77 forint óránként

  • 2001. november 15.

Publicisztika

A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

n A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

A tűzoltói tevékenység 1996 óta minősült fokozottan veszélyesnek; ez nyilvánvaló túlzás, amit a jelenlegi kormány orvosolt is, amikor a szakmát kivette e kategóriából. Ez azzal járt, hogy az addig a készenléti szolgálat idejére alanyi jogon járó veszélyességi pótlékot a továbbiakban bevetési pótlékként kapják a tűzoltók. Azok, akik ténylegesen is részt vesznek az akciókban. A többinek coki. Illetve dehogy, hiszen 30-40 százalékkal megemelik az átlagosan bruttó 55-60 ezer forintos alapbért, és így mindenki nagyon jól jár: a tűzoltók többet keresnek majd, kivéve azokat, akik még többet.

Ezt sugallja legalábbis a propaganda.

De ez nem igaz.

Azok a tűzoltók, akik nem vesznek részt bevetésen és elesnek a pótléktól (a mindenkinek járó veszélyességi pótlék átlagban fejenként 13 770 forint volt), a változtatás előtti időszakhoz képest néhány ezer forinttal kevesebbet visznek haza. Azoknak egyébként, akik szolgálatban vannak, és az a szerencse éri őket, hogy tűzesethez vonulhatnak ki, a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint nettó 77 forint/óra bevetési pótlék jár; adott esetben tehát óránként nettó 77 (hetvenhét) forintért mentenek értéket és emberéletet, kockáztatva életüket és testi épségüket.

Egyébként a belügy szerint a tűzoltók politikai sugallatra kavarnak, meg becsapja őket a saját szakszervezetük, amelyik ráadásul fondorlatos módon zsarolja a tűzoltói lét jobbításán éjjel-nappal fáradozó minisztert. Ezt lehetett olvasni azon a hatalmas kivetítőn, amit a Kossuth téren demonstráló tűzoltók szomszédságában állíttatott föl a belügy. (Orwell, 2001-ben.) Meg aztán azért nem bírt a tárca a fővárosi tűzoltóknak járó pótlékokról hétfőn megegyezni a kifizetést megelőlegező budapesti önkormányzattal, mert - a Pintér minisztert ez ügyben amúgy fél éve hajkurászó - Demszky Gábor, a csalafinta a "pénteki munkaidő lejárta előtt egy perccel" küldött egy újabb szerződéstervezetet a BM-be - Pintér ezzel magyarázta ugyanis, hogy hétfőn miért mondta le az utolsó pillanatban a főpolgármesterrel tervezett találkozót.

No de Pintér úr! Mi van itt?

Van egy szakma, amelynek közalkalmazott képviselőit az állam egy istennek sem bírja megbecsülni. Félreértések elkerülése végett: egyik kormány sem törte magát eddig ezért. De a jelenlegi garnitúra még hülyének nézi és rágalmazza is őket - miközben épp a minisztérium fenyegette retorziókkal azokat a tűzoltókat, akik részt mernek venni a tüntetésen.

Szó nincs itt politikáról, még ha egyik-másik ellenzéki párt természetesen le is csap a lehetőségre, hogy ennek kapcsán bemoshat a kormánynak. De nincs szó agresszív követelőzésről sem: a tűzoltók fellépése fegyelmezett. Ha pedig a kormány képtelen rendezni a helyzetüket, akkor legalább ne mocskolja őket.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.