Varga Júlia

A kihaló kőkorszak

Többet szülnek-e a nők, ha a konyhában maradnak?

  • Varga Júlia
  • 2016. február 7.

Publicisztika

Nemigen érdemes azzal foglalkozni, hogy ki volt a célközönsége Kövér László és barátai év végi bonmot-jainak a női kiteljesedés megfelelő módjairól.

Ebben az országban, ahol már annyira elhatalmasodott a genderőrület, hogy 2015-ben 145 ország közül a 99. helyet sikerült elérni a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőséget mérő indexének rangsorában (Ciprust leszámítva az utolsót az uniós országok között), nyilván jelentős az igény az ilyesféle megszólalásokra. A megfogalmazás provokatív együgyűsége is csak akkor érdemelne figyelmet, ha meglepetést okozott volna – de nem okozott.

Számok

Érdemes viszont arról beszélni, hogy a nők munkavállalása, „karriervágya” milyen kapcsolatban van a születések számával. Hiszen sokan gondolhatják, hogy „jó, jó, nem így kellett volna mondani, de van benne valami: tényleg kevés a gyerek”. Valóban növekedne-e a gyerekszám, ha fokozódna a nyomás, hogy a nők ne dolgozzanak, hanem inkább foglalkozzanak gyerekneveléssel? (Azt is érdemes lehet végiggondolni egyszer, hogy ez hogyan csökkentené a járulékfizetők számát, s milyen hatással volna a dolgozók iskolázottság szerinti összetételére.)

Magyarországon kevés gyerek születik, és ebben nem tapasztalható tartós fordulat az utolsó években sem. Úgy tűnik, a „kisbabáknak” mégsem „támad kedvük megszületni Magyarországon”.

A termékenység alakulását több mérőszámmal jellemzik a demográfusok: az élveszületések számával, az ezer lakosra jutó élveszületések arányával és az ún. teljes termékenységi aránnyal. (A teljes termékenységi arányt úgy számolják ki, hogy az adott évben megnézik a szülőképes korúnak tekintett, 15–49 éves nők minden egyes életkori csoportjában, hogy átlagosan mekkora hányaduknak született gyereke, tehát az egyes korévekhez tartozó nők élveszületéseinek számát elosztják az adott kor­évhez tartozó nők számával, és ezeket az ún. korspecifikus születési rátákat összeadják.)

Az európai országokban sem kedvezőek a demográfiai mutatók, de nálunk az uniós átlagnál is rosszabb a helyzet. Magyarországon az élveszületések száma jóval nagyobb mértékben csökkent korábban is és 2000 és 2013 között is, mint az EU-országok átlagában; az ezer lakosra jutó élveszületések száma is nagyobb mértékben csökkent 2000 és 2013 között is; és a magyar teljes termékenységi arányszám az európai rangsorban öt hellyel esett vissza ugyanebben az időszakban. Valamennyi demográfiai mutató tekintetében az európai rangsor utolsó negyedében vagyunk, jóval alatta a reprodukciós szintnek.

De hogyan függ mindez össze a nők munkavállalásával?

A fejlett országokban az 1960-as, 1970-es évektől folyamatosan nőtt a munkavállaló nők aránya, és ezekben az években, ezzel egyidejűleg valóban csökkentek a születési arányszámok: csökkent a termékenység.

Az 1990-es évektől viszont az európai országok egy részében sikerült tartósan megfordítani a születési trendeket: a termékenységi mutatók néhány országban, elsősorban Franciaországban, a skandináv országokban és az Egyesült Királyságban, növekedni kezdtek, amellett, hogy tovább nőtt a munkát vállaló nők aránya.

A korábbi összefüggéssel ellentétben mára azokban az európai és OECD-országokban, ahol a nők általában – és ezen belül a gyerekes anyák – nagyobb arányban dolgoznak, ott több gyerek születik. Ezek az országok lassan elkezdték megközelíteni a teljes termékenységi arány tekintetében a reprodukciós szintet, ami a termékenységi arány 2,1-es értéke körül van. (Ez az a termékenységi szint, ami – a bevándorlást figyelmen kívül hagyva – biztosítja, hogy ne legyen népességfogyás.) A legmagasabb arányt Franciaország érte el, ahol a teljes termékenységi arány már nagyobb, mint 2. Azok közül az országok közül viszont, ahol a nők kisebb arányban dolgoznak, és ahol alacsony a női foglalkoztatás színvonala (Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és a volt szocialista országok egy részében) egy sem tartozik a magas termékenységű országok csoportjába, és a teljes termékenységi arány nagyon alacsony szinten állandósult, 1,3-1,4-es érték körül (lásd az ábránkat).

false

 

Ezek az összefüggések ma már demográfiai közhelyek. Minden kutatás azt találta, hogy Európában azoknak az országoknak sikerült magasabb születésszámokat elérniük, amelyek elengedték a tradicionális családi modellről, a kenyérkereső apáról és a gyerekeket otthon boldogan nevelő anyáról szóló elképzeléseiket.

Politikák

Először is ezekben az országokban olyan támogatási rendszereket dolgoztak ki, amelyek segítik a gyerekvállalás és a munka összeegyeztetését. Azokban az országokban, ahol a nők életük bármely szakaszában, családi helyzetüktől függetlenül relatíve könnyen munkába állhatnak, ott több gyerek születik. A gyerekvállalás és a munka összeegyeztetésének segítését sokféle eszköz együttes alkalmazásával lehet elérni: a rugalmasabb munkavállalási formák, a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásával, a szülői feladatok kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzésével – például az apák gyerekgondozási támogatásával, ami a skandináv országokban már elterjedt és jól bevált gyakorlat –, a bölcsődék, családi napközik kínálatának bővítésével, a bölcsődés korú gyerekek felügyeletének biztosításával.

A női foglalkoztatás növekedésével egyidejűleg más olyan változások is lezajlottak a fejlett országokban, amelyek önmagukban is hatással lehetnek a születésszám alakulására. Ilyen a nők iskolázottságának komoly emelkedése, ami azzal járt, hogy a nők hosszabb ideig vannak az oktatási rendszerben, és ezért idősebb korukban kezdenek gyerekeket szülni. Emellett átalakultak az együttélési formák is: a házasságkötések gyakorisága csökkent, és az egyéb együttélési formák gyakorisága nőtt.

A születések számát sikeresen növelő országok elfogadták ezeket a változásokat és alkalmazkodtak hozzájuk. Azokban az országokban is későbbi életkorokban szülnek a nők, mint korábban, ahol növekszik a termékenység, mivel ott is tovább vannak az oktatási rendszerben. Sőt, a legmagasabb termékenységi rátát elérő országokban a nők később vállalják gyermekeiket, azaz magasabb a szülő nők átlagéletkora, mint az alacsonyabb termékenységű országokban. Ennek minden jel szerint épp az az oka, hogy ezekben az országokban sokféle eszközzel segítik, hogy a gyerekvállalás kevésbé akadályozza a nők munkavállalását.

A női munkavállalás mellett a házasságkötések számának csökkenése és a párkapcsolati formák átalakulása is hatással lehet a születések számának alakulására – de nem szükségszerű, hogy ez a gyerekvállalás csökkenésével járjon. Franciaország példája azt mutatja, hogy ha a társadalom elfogadja a párkapcsolati formák átalakulását, akkor az nem lesz gátja a születésszám növekedésének. Éppen ellenkezőleg. Franciaországban az 1970-es, ’80-as években az egyszülős családokban vagy élettársi kapcsolatban élő családokban és a házasságban élő családokban nevelkedő gyerekeket nem egyforma mértékben támogatták: a rendszer a házasságban élő családokat preferálta. Ezen időszakban ott is csökkentek a termékenységi mutatók. A 90-es évektől kezdve viszont már minden gyereket egyformán támogatnak, függetlenül szüleik párkapcsolati preferenciáitól. A közvélemény is elfogadja a házasságon kívüli gyerekvállalást. 1990-ben Franciaországban a gyerekek egyharmada született házasságon kívül, 2012-ben már több mint fele – de ez alatt az időszak alatt jelentősen nőttek a termékenységi mutatók is. Önmagában a párkapcsolati formák átalakulása nem akadályozza a termékenység növekedését. Sőt, a legmagasabb termékenységet elérő északi országokban és Franciaországban is magasabb a házasságon kívül született gyerekek aránya, mint Európa többi részén (lásd erről táblázatunkat).

Végül pedig térjünk vissza a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőséget mérő rangsorához, amit a bevezetőben említettem. A magas születésszámokat elérő országok a lista elején helyezkednek el: az északi országok a tetején vannak, de Franciaország is a 15. helyet érte el 2015-ben.

Nem azokban az európai országokban születik több gyerek tehát, ahol a nők a konyhában maradnak, hanem ott, ahol segítik a nők gyereknevelés melletti munkavállalását, ahol jól szervezett a gyermekgondozási rendszer, ahol elfogadják a változó párkapcsolati formákat, és ahol a nemek közti egyenlőség jól áll. Azokban az országokban viszont, ahol a női munkavállalást nem támogatják, nem teremtik meg a feltételeit annak, hogy a nők újra munkába álljanak gyerekszülés után, ahol nehezen tudják elfogadni, ha egy pár házasság nélkül vállal gyereket és a nemek közti egyenlőségben romlást látunk, ott kevesebb gyerek születik. Lehet választani!

A házasságon kívül született gyerekek aránya, 2012 (%)

 

Izland                          66,9                  Ausztria                        41,5

Észtország                   58,4                Finnország                    41,5

Szlovénia                     57,6                 Luxemburg                   37,1

Bulgária                       57,4                 Spanyolország              35,5

Franciaország              55,0                Szlovák Köztársaság     35,4

Norvégia                     54,9                   Írország                        35,1

Svédország                  54,5                 Németország                 34,5

Belgium                       52,3                   Románia                       31,0

Dánia                           50,6                   Litvánia                         28,8

Egyesült Királyság      47,6                  Olaszország                  28,0

Hollandia                     46,6                   Málta                            25,7

Portugália                    45,6                  Lengyelország              22,3

Lettország                    45,0                 Ciprus                           18,6

Magyarország             44,5                  Horvátország                15,4

Cseh Köztársaság        43,4               Görögország                   7,6

 

Forrás: OECD Family Database

A szerző közgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.