Janisch Attila: Zavar a NER karaktergyilkoló gépezetében, avagy Magyar Péter sikertelen címkézése

  • Janisch Attila
  • 2024. március 31.

Publicisztika

Sem a „kommunista”, sem a „gyurcsányista” jelzőt nem lehet ráaggatni. Magyar Péter helyesen teszi, ha nem száll be a magénéleti adok-kapok színjátékba.

Magyar Péter címkézésével bajban vannak a Fidesz kommunikátorai, mivel sem a „kommunista”, sem a „gyurcsányista” jelzőt nem lehet ráaggatni. A „baloldali” is nagyon sántít, mivel Magyar egyszerre próbálja – helyesen szerintem – megszólítani a baloldalon és jobboldalon lévő, Orbán ellen mozgósítható, eleddig passzív szavazókat. Orbánék máshonnan lopott plakátja („dollárbaloldal – kilóra megvették őket”) sem használható ellene, mivel arra még Magyar Pétert nem applikálták rá. Szóval most azzal próbálkoznak, hogy közvetve „gyurcsányozzák” őt az „új Márki-Zay Péter” jelzővel. Kínosan izzadtságszagú erőlködés. Bajban vannak, és ez minden megmozdulásukon látható, mivel a NER teljes stratégiája az Orbán kontra Gyurcsány dichotómiára lett felépítve, és ennek most vége, minthogy Magyar Péter előrelátóan már az első Partizán-interjújában kijelentette, hogy Gyurcsánnyal semmilyen szövetséget, kapcsolatot, együttműködést nem tud elképzelni még közvetve sem.

Ezzel el is gáncsolta ez eddig nagyon megbízható hatásfokkal működő Rogán-féle karaktergyilkoló gépezetet.

Az ekképp megzavarodott NER gyalázatművek segítségére siető Orbán, hatékonyabbnak tűnő megoldást javasolva („tévésorozatokkal nem foglalkozom”) adta ki az ukázt: bulvárosítani kell, vagyis családi bulvársorozattá kell formálni az egész ügyet, amivel hármas haszon jár:

1-2. nem lesz szó a sem a kegyelmi botrányról, sem arról a bűncselekmények gyanúját felvető hangfelvételről, amelyet Magyar tett közzé,

3. a fentiek okán esetlegesen feltámadó népharag, amelynek súlyos következményei is lehetnek Orbánra és a NER-re nézve, átfókuszálódik Magyar Péterre, mint családon belüli erőszaktevőre.

A terv nem lett volna hibás elképzelés, hiszen a korábban kipattant hasonló ügyekben az abúzussal megvádoltaknak ab start egyértelmű elutasítással kellett az ellenzéki oldalon szembesülniük.

Hogy ez a terv mégis kontraproduktív lett, és inkább erősítette a Magyar Péter iránt érzett szimpátiát, annak is legalább két oka volt:

1. Varga Judit Hajdú Péternek adott, megrázónak szánt vallomása a Magyar Péter által állítólagosan elkövetett családon belüli abúzusok sorozatáról nem egy abúzust elszenvedő nő vallomásaként jelent meg a nyilvánosság előtt, hanem a NER politikai játszmájának és a terelés szándékának túlságosan is átlátszó részeként és eszközeként.

2. Az előbbi már önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a címzettek (értsd: a Magyar Péterrel szimpatizálók, és a NER-t ellenzők) ne fogadják hihetőnek és hitelesnek a Varga által elmondottakat. Azonban a hiteltelenségnek ezt a látszatát tovább erősítette, hogy Varga a saját személyes szenvedéstörténetét a politikai közbeszéd és a kulturális kommunkiáció terében önmagát már korábban teljességgel hiteltelenné tevő, a NER-hez is kapcsolható, és Orbán ellenzői részéről minden szempontból tekintélyét vesztett műsorkészítő, Hajdú Péter műsorában tette köznyilvánossá. Ha Varga mindezt például a Partizánnak adott interjújában mondja el, annak esetleg lehetett volna hatása Magyar Péter megítélésére, de legalábbis jóval kevesebb hitelességi problémát vetett volna fel egy ilyen megnyilatkozás. Persze, érthető, hogy ezt a kockázatot nem vállalták be, mivel Gulyás Márton kérdéseire nem lehettek volna a NER kommunikátorai semmilyen befolyással. Így azonban minden Varga által mondott, akár igaz állítás mögött is azonnal felvillant a kétség hiteltelenséget eredményező kérdőjele.

A hitelességgel szembeni kétségeket tovább erősítették egyrészt azok a súlyos ellentmondások, amelyek  a saját családi életét mintacsaládként bemutató nyilatkozatai, és a mostani, a családi életét pokolinak ábrázolt vallomása között feszültek és feszülnek.

Ugyancsak hiteltelenítő hatása volt, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként nem kezdeményezte a családon belüli erőszakot elszenvedő nők súlyos problémájának megoldását segítő Isztambuli Egyezmény ratifikálását, sőt az annak elfogadását követelő véleményeket „politikai hiszti”-nek minősítette. Persze, nem kétséges, hogy Varga e korábbi nőellenes cselekményeit kormányzati megbízásból tette, de az a tény vagy érzet, hogy ő miniszterként Orbán és a NER bábja lehetett, ugyancsak azt a kérdést erősíti, hogy vajon nem éppen ilyen külső megbízásból, a NER és Orbán bábjaként tárja-e közszemlére a saját magánéleti problémáit.

Vagyis minden elemében recseg-ropog a NER karaktergyilkoló gépezete, hibát hiba követ, és nem találják a célravezető utat, sőt, mintha azt sem érzékelnék, hogy mennyire kontraproduktív az, amivel próbálkoznak.

Magyar Péter helyesen teszi, ha nem száll be a magénéleti adok-kapok színjátékba; ha leragad az őt ért vádak cáfolatánál, azzal a választások eredményét a NER számára negatívan befolyásoló fontosabb témák – gyermekabúzus és kegyelmi botrány, valamint az ügyészségi iratok meghamisításának bűncselekmény-gyanúja – átkeretezését, az ezekről történő figyelemelterelést segíti. 

Az elmúlt napok történései azt mutatják, azt sejtetik, azt a reményt erősítik, hogy a NER sem állandó, hogy Orbán egyeduralma is kikezdhető, következésképp Magyarország társadalma számára a rajta erőszakot tevők csapdájából is van – lehet – kiút.

Interjúnk Magyar Péterrel itt olvasható:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.