Kirill Haratyjan

A bukás jutalma

A moszkvai terrortámadás háttere és következményei

Publicisztika

Március 22-én este terroristák hatoltak be a Moszkvát övező körgyűrűn épült bevásárló- és szórakoztatókomplexum, a Crocus City koncerttermébe. A Piknik rockegyüttes koncertjére 6 ezer ülőhely kelt el, a közösségi hálókon megjelent videófelvételek szerint a nézőtér a merénylők felbukkanásakor már legalább félig megtelt.

Az orosz nyomozó szerv hivatalos adatai szerint a terroristák 19:54-kor érkeztek személyautóval a Crocus Cityhez, és azonnal tüzet nyitottak a sorban állókra és az őrökre. Bejutottak a nézőtérre, ahol az első sorokat vették tűz alá, és felgyújtották a székeket. Az épületet 20:11-kor hagyták el, ugyanazon az autón, amelyen érkeztek. A menekülők a vészkijáratokat zárva találták, a tájékozódást sűrű füst nehezítette. A vérfürdő 17 percig tartott. A tűzoltók 21:06-kor kezdték meg a tűz oltását, a rohamosztag pedig 21:35-től szállta meg az épületet, feltételezve, hogy a terroristák még ott tartózkodhatnak.

Mire a közösségi oldalakon megjelentek az első híradások a történtekről, már kész is volt a hivatalos magyarázat: semmi kétség, a merényletet Ukrajna követte el. Putyin 18 óra elteltével szólalt meg: a szálak Kijevbe vezetnek, onnan „nyitottak ablakot az ukrán határon” a terroristák meneküléséhez. A pár nappal azelőtti választáson „meglepetésre” győzedelmeskedő elnök a „nemzetközi terrorizmus felbukkanásáról” beszélt, de egy szót sem szólt az Iszlám Államról, pedig akkorra a szervezet már magára vállalta a felelősséget. Elvégre Putyin már március 19-én megmondta: „a neonáci kijevi rezsim a Nyugat segédletével – gyakran közvetlen nyugati utasításra – terrorista módszerekre tért át”. És lám, így is lett! „Minden szó, amellyel Washington Kijevet védi, és az Iszlám Államra tereli a gyanút, nyilvánvaló önleleplezés” – kontrázott Marija Zaharova külügyi szóvivő.

Egy héttel a merénylet után 151 halálos áldozatról és több mint kétszáz sebesültről tudunk. Gyászolók sokasága zarándokol a romokhoz, ahol a helyi egyházi elöljáró, Foma érsek tart hivatalos gyászmisét – nehogy bárki is a hatalom ellen tiltakozóknak tulajdonítsa a spontán emlékhelyet. A tádzsik diaszpóra egész kisbusznyi virágot visz, próbálnak elhatárolódni a terroristáktól.

Így szövődik a mese

Jól felszerelt, alaposan kiképzett fegyveresek hatolnak be észrevétlenül a zsúfolt moszkvai rendezvénycsarnokba, szemrebbenés nélkül tüzet nyitnak, felgyújtják a koncerttermet, majd felszívódnak. Aztán ugyanezek az alaposan kiképzett és mindenre képes harcosok egy húsz­éves, rozzant járgányon menekülnek, amely széthullik alattuk, mielőtt az első benzinkúthoz érnek; ráadásul az ukrán határ felé indulnak, amerre először fogják keresni őket. Megijednek az első rendőrtől, próbálnak elrejtőzni, dadogva próbálnak összehozni valami kusza vallomást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.