László Géza

Erőltetett menet

Pak tábornok és a „nagy lökés”

Publicisztika

Az iparpolitika a 20. század gazdaságpolitikai csodafegyvere szeretett volna lenni, de a kormányok ritkán arattak vele átütő sikereket.

A kilencvenes években már jóformán a fogalom is kiment a divatból, jóllehet a hagyományos iparpolitika eszközeit – a speciális körzetek kialakítását, a célzott ágazati támogatásokat és hiteleket, az adókedvezményeket – sok kormány nem vonultatta vissza. Ugyanakkor a többség attól a gyakorlattól igyekezett megszabadulni, amelynek keretében a támogatásokért folyó versenyeztetés során a győzteseket is előre kijelölték.

A hatvanas évektől hasító hagyományos iparpolitika több felemelkedő országban még ma is létezik, és nekünk is okkal jut az eszünkbe mostanában, amikor kormányunk minden lehetséges eszközzel Európa „harmadik legnagyobb akkumulátorgyártó kapacitásának” a létrehozásán fáradozik. Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy ezek a vállalatok a többi vállalattól szigetszerűen elkülönülve, jelentős környezetterheléssel, nagyrészt külföldi vendégmunkásokkal javítják majd a GDP-adatainkat, de vannak, akik szerint ez a hazai járműipar fejlődésének a kulcsa. Ha másért nem, e kormányzati ambíciók miatt érdemes felidéznünk a hagyományos iparpolitika egyik sikertörténetét: a 70-es évek nagyszabású dél-koreai fejlesztési programját. Nem elsősorban a politikai áthallások miatt, hiszen az a történet egy másik korszakban és a magyartól nagyon eltérő társadalomban játszódott, hanem azért, hogy jobban értsük, mikor lehet valóban sikeres az ilyen hagyományos logikát követő „nagy lökés”.

Tábornok a gazdasági fronton

Koreát a 19. században felkészületlenül érte a modernizációs kihívás éppúgy, mint a nagyhatalmak geopolitikai ambíciói. A bizonytalanság az 1910-ben kezdődő japán megszállás és a korszerű, új közigazgatási és oktatási rendszer bevezetése után tovább nőtt. Írásunk főhőse, Pak Csong Hi a japán megszállás idején koreai katonaiskolába járt, majd a hasonló japán intézményben fejezte be tanulmányait. A II. világháború után átlépett a dél-koreai hadseregbe; később mint kommunista szimpatizánst majdnem kivégezték, de korábbi felettesei közbeléptek az érdekében, amihez állítólag arra is szükség volt, hogy a bajtársait elárulja. Az 50-es években már újra a hadseregben szolgált, és a koreai háború idején igazolta is a hozzá fűzött reményeket. Az 1961-es vértelen katonai hatalomátvételnek ő volt az egyik irányítója, két év múlva pedig már elnökként irányította az akkoriban még nagyon szegény és elmaradott Dél-Koreát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.