Bernard Guetta: Donald Trump a félelem elnöke

Publicisztika

Semmi megmagyarázhatatlan nincs abban, hogy újból megválasztották amerikai elnöknek Donald Trumpot. Biztonságot és egyszerű megoldásokat ígért olyan gondokra, amelyektől az egész világ fél, az amerikaiak pedig különösen.

Az okokat nem csak Amerikában kell keresni, sok helyen vannak még a világon Donald Trumpok. Az sem magyarázat, hogy Joe Biden túl későn lépett vissza, hiszen Donald Trump már hónapokkal korábban maga mellé állította az amerikaiak nagyobbik részét.

De akkor mi magyarázza, hogy az Egyesült Államok ilyen szilárd többséggel támogatott egy hihetetlenül hazug, megalomániás, otromba, trágár férfit, akinek belefér, hogy lelkes rajongók tömege előtt orális szexet imitáljon egy mikrofonnal? Mi vezetett oda, hogy Ukrajna sorsa, népe és hősei most egy olyan ember kezében vannak, aki csodálja Vlagyimir Putyint, és ki nem állhatja az Európai Uniót?

A válasz rövid és egyszerű: a félelem.

Az a félelem, ami a század eleje óta mind az öt földrészt a hatalmába kerítette, az amerikaiakat még jobban átjárja, mert megszokták, hogy ők a leggazdagabbak, a legerősebbek, a legiparosodottabbak, és ők vannak a legjobban felfegyverezve. Két óceán védte őket a káosztól, ezért soha nem érte őket támadás a saját otthonukban, de 2001. szeptember 11-én, amikor a terrorizmus Manhattanbe vitte a háborút, rájöttek, hogy nincsenek biztonságban.

A híres amerikai magazin, a Newsweek akkor azt kérdezte: „Miért gyűlölnek minket?” 2017-ben már „szemet szemért, fogat fogért” alapon Donald Trump felfüggesztette a vízumkiadást egy sor muszlim ország állampolgárának.

Aztán bizonyossággá vált a globális felmelegedés, ami az Egyesült Államokat különösen megrémítette, mert be kellett látniuk, hogy egyrészt a földrésznyi országuk az összes lehetséges természeti katasztrófának ki van téve, másrészt az olajtól való függésük miatt a gazdaságuk is sebezhető, és az életmódjukat sem tartható fenn örökké. A globális felmelegedés az Egyesült Államokban jelezte a legvilágosabban egy korszak végét. És mit mondott erre Donald Trump a honfitársainak? „Ne aggódjatok”, az egész csak kitaláció, ki is léptetem az országot a nemzetközi klímaegyezményekből.

Aztán ott volt Kína, a hatalom, amelyik felébredt az évezredes álmából, és az ébredése felforgatta a világot. Kína magához szívja a világ ipari termelését, és legnagyobb kihívást az Egyesült Államoknak jelenti, amelyet könnyen a második helyre taszíthat a világ vezető hatalmainak a versenyében. Mit mondott erre Donald Trump az amerikaiaknak? „Semmi pánik”, védővámokat fogunk kivetni.

Aztán ott van a bevándorlás, ami már elérte azt a mértéket, hogy mindenhol elutasításba ütközik. Különösen az Egyesült Államokban, amelynek délről szárazföldi határa is van. Mit mondott erre Donald Trump az amerikai választóknak? „Bezárjuk az ajtókat”, mondta, falat akart építeni és tömeges deportálásokat ígért.

Aztán az elmúlt években egyre több fegyveres összetűzés tört ki, ami ahhoz vezetett, hogy az emberek elkezdtek félni egy harmadik világháborútól. Leginkább az amerikaiak, akik nem akarnak többé belekeveredni távoli konfliktusokba. Mit mondott nekik Donald Trump? „Visszavonulunk a határaink biztonsága mögé”, és a képviselőházzal hat hónapon át visszatartatta az Ukrajnának nyújtott összes segélyt.

Mivel nincs már kölcsönös hidegháborús megfélemlítés, ami fenntartaná a nemzetközi rendet, mivel maga az éghajlat is kibillent az egyensúlyából, és mivel a hagyományos politikai erők nem képesek meggyőző válaszokat adni az új évszázad kihívásaira, nincs olyan nép, amelyik ne félne.

De az amerikaiak félnek a leginkább, mert nekik van a legtöbb vesztenivalójuk.

Semmi megmagyarázhatatlan nincs tehát abban, hogy újra divatba jön a protekcionizmus, hogy mindenütt erősödik a nacionalista szélsőjobb, hogy az emberek nem észérveket keresnek, hanem messiásokat, és hogy az amerikaiak többsége arra a vezetőre szavazott, aki azt ígérte nekik, hogy visszatérnek az „aranykorukhoz”, ahhoz az időhöz, amikor kétség sem fért hozzá, hogy örökké biztonságban lesznek, és mindig ők lesznek a legerősebbek a világon.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.