozni a "morális többséggel", egy pártban csak akkor éri meg a közös élet, ha az üzletet sem kell közben bezárni.
