A társadalmi béke a 60-as évek második felében ért véget. A háború után született nemzedék, a középosztály gimnáziumokba és egyetemekre özönlő gyermekei új kultúrát teremtettek angolszász minták alapján, és kétségbe vonták, hogy a szorgos munka az élet legfőbb célja, az engedelmesség pedig az egyetlen helyes magatartás. Idő kérdése volt, hogy a mentális ellenkezés mikor ölt ideológiai viseletet, mikor kérdőjelezi meg a közvetlen környezeten – a szülőn és a tanáron – túl a legfőbb elnyomót, magát az államot és a rendszert, a kapitalizmust. Kitört a diáklázadás.
A vietnami háború ürügyén fellángoló tiltakozás a polgári demokrácia immanens, ám kevéssé gyakorolt értékét, a szabadságot kérte számon minden tekintetben. A tüntetések brutális rendőri fellépésbe ütköztek, és új kérdéseket vetettek fel: meddig terjedhet az ellenállás? Maradjon meg a polgári engedetlenség keretében, korlátozódjon „dolgok elleni erőszakra”, vagy vegye célba a rendszert védelmező személyeket is?
A diákmozgalom felbomlása után az egyik radikális választ Ulrike Meinhof adta a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) szóvivőjeként – mint írta, „természetesen lőni is lehet” –, míg a másikat azok, akiknek nem volt ínyükre az illegális szervezet, a konspiratív fegyelem, hanem úgy vélték, a harcot nyíltan, az utcán és nem lőfegyverekkel kell megvívni. A hetvenes években színre léptek az „autonómok”.
Az autonómok
Ki értene jobban a baloldali radikalizmushoz, mint annak állandó megfigyelője, az állambiztonsági – szemérmes német elnevezéssel az alkotmányvédelmi – hivatal? Szerinte pedig: „Az autonómok az erőszakra orientált szélsőbaloldali spektrum ideológiailag heterogén áramlatát alkotják, amely elutasítja a merev struktúrákat és hierarchiákat, és ennek következtében többnyire csak gyengén szervezett csoportokból áll.” Mint a hivatal is rámutat, sokszínűségük ellenére az autonómokat összeköti, hogy az egyén teljes önrendelkezésére, egy bármiféle uralomtól mentes társadalomra törekednek – egyszóval anarchistákról van szó. Addig is, amíg ez megvalósul, „szabad tereket” kívánnak teremteni vagy meghódítani és megvédelmezni: üresen álló házakat elfoglalni, a kilakoltatásra érkező rohamrendőrökkel összecsapni, lakóközösségeket alapítani, közös tulajdonú kisvállalkozásokat, üzleteket létrehozni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
