A „hazai kis- és középvállalkozásokat új eszközökkel kell támogatni. Tőkejuttatásra van szükség, minden kis- és középvállalkozás számára elérhető módon” – áll a legújabb konzultációs ív egyik kérdésének felvezetőjében, a multi vs. hazai ellentétpár jegyében. A szavak szintjén a kkv-k mindig fontosak voltak az Orbán-kormányoknak; lám, az októberben közzétett 21 pontos Új Gazdaságpolitikai Akcióterv (ÚGA) a „vállalkozások méretének megduplázódását” tűzi ki célként. Ez egyébként a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) készített A magyar mikro-, kis- és középvállalkozások megerősítésének stratégiája 2019–2030 című anyag (a továbbiakban: Stratégia) tavaly decemberi azon „első felülvizsgálatán” alapul, amely a látlelet mellett adós maradt azzal, hogy miként futtatnák fel a kkv-kat, és főleg: mennyiért és miből?
Elsuhant másfél évtized
A Stratégia általános célként kiszámítható és stabil üzleti környezetet, jogszabályi hátteret fogalmaz meg. A „felelős államműködés feladata, hogy az adózás, az adminisztráció és az üzleti szabályozás területén a mikro-, kis- és középvállalkozások számára speciális könnyítéseket dolgozzon ki annak érdekében, hogy csökkentsék a kkv-kra nehezedő időbeli és pénzbeli költségeket”.
Ma Magyarország nemcsak az adóterhelés, hanem az állami szabályozásból fakadó terhek mértéke alapján sem versenyképes, még régiós összehasonlításban sem. Ezért az a kormányzati törekvés, hogy Magyarország váljék a kelet-közép-európai régió egyik leginkább vállalkozásbarát országává, olyanná, ahol a vállalkozások működésének állami szabályozása egyszerű és kiszámítható. Nos, a Stratégia e passzusa voltaképpen a parlamentnek beterjesztett eddigi utolsó releváns kormányprogram, a 2010-es egyik bekezdése. Hajdan (is) ennek jegyében ígérték fejleszteni és bővíteni a kkv-k által elérhető finanszírozási eszköztárat, javítani a hitelfelvételi lehetőségeket, támogatni a működésüket segítő nem banki pénzügyi termékek elterjesztését.
Az elmúlt években végrehajtott számottevő járulékcsökkentés ellenére a szűk egy éve kijött kkv-stratégia tehát változatlanul a versenyképesség fokozásában, vállalkozóbarát környezetben, továbbá a finanszírozáshoz való hozzáférésben, a jövő technológiáinak alkalmazásában és a vállalkozói kultúra fejlesztésében jelöli meg a feladatokat – azért, hogy 2030-ra a gazdasági fejlettség az uniós átlag 90 százalékát érje el.
Az NGM anyaga is kiemeli, hogy csaknem „900 ezer vállalkozás működik Magyarországon, amelyek 99,9 százaléka minősül mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak”.
Duma, újra
Amikor tehát a kormány látványosan beszél „a” kkv-k felpumpálásáról és kér levélszavazásos megerősítést a tőkejuttatásukhoz, azzal, szokása szerint, valójában nem mond semmit. A „méretük megduplázásának” ígérete pedig a számok láttán egyenesen kivitelezhetetlen – mert kifizethetetlen.
Pedig a Stratégiában találni néhány olyan pontot, amelyek alapján akár értelmesen lehetne a kkv-kat segíteni. Akad például olyan szelete e vállalkozáscsoportnak, amely viszonylag elkülönültnek tekinthető. Ez a gyorsan növekedő vállalkozásoké, azoké, amelyek a megelőző három évben 10 százaléknál nagyobb éves átlagos növekedést értek el az alkalmazottak számában (és tíz főnél többet foglalkoztatnak). Nincsenek sokan, nagyjából 3500 vállalkozás (2021-ben), ami „kiváló alapot jelent célzott fejlesztéspolitikai beavatkozás szempontjából” – fogalmaz az NGM. A legjelentősebbnek tekinthető hat nemzetgazdasági ágban működik a gyorsan növő vállalkozások közel 80 százaléka. Ezek a kereskedelem, gépjárműjavítás (695), a feldolgozóipar (665), építőipar (549), a szakmai tudományos, műszaki tevékenység (270), a szállítás, raktározás (277), illetve az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység (269).
Az anyag kiemeli, hogy a mikro- és kkv-k a foglalkoztatottak 72 százalékát alkalmazzák, a nettó árbevétel és a bruttó hozzáadott érték terén azonban csak 55 százalékos a részesedésük. A 0,1 százaléknyi nagyvállalat a foglalkoztatottak 28 százalékával a GDP 44 százalékát termeli meg.
Nyomorunk egyik magyarázata
A kkv-k nominális termelékenysége (egy foglalkoztatottra jutó bruttó hozzáadott érték folyó áron) az elmúlt két évben, vagyis amikor a Covid-válságból a világ elkezdett kikapaszkodni, nálunk mindössze 3,1 százalékkal nőtt, ami a harmadik legalacsonyabb érték az EU 27 tagországa között, és kevesebb, mint a fele a 6,7 százalékos EU-átlagnak. A magas hazai infláció következtében a magyar kkv-k reáltermelékenysége 10,6 százalékkal csökkent 2022-ben, ami az NGM szerint is a legrosszabb érték az EU-ban.
A magyar gazdaság gerincét alkotó vállalkozáscsoport teljesítménye megmagyarázza például az alacsony béreket is. A száraz adatokból az jön ki, hogy a legtöbb embert foglalkoztató vállalkozáscsoportban átlagosan alig 10 millió forint körüli a fejenkénti bruttó árbevétel. A kormány szerint a 2030-as célszám az évi 4,2 százalékos növekedéssel érhető el – és a legnagyobb javulást a kkv-k termelékenységében várja.
A kkv-k világában a kivitelben érdekeltek száma elenyésző, ami (a fajlagosan magasabb árbevételt figyelembe véve) szoros összefüggésben áll az előző adatokkal. A kormány által elfogadott stratégia szerint is Magyarországon kevés vállalkozás exportál: 2022-ben a hazai kivitel 15 százaléka volt a kkv-ké (2013-ban még 21 százalék). A középvállalkozásoké a legnagyobb exportárbevétel, amely bár 2013-ról 2021-re közel 30 százalékkal nőtt, a nagyvállalatok ugyanekkor több mint 90 százalékkal gyarapodtak. A koncentrációt mutatja, hogy Magyarországon a legnagyobb 20 vállalat adja az exportteljesítmény csaknem 30 százalékát. A kormányzati cél 2030-ra az 50 százalékos ugrás a hazai tulajdonúak exportrészarányában, a kkv-kon belül pedig 7 százalék.
Ehhez sok egyéb mellett rengeteg beruházás kellene. A Stratégia és a 21 pontos ÚGA szemérmesen hallgat a pénz forrásáról, de az itt-ott elejtett megjegyzések megerősítik, hogy változatlanul az uniós támogatások lennének erre a fedezet. Csak hát az uniós pénzcsapot elzárták az Orbán-kormány politikája miatt, és nem látszik, Brüsszel miért is nyitná meg újra. Márpedig magas beruházási dinamika és fejlesztések nélkül a hazai vállalatok által előállított hozzáadott érték csak felvásárlások, illetve a külföldi vállalatok kivonulása révén növekedhet: előbbi a hazai erőforrások nem hatékony felhasználásával, míg utóbbi a nemzetgazdasági versenyképesség és foglalkoztatás visszaesésével járna, ami nem lehet a gazdaságpolitika célja – buzog föl az őszinteség a Nagy Márton tárcája által egy éve jegyzett irományban.
A kkv-k hitelállománya 2015-től jelentős, a teljes vállalati összeg bővülését jóval meghaladó mértékű növekedésnek indult, ám csak 2021 közepéig tartott. A kkv-k hitel/GDP aránya a 10–15 százalék közötti sávban helyezkedik el évek óta, ami megfelel a térségi adatoknak. (Vagyis a cseh, balti, lengyel, román gyorsuló fejlődés nem a nagylapáttal kiszórt hiteleknek tudható be, hanem a fejlesztési pénzek okos felhasználásának.) Mindenesetre a 2030-as cél a GDP-arányos 20 százalék. A kkv-knak most is kedvezményes kamatú hitelt helyez kilátásba a kormány, noha 2014 és 2020 között már odaítéltek nagyjából 3500 milliárdnyi pénzt hasonló feltétellel – a fenti eredménnyel. „A jelenlegi kedvezőtlen környezetben még fontosabb a támogatott hitelprogramok szerepe”, állítja a kormányzati dokumentum – ám a költségvetésből megtoldott kkv-hitelek aránya 2023-ban már így is meghaladta a 47 százalékot, a tőketartozás hányadában 12–14 százalékot tesz ki.
Mint látható, már a Stratégia is ezer sebből vérzett, ehhez képest a nemrég nagy felhajtás közepette meghirdetett ÚGA ígéretei még rózsaszínűbbek. Igaz, tavaly decemberben még nem volt a színen versenyképes politikai kihívó.
