Sausic Attila

A bricsesztől a kapucniig

Baloldali radikalizmus Németországban

Publicisztika

A német szélsőbal harciassága visszavezethető a Weimari Köztársaságig, ha eltekintünk attól, hogy annak idején, az 1920-as években egy centralisztikusan irányított tömegpárt – a Németországi Kommunista Párt – félkatonai szervezete, a Vörös Frontharcos Szövetség keveredett véres utcai összecsapásokba a nemzetiszocialisták szintén paramilitáris roham­osztaga, az SA csapataival. A II. világháborút cezúra követte: a németek mintegy két évtizedig békésen fáradoztak az újjáépítésen, majd a szolid polgári lét megteremtésén.

A társadalmi béke a 60-as évek második felében ért véget. A háború után született nemzedék, a középosztály gimnáziumokba és egyetemekre özönlő gyermekei új kultúrát teremtettek angolszász minták alapján, és kétségbe vonták, hogy a szorgos munka az élet legfőbb célja, az engedelmesség pedig az egyetlen helyes magatartás. Idő kérdése volt, hogy a mentális ellenkezés mikor ölt ideológiai viseletet, mikor kérdőjelezi meg a közvetlen környezeten – a szülőn és a tanáron – túl a legfőbb elnyomót, magát az államot és a rendszert, a kapitalizmust. Kitört a diáklázadás.

A vietnami háború ürügyén fellángoló tiltakozás a polgári demokrácia immanens, ám kevéssé gyakorolt értékét, a szabadságot kérte számon minden tekintetben. A tüntetések brutális rendőri fellépésbe ütköztek, és új kérdéseket vetettek fel: meddig terjedhet az ellenállás? Maradjon meg a polgári engedetlenség keretében, korlátozódjon „dolgok elleni erőszakra”, vagy vegye célba a rendszert védelmező személyeket is?

A diákmozgalom felbomlása után az egyik radikális választ Ulrike Meinhof adta a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) szóvivőjeként – mint írta, „természetesen lőni is lehet” –, míg a másikat azok, akiknek nem volt ínyükre az illegális szervezet, a konspiratív fegyelem, hanem úgy vélték, a harcot nyíltan, az utcán és nem lőfegyverekkel kell megvívni. A hetvenes években színre léptek az „autonómok”.

Az autonómok

Ki értene jobban a baloldali radikalizmushoz, mint annak állandó megfigyelője, az állambiztonsági – szemérmes német elnevezéssel az alkotmányvédelmi – hivatal? Szerinte pedig: „Az autonómok az erőszakra orientált szélsőbaloldali spektrum ideológiai­lag heterogén áramlatát alkotják, amely elutasítja a merev struktúrákat és hierarchiákat, és ennek következtében többnyire csak gyengén szervezett csoportokból áll.” Mint a hivatal is rámutat, sokszínűségük ellenére az autonómokat összeköti, hogy az egyén teljes önrendelkezésére, egy bármiféle uralomtól mentes társadalomra törekednek – egyszóval anarchistákról van szó. Addig is, amíg ez megvalósul, „szabad tereket” kívánnak teremteni vagy meghódítani és megvédelmezni: üresen álló házakat elfoglalni, a kilakoltatásra érkező rohamrendőrökkel összecsapni, lakóközösségeket alapítani, közös tulajdonú kisvállalkozásokat, üzleteket létrehozni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.