Zádori Zsolt

A szabotázs ára

Az Európai Unió Bíróságának ítéletéről

  • Zádori Zsolt
  • 2024. június 19.

Publicisztika

80 milliárd az eddigiekért, és 400 millió minden újabb nap késlekedésért – példátlanul magas bírságot rótt ki az Európai Unió Bírósága, mert a lassan négyéves ítéletét nem hajtotta végre a magyar állam. Bármit is mond a kormány, most nem a hazai menekültpolitikát ítélték el, hanem a magyar jogállamiságról mondtak lesújtó ítéletet.

„Gyáva lépés volt, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) csak a választás után hirdetett ítéletet” – értékelte Gulyás Gergely a luxembourgi uniós bíróság múlt heti jogerős döntését. Pedig hat éve tagja már annak a kormánynak, amelyik ezt a kötelezettségszegési eljárást is minden úton-módon igyekezett lassítani, a döntést elodázni. A miniszterelnök és körei azóta más húrokat pengetnek. „Brüsszel bosszújának” tekintik „Soros György bíróságának ítéletét”. Szóval az uniós bíróság a kormány szerint egyszerre gyáva és kíméletlen bosszúálló. A kormány valahogy úgy hablatyol, mint Woody Allen poénjában a két szipirtyó az üdülő teraszán: „Észrevetted, drágám, hogy itt milyen ócskán főznek?” Mire a másik: „Igen, és milyen kicsi adagokat adnak!”

De ez nem egy filmvígjáték, érdemes hát áttekinteni, mi is történt valójában, mi van az ítéletben, miért is a szokatlan szigor, a tetemes bírság.

2020

Gulyás miniszter kikotyogta azt is, hogy ők már hetek óta tudtak az elmarasztaló ítéletről. Igazából már évek óta tudhatták, mi várható, hiszen ők maguk provokálták ki azt. Lehet, hogy a bírság összege meglepte őket, de ép ésszel nem remélhették, hogy az EUB majd legyint arra, hogy a korábbi, 2020. december 17-i jogerős ítéletét a kormány semmibe veszi, és ezzel még büszkélkedik is.

Szögezzük le az elején: azt is jól tudja a kormány, hogy az uniós tagsággal Magyarország elismerte az uniós jog elsőbbségét a nemzeti joghoz képest. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés aláírásával kötelezettséget vállaltunk az uniós bírósági ítéletek végrehajtására. Ha államunk mégsem teszi meg a szükséges intézkedéseket, akkor az Európai Bizottság kezdeményezésére az uniós bíróság bírságot szabhat ki – ahogyan történt ez a múlt héten.

A Fidesznek a mostani választási kampányban használt hibbant szlogenjében (No war, no gender, no migration) a migráció, a bevándorlás, a menedékjog elutasítása a legrégebbi programpont, immáron egy évtizedes. A kormány azóta olyan szintre csavarta fel az idegenellenes politikáját (numerus nullus), hogy ha akarna, se tudna már visszalépni. Inkább egy-egy elbukott per, mintsem elismerni, hogy a kormány migrációs politikája a gyakorlatban megbukott: nálunk is egyre több az EU-n kívüli bevándorló, a menedékkérők meg egyéb vándorok is átjutnak a magyar határkerítésen, ráadásul 2 ezernél több elítélt embercsempészt engedtek szabadon a hazai börtönökből. De jogilag még hamarabb megbukott. Azok a zugügyvédi húzások, amelyekkel azért próbálkozik a kormány, hogy a menedékjog megszüntetését, az állami önkényt és embertelenséget valahogy elfedje (például úgy, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet 2016 óta tartó indokolatlan fenntartásával a kivételes, azaz önkényes szabályokat fő szabályként alkalmazza), egyre-másra buknak el a nemzetközi bíróságokon, és nemcsak az EUB-n Luxembourgban, hanem az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB) Strasbourgban is. Mert ha nem áll a kormány mögött sem propagandagépezet, sem domesztikált állami intézményrendszer, ha nincs hegemón helyzetben, akkor tisztességes bírósági eljárásban már képtelen igazolni lépései jogszerűségét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.