77 forint óránként

  • 2001. november 15.

Publicisztika

A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

n A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

A tűzoltói tevékenység 1996 óta minősült fokozottan veszélyesnek; ez nyilvánvaló túlzás, amit a jelenlegi kormány orvosolt is, amikor a szakmát kivette e kategóriából. Ez azzal járt, hogy az addig a készenléti szolgálat idejére alanyi jogon járó veszélyességi pótlékot a továbbiakban bevetési pótlékként kapják a tűzoltók. Azok, akik ténylegesen is részt vesznek az akciókban. A többinek coki. Illetve dehogy, hiszen 30-40 százalékkal megemelik az átlagosan bruttó 55-60 ezer forintos alapbért, és így mindenki nagyon jól jár: a tűzoltók többet keresnek majd, kivéve azokat, akik még többet.

Ezt sugallja legalábbis a propaganda.

De ez nem igaz.

Azok a tűzoltók, akik nem vesznek részt bevetésen és elesnek a pótléktól (a mindenkinek járó veszélyességi pótlék átlagban fejenként 13 770 forint volt), a változtatás előtti időszakhoz képest néhány ezer forinttal kevesebbet visznek haza. Azoknak egyébként, akik szolgálatban vannak, és az a szerencse éri őket, hogy tűzesethez vonulhatnak ki, a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint nettó 77 forint/óra bevetési pótlék jár; adott esetben tehát óránként nettó 77 (hetvenhét) forintért mentenek értéket és emberéletet, kockáztatva életüket és testi épségüket.

Egyébként a belügy szerint a tűzoltók politikai sugallatra kavarnak, meg becsapja őket a saját szakszervezetük, amelyik ráadásul fondorlatos módon zsarolja a tűzoltói lét jobbításán éjjel-nappal fáradozó minisztert. Ezt lehetett olvasni azon a hatalmas kivetítőn, amit a Kossuth téren demonstráló tűzoltók szomszédságában állíttatott föl a belügy. (Orwell, 2001-ben.) Meg aztán azért nem bírt a tárca a fővárosi tűzoltóknak járó pótlékokról hétfőn megegyezni a kifizetést megelőlegező budapesti önkormányzattal, mert - a Pintér minisztert ez ügyben amúgy fél éve hajkurászó - Demszky Gábor, a csalafinta a "pénteki munkaidő lejárta előtt egy perccel" küldött egy újabb szerződéstervezetet a BM-be - Pintér ezzel magyarázta ugyanis, hogy hétfőn miért mondta le az utolsó pillanatban a főpolgármesterrel tervezett találkozót.

No de Pintér úr! Mi van itt?

Van egy szakma, amelynek közalkalmazott képviselőit az állam egy istennek sem bírja megbecsülni. Félreértések elkerülése végett: egyik kormány sem törte magát eddig ezért. De a jelenlegi garnitúra még hülyének nézi és rágalmazza is őket - miközben épp a minisztérium fenyegette retorziókkal azokat a tűzoltókat, akik részt mernek venni a tüntetésen.

Szó nincs itt politikáról, még ha egyik-másik ellenzéki párt természetesen le is csap a lehetőségre, hogy ennek kapcsán bemoshat a kormánynak. De nincs szó agresszív követelőzésről sem: a tűzoltók fellépése fegyelmezett. Ha pedig a kormány képtelen rendezni a helyzetüket, akkor legalább ne mocskolja őket.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.