77 forint óránként

  • 2001. november 15.

Publicisztika

A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

n A "kormányzati kommunikációként" eufemizált pofátlan hazudozásnak, a nép előre megfontolt és folytatólagos átverésének a jelek szerint nincs határa: az a megalázó és kicsinyes huzakodás, amit a "polgári" kabinet művel a tűzoltókkal, ékes bizonyítéka ennek.

A tűzoltói tevékenység 1996 óta minősült fokozottan veszélyesnek; ez nyilvánvaló túlzás, amit a jelenlegi kormány orvosolt is, amikor a szakmát kivette e kategóriából. Ez azzal járt, hogy az addig a készenléti szolgálat idejére alanyi jogon járó veszélyességi pótlékot a továbbiakban bevetési pótlékként kapják a tűzoltók. Azok, akik ténylegesen is részt vesznek az akciókban. A többinek coki. Illetve dehogy, hiszen 30-40 százalékkal megemelik az átlagosan bruttó 55-60 ezer forintos alapbért, és így mindenki nagyon jól jár: a tűzoltók többet keresnek majd, kivéve azokat, akik még többet.

Ezt sugallja legalábbis a propaganda.

De ez nem igaz.

Azok a tűzoltók, akik nem vesznek részt bevetésen és elesnek a pótléktól (a mindenkinek járó veszélyességi pótlék átlagban fejenként 13 770 forint volt), a változtatás előtti időszakhoz képest néhány ezer forinttal kevesebbet visznek haza. Azoknak egyébként, akik szolgálatban vannak, és az a szerencse éri őket, hogy tűzesethez vonulhatnak ki, a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint nettó 77 forint/óra bevetési pótlék jár; adott esetben tehát óránként nettó 77 (hetvenhét) forintért mentenek értéket és emberéletet, kockáztatva életüket és testi épségüket.

Egyébként a belügy szerint a tűzoltók politikai sugallatra kavarnak, meg becsapja őket a saját szakszervezetük, amelyik ráadásul fondorlatos módon zsarolja a tűzoltói lét jobbításán éjjel-nappal fáradozó minisztert. Ezt lehetett olvasni azon a hatalmas kivetítőn, amit a Kossuth téren demonstráló tűzoltók szomszédságában állíttatott föl a belügy. (Orwell, 2001-ben.) Meg aztán azért nem bírt a tárca a fővárosi tűzoltóknak járó pótlékokról hétfőn megegyezni a kifizetést megelőlegező budapesti önkormányzattal, mert - a Pintér minisztert ez ügyben amúgy fél éve hajkurászó - Demszky Gábor, a csalafinta a "pénteki munkaidő lejárta előtt egy perccel" küldött egy újabb szerződéstervezetet a BM-be - Pintér ezzel magyarázta ugyanis, hogy hétfőn miért mondta le az utolsó pillanatban a főpolgármesterrel tervezett találkozót.

No de Pintér úr! Mi van itt?

Van egy szakma, amelynek közalkalmazott képviselőit az állam egy istennek sem bírja megbecsülni. Félreértések elkerülése végett: egyik kormány sem törte magát eddig ezért. De a jelenlegi garnitúra még hülyének nézi és rágalmazza is őket - miközben épp a minisztérium fenyegette retorziókkal azokat a tűzoltókat, akik részt mernek venni a tüntetésen.

Szó nincs itt politikáról, még ha egyik-másik ellenzéki párt természetesen le is csap a lehetőségre, hogy ennek kapcsán bemoshat a kormánynak. De nincs szó agresszív követelőzésről sem: a tűzoltók fellépése fegyelmezett. Ha pedig a kormány képtelen rendezni a helyzetüket, akkor legalább ne mocskolja őket.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.