Olvasói levelek
Magyar Narancs, 2008. szeptember 11.
Ha Hraskó Gábornak szabad egy homeopátiával foglalkozó interjúban az interjú állításai helyett a homeopátiával per se foglalkozni, akkor én is megengedem magamnak, hogy kevéssé vitapartnerem ellenfelét, mint inkább az ellenféllel szemben használt fegyverét vegyem szemügyre. Hraskó persze ugyancsak megkönnyíti a dolgomat, hiszen olyannyira előzékenyen és kiszámíthatóan sorolja elő a tudományos ideológia dogmáit, mintha csak segíteni akarná vállalkozásomat. Irigylésre méltó biztonsággal tudja, hogyan működik a világ, nincsenek kétségei a valóság természete felől. Ne köntörfalazzunk: Hraskó úr maga a tudomány.
Csakhogy: melyik tudomány? Hraskó szövege nyomán azt gondolhatnók, hogy az emberiség, hosszas tétovázás után, végre feltalálta a tudományt, s innentől már nincs is egyéb dolga, mint a megismerés aktusa során a tudományos módszert alkalmazni. Csakhogy a természettudomány rugalmas tágulásra és folyamatos önkorrekcióra hajlamos ága réges-rég lerombolta a klasszikus természettudomány mítoszát, és folyamatos túllépésben van önmagán a valóság olyan szférái felé, melyek a Hraskó-féle gondolkodás számára egyáltalán nem is létezhetnek - mondhatni: ezt a fajta vaskalapos tudományosságot maga a szédületes tudományos progresszió számolta fel. Innen nézve szerfelett különösen hangzik a vád, mely szerint a homeopátia alapelvei nem változtak. Valójában az alapdogma változatlansága a mainstream tudományban sem korlátozza a dogma alkalmazhatóságát. Sőt, a Tízparancsolat is egészen jól tartja a frontot minden változások közepette.
Biztos egyetértésre számíthat ma az, aki átkozódik az ezoterikus szemét mennyisége láttán, többek között az én zajos egyetértésemre is. Csakhogy a homeopátiát összemosni az ezoterikus szeméttel nem egyéb, mint az olvasó tájékozatlanságára vagy előítéleteire bazírozó, tisztességtelen publicista eljárás. Attól, hogy több a szemét, nem következik, hogy kevesebb a tisztaság. Hraskó pontosan tudja, hogy a homeopatikus készítményeket nem vajákos asszonyok készítik varjúhájból és bagolyvérből, hanem ugyanaz a gyógyszeripar gyártja ugyanolyan gyógyszergyárakban és főleg ugyanolyan üzleti alapon, mint Hraskó tudományosan hitelesített kemikáliáit. A biznisz érzékenyebb teszt tán még a Cochrane-elemzésekben foglaltaknál is: Hraskó sem gondolhatja komolyan, hogy bárki is tőkét fektet egy olyan ágazatba, mely pusztán látszathatást ér el a betegeknél. Hogy egyetlen pillanatig talpon maradhatna a hatalmas homeopatikus gyógyszeripar, ha hatásosságát nem igazolnák empirikus eredmények. Nemcsak azért, mert a pénz abban a szempillantásban távozna az iparágból: az emberek a pénzembereknél is gyorsabban szereznének tudomást arról, hogy becsapták őket. Két gyermekem ugyancsak csodálkozna, ha értesülne arról, hogy a kiránduláson szerzett sérüléseik a bogyócskák hatására úgyszólván tévedésből, merőben tudománytalanul gyógyultak be azon nyomban.
Miképp lehetséges, hogy ugyanaz a mainstream természettudomány az egyik oldalon azoknak az iszonyatos gazdasági erőknek ideológiai mozgatója, melyek ideig-óráig képesek fenntartani a nyugati civilizáció fejlődésmítoszát, a másik oldalon mégis arra kényszerül, hogy sértődött egyletek védősáncai mögül fújja mérgét a hűtlen világra? A természettudományosság ilyetén alászállása nem igazát és nem tévességét mutatja, hanem pusztán annyit, hogy ismét fordul a történelem kereke. Sic transit gloria mundi - ám aligha a tudománytól, mint inkább a tudomány abszolút és megfellebbezhetetlen autoritásától kell végleg búcsúznunk. A tudomány által megfogalmazott kérdések nem eldőlnek, hanem érvényük idővel lejár és csendben elenyésznek. Helyére újabb kérdésfeltevések lépnek, melyeket a többségbe került új világkép termel ki, és amely a megelőzőnél szemernyivel sincs közelebb vagy messzebb attól a valamitől, amelyről mítosznak is, tudománynak is legfeljebb ideig-óráig sikeresen működő képzetei lehetnek, de igazából senki nem tudja, micsoda (Hraskót kivéve). Fogalmunk lehet a valóságról, de a valóság maga, mondjuk így, nem áll rendelkezésünkre. Ne tegyünk hát úgy, mintha sikerült volna hátat fordítanunk Platón barlangfalának.
Vitapartnerem nem tud napirendre térni afölött, hogy a homeopátia nem hajlandó igazodni a tudományosság elveihez. Nem jósolható meg in abstracto, hogy adott tünet milyen szerrel gyógyítható, mint ahogyan az sem, hogy adott szer milyen tüneteket gyógyíthat. Bizony, akár ugyanaz az ember is kaphat ugyanarra a tünetre más időben más szert. A homeopátia nem egzakt tudomány, hanem mindenekelőtt praxis. Páciense nem statisztikai tényező, hanem megismételhetetlen helyzetben lévő megismételhetetlen ember, aki nemcsak szerveinek összessége, mint a kémiai alapú gyógyászat páciense, hanem van például sorsa is. Hraskónak nem jut eszébe, hogy a homeopatikus készítményeket az uniós jogszabályok talán azért nem vetik alá a szokványos klinikai teszteknek és toxikológiai vizsgálatoknak, mert a szóban forgó tesztek és vizsgálatok annak a tudományosságnak nevében és igazolására készültek, amely különbözik a homeopátia tudományosságától. Ilyen vizsgálódásokból annyit tudnánk meg, amennyit Hraskótól is megtudunk: hogy az alma meg a körte nem összemérhetők.
Az identitásukat a tudományhoz kötött szakembereknek nem akaródzik belátni, hogy a módszer, amellyel dolgoznak, nincs kitüntetett helyzetben más módszerekhez képest. A kísérleti bizonyítási eljárás mindenekelőtt nem az igazságot igazolja, hanem önmagát. Egy pozitív kísérleti eredményből nem azt tudjuk meg, hogy a kísérlettel igazolt jelenség "igaz", hanem hogy utóbbit egy tudományos módszer révén sikeresen összeegyeztették a tudomány által képviselt ideológiával. Hraskó úrnak érdemes lenne komolyan vennie annak a társaságnak nevét, amelynek elnöke. Legyen szkeptikus, de ne szelektíven. Legyen szkeptikus saját eszméivel, legyen szkeptikus saját szkepticizmusával is. Van a valóságban valami, ami nem ellenőrizhető és nem vezethető vissza semmire, talán azért, mert a valóság nincs még készen, és ebben a gőzölgő fazékban még együtt rotyog tény és csoda.
Félek azoktól, akik nem hisznek a csodában.
Dolinszky Miklós
