Magyar Péter címkézésével bajban vannak a Fidesz kommunikátorai, mivel sem a „kommunista”, sem a „gyurcsányista” jelzőt nem lehet ráaggatni. A „baloldali” is nagyon sántít, mivel Magyar egyszerre próbálja – helyesen szerintem – megszólítani a baloldalon és jobboldalon lévő, Orbán ellen mozgósítható, eleddig passzív szavazókat. Orbánék máshonnan lopott plakátja („dollárbaloldal – kilóra megvették őket”) sem használható ellene, mivel arra még Magyar Pétert nem applikálták rá. Szóval most azzal próbálkoznak, hogy közvetve „gyurcsányozzák” őt az „új Márki-Zay Péter” jelzővel. Kínosan izzadtságszagú erőlködés. Bajban vannak, és ez minden megmozdulásukon látható, mivel a NER teljes stratégiája az Orbán kontra Gyurcsány dichotómiára lett felépítve, és ennek most vége, minthogy Magyar Péter előrelátóan már az első Partizán-interjújában kijelentette, hogy Gyurcsánnyal semmilyen szövetséget, kapcsolatot, együttműködést nem tud elképzelni még közvetve sem.
Ezzel el is gáncsolta ez eddig nagyon megbízható hatásfokkal működő Rogán-féle karaktergyilkoló gépezetet.
Az ekképp megzavarodott NER gyalázatművek segítségére siető Orbán, hatékonyabbnak tűnő megoldást javasolva („tévésorozatokkal nem foglalkozom”) adta ki az ukázt: bulvárosítani kell, vagyis családi bulvársorozattá kell formálni az egész ügyet, amivel hármas haszon jár:
1-2. nem lesz szó a sem a kegyelmi botrányról, sem arról a bűncselekmények gyanúját felvető hangfelvételről, amelyet Magyar tett közzé,
3. a fentiek okán esetlegesen feltámadó népharag, amelynek súlyos következményei is lehetnek Orbánra és a NER-re nézve, átfókuszálódik Magyar Péterre, mint családon belüli erőszaktevőre.
A terv nem lett volna hibás elképzelés, hiszen a korábban kipattant hasonló ügyekben az abúzussal megvádoltaknak ab start egyértelmű elutasítással kellett az ellenzéki oldalon szembesülniük.
Hogy ez a terv mégis kontraproduktív lett, és inkább erősítette a Magyar Péter iránt érzett szimpátiát, annak is legalább két oka volt:
1. Varga Judit Hajdú Péternek adott, megrázónak szánt vallomása a Magyar Péter által állítólagosan elkövetett családon belüli abúzusok sorozatáról nem egy abúzust elszenvedő nő vallomásaként jelent meg a nyilvánosság előtt, hanem a NER politikai játszmájának és a terelés szándékának túlságosan is átlátszó részeként és eszközeként.
2. Az előbbi már önmagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy a címzettek (értsd: a Magyar Péterrel szimpatizálók, és a NER-t ellenzők) ne fogadják hihetőnek és hitelesnek a Varga által elmondottakat. Azonban a hiteltelenségnek ezt a látszatát tovább erősítette, hogy Varga a saját személyes szenvedéstörténetét a politikai közbeszéd és a kulturális kommunkiáció terében önmagát már korábban teljességgel hiteltelenné tevő, a NER-hez is kapcsolható, és Orbán ellenzői részéről minden szempontból tekintélyét vesztett műsorkészítő, Hajdú Péter műsorában tette köznyilvánossá. Ha Varga mindezt például a Partizánnak adott interjújában mondja el, annak esetleg lehetett volna hatása Magyar Péter megítélésére, de legalábbis jóval kevesebb hitelességi problémát vetett volna fel egy ilyen megnyilatkozás. Persze, érthető, hogy ezt a kockázatot nem vállalták be, mivel Gulyás Márton kérdéseire nem lehettek volna a NER kommunikátorai semmilyen befolyással. Így azonban minden Varga által mondott, akár igaz állítás mögött is azonnal felvillant a kétség hiteltelenséget eredményező kérdőjele.
A hitelességgel szembeni kétségeket tovább erősítették egyrészt azok a súlyos ellentmondások, amelyek a saját családi életét mintacsaládként bemutató nyilatkozatai, és a mostani, a családi életét pokolinak ábrázolt vallomása között feszültek és feszülnek.
Ugyancsak hiteltelenítő hatása volt, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként nem kezdeményezte a családon belüli erőszakot elszenvedő nők súlyos problémájának megoldását segítő Isztambuli Egyezmény ratifikálását, sőt az annak elfogadását követelő véleményeket „politikai hiszti”-nek minősítette. Persze, nem kétséges, hogy Varga e korábbi nőellenes cselekményeit kormányzati megbízásból tette, de az a tény vagy érzet, hogy ő miniszterként Orbán és a NER bábja lehetett, ugyancsak azt a kérdést erősíti, hogy vajon nem éppen ilyen külső megbízásból, a NER és Orbán bábjaként tárja-e közszemlére a saját magánéleti problémáit.
Vagyis minden elemében recseg-ropog a NER karaktergyilkoló gépezete, hibát hiba követ, és nem találják a célravezető utat, sőt, mintha azt sem érzékelnék, hogy mennyire kontraproduktív az, amivel próbálkoznak.
Magyar Péter helyesen teszi, ha nem száll be a magénéleti adok-kapok színjátékba; ha leragad az őt ért vádak cáfolatánál, azzal a választások eredményét a NER számára negatívan befolyásoló fontosabb témák – gyermekabúzus és kegyelmi botrány, valamint az ügyészségi iratok meghamisításának bűncselekmény-gyanúja – átkeretezését, az ezekről történő figyelemelterelést segíti.
Az elmúlt napok történései azt mutatják, azt sejtetik, azt a reményt erősítik, hogy a NER sem állandó, hogy Orbán egyeduralma is kikezdhető, következésképp Magyarország társadalma számára a rajta erőszakot tevők csapdájából is van – lehet – kiút.
Interjúnk Magyar Péterrel itt olvasható:
