Ebben az országban, ahol már annyira elhatalmasodott a genderőrület, hogy 2015-ben 145 ország közül a 99. helyet sikerült elérni a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőséget mérő indexének rangsorában (Ciprust leszámítva az utolsót az uniós országok között), nyilván jelentős az igény az ilyesféle megszólalásokra. A megfogalmazás provokatív együgyűsége is csak akkor érdemelne figyelmet, ha meglepetést okozott volna – de nem okozott.
Számok
Érdemes viszont arról beszélni, hogy a nők munkavállalása, „karriervágya” milyen kapcsolatban van a születések számával. Hiszen sokan gondolhatják, hogy „jó, jó, nem így kellett volna mondani, de van benne valami: tényleg kevés a gyerek”. Valóban növekedne-e a gyerekszám, ha fokozódna a nyomás, hogy a nők ne dolgozzanak, hanem inkább foglalkozzanak gyerekneveléssel? (Azt is érdemes lehet végiggondolni egyszer, hogy ez hogyan csökkentené a járulékfizetők számát, s milyen hatással volna a dolgozók iskolázottság szerinti összetételére.)
Magyarországon kevés gyerek születik, és ebben nem tapasztalható tartós fordulat az utolsó években sem. Úgy tűnik, a „kisbabáknak” mégsem „támad kedvük megszületni Magyarországon”.
A termékenység alakulását több mérőszámmal jellemzik a demográfusok: az élveszületések számával, az ezer lakosra jutó élveszületések arányával és az ún. teljes termékenységi aránnyal. (A teljes termékenységi arányt úgy számolják ki, hogy az adott évben megnézik a szülőképes korúnak tekintett, 15–49 éves nők minden egyes életkori csoportjában, hogy átlagosan mekkora hányaduknak született gyereke, tehát az egyes korévekhez tartozó nők élveszületéseinek számát elosztják az adott korévhez tartozó nők számával, és ezeket az ún. korspecifikus születési rátákat összeadják.)
Az európai országokban sem kedvezőek a demográfiai mutatók, de nálunk az uniós átlagnál is rosszabb a helyzet. Magyarországon az élveszületések száma jóval nagyobb mértékben csökkent korábban is és 2000 és 2013 között is, mint az EU-országok átlagában; az ezer lakosra jutó élveszületések száma is nagyobb mértékben csökkent 2000 és 2013 között is; és a magyar teljes termékenységi arányszám az európai rangsorban öt hellyel esett vissza ugyanebben az időszakban. Valamennyi demográfiai mutató tekintetében az európai rangsor utolsó negyedében vagyunk, jóval alatta a reprodukciós szintnek.
De hogyan függ mindez össze a nők munkavállalásával?
A fejlett országokban az 1960-as, 1970-es évektől folyamatosan nőtt a munkavállaló nők aránya, és ezekben az években, ezzel egyidejűleg valóban csökkentek a születési arányszámok: csökkent a termékenység.
Az 1990-es évektől viszont az európai országok egy részében sikerült tartósan megfordítani a születési trendeket: a termékenységi mutatók néhány országban, elsősorban Franciaországban, a skandináv országokban és az Egyesült Királyságban, növekedni kezdtek, amellett, hogy tovább nőtt a munkát vállaló nők aránya.
A korábbi összefüggéssel ellentétben mára azokban az európai és OECD-országokban, ahol a nők általában – és ezen belül a gyerekes anyák – nagyobb arányban dolgoznak, ott több gyerek születik. Ezek az országok lassan elkezdték megközelíteni a teljes termékenységi arány tekintetében a reprodukciós szintet, ami a termékenységi arány 2,1-es értéke körül van. (Ez az a termékenységi szint, ami – a bevándorlást figyelmen kívül hagyva – biztosítja, hogy ne legyen népességfogyás.) A legmagasabb arányt Franciaország érte el, ahol a teljes termékenységi arány már nagyobb, mint 2. Azok közül az országok közül viszont, ahol a nők kisebb arányban dolgoznak, és ahol alacsony a női foglalkoztatás színvonala (Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és a volt szocialista országok egy részében) egy sem tartozik a magas termékenységű országok csoportjába, és a teljes termékenységi arány nagyon alacsony szinten állandósult, 1,3-1,4-es érték körül (lásd az ábránkat).
| ||
Ezek az összefüggések ma már demográfiai közhelyek. Minden kutatás azt találta, hogy Európában azoknak az országoknak sikerült magasabb születésszámokat elérniük, amelyek elengedték a tradicionális családi modellről, a kenyérkereső apáról és a gyerekeket otthon boldogan nevelő anyáról szóló elképzeléseiket.
Politikák
Először is ezekben az országokban olyan támogatási rendszereket dolgoztak ki, amelyek segítik a gyerekvállalás és a munka összeegyeztetését. Azokban az országokban, ahol a nők életük bármely szakaszában, családi helyzetüktől függetlenül relatíve könnyen munkába állhatnak, ott több gyerek születik. A gyerekvállalás és a munka összeegyeztetésének segítését sokféle eszköz együttes alkalmazásával lehet elérni: a rugalmasabb munkavállalási formák, a részmunkaidős foglalkoztatás támogatásával, a szülői feladatok kiegyensúlyozottabb megosztásának ösztönzésével – például az apák gyerekgondozási támogatásával, ami a skandináv országokban már elterjedt és jól bevált gyakorlat –, a bölcsődék, családi napközik kínálatának bővítésével, a bölcsődés korú gyerekek felügyeletének biztosításával.
A női foglalkoztatás növekedésével egyidejűleg más olyan változások is lezajlottak a fejlett országokban, amelyek önmagukban is hatással lehetnek a születésszám alakulására. Ilyen a nők iskolázottságának komoly emelkedése, ami azzal járt, hogy a nők hosszabb ideig vannak az oktatási rendszerben, és ezért idősebb korukban kezdenek gyerekeket szülni. Emellett átalakultak az együttélési formák is: a házasságkötések gyakorisága csökkent, és az egyéb együttélési formák gyakorisága nőtt.
A születések számát sikeresen növelő országok elfogadták ezeket a változásokat és alkalmazkodtak hozzájuk. Azokban az országokban is későbbi életkorokban szülnek a nők, mint korábban, ahol növekszik a termékenység, mivel ott is tovább vannak az oktatási rendszerben. Sőt, a legmagasabb termékenységi rátát elérő országokban a nők később vállalják gyermekeiket, azaz magasabb a szülő nők átlagéletkora, mint az alacsonyabb termékenységű országokban. Ennek minden jel szerint épp az az oka, hogy ezekben az országokban sokféle eszközzel segítik, hogy a gyerekvállalás kevésbé akadályozza a nők munkavállalását.
A női munkavállalás mellett a házasságkötések számának csökkenése és a párkapcsolati formák átalakulása is hatással lehet a születések számának alakulására – de nem szükségszerű, hogy ez a gyerekvállalás csökkenésével járjon. Franciaország példája azt mutatja, hogy ha a társadalom elfogadja a párkapcsolati formák átalakulását, akkor az nem lesz gátja a születésszám növekedésének. Éppen ellenkezőleg. Franciaországban az 1970-es, ’80-as években az egyszülős családokban vagy élettársi kapcsolatban élő családokban és a házasságban élő családokban nevelkedő gyerekeket nem egyforma mértékben támogatták: a rendszer a házasságban élő családokat preferálta. Ezen időszakban ott is csökkentek a termékenységi mutatók. A 90-es évektől kezdve viszont már minden gyereket egyformán támogatnak, függetlenül szüleik párkapcsolati preferenciáitól. A közvélemény is elfogadja a házasságon kívüli gyerekvállalást. 1990-ben Franciaországban a gyerekek egyharmada született házasságon kívül, 2012-ben már több mint fele – de ez alatt az időszak alatt jelentősen nőttek a termékenységi mutatók is. Önmagában a párkapcsolati formák átalakulása nem akadályozza a termékenység növekedését. Sőt, a legmagasabb termékenységet elérő északi országokban és Franciaországban is magasabb a házasságon kívül született gyerekek aránya, mint Európa többi részén (lásd erről táblázatunkat).
Végül pedig térjünk vissza a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőséget mérő rangsorához, amit a bevezetőben említettem. A magas születésszámokat elérő országok a lista elején helyezkednek el: az északi országok a tetején vannak, de Franciaország is a 15. helyet érte el 2015-ben.
Nem azokban az európai országokban születik több gyerek tehát, ahol a nők a konyhában maradnak, hanem ott, ahol segítik a nők gyereknevelés melletti munkavállalását, ahol jól szervezett a gyermekgondozási rendszer, ahol elfogadják a változó párkapcsolati formákat, és ahol a nemek közti egyenlőség jól áll. Azokban az országokban viszont, ahol a női munkavállalást nem támogatják, nem teremtik meg a feltételeit annak, hogy a nők újra munkába álljanak gyerekszülés után, ahol nehezen tudják elfogadni, ha egy pár házasság nélkül vállal gyereket és a nemek közti egyenlőségben romlást látunk, ott kevesebb gyerek születik. Lehet választani!
| A házasságon kívül született gyerekek aránya, 2012 (%)
Izland 66,9 Ausztria 41,5 Észtország 58,4 Finnország 41,5 Szlovénia 57,6 Luxemburg 37,1 Bulgária 57,4 Spanyolország 35,5 Franciaország 55,0 Szlovák Köztársaság 35,4 Norvégia 54,9 Írország 35,1 Svédország 54,5 Németország 34,5 Belgium 52,3 Románia 31,0 Dánia 50,6 Litvánia 28,8 Egyesült Királyság 47,6 Olaszország 28,0 Hollandia 46,6 Málta 25,7 Portugália 45,6 Lengyelország 22,3 Lettország 45,0 Ciprus 18,6 Magyarország 44,5 Horvátország 15,4 Cseh Köztársaság 43,4 Görögország 7,6
Forrás: OECD Family Database |
A szerző közgazdász.
