A képmutatók ünnepe

Publicisztika

Megállt az idő, sőt visszafordult: újra Jancsó-vita van a sajtóban, éppen, mint negyven-ötven éve. És ismét értőkre és értetlenekre osztatik a világ (pont, mint anno dacumál) - legalábbis az "értők" szerint. Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó, de legfőképpen nagy a szeretet - így summázhatnánk az idei magyar filmszemle tapasztalatait. De, ha elfelejtettük volna, ez jött ki a tavalyi, a tavalyelőtti, a satöbbi végén is; így volt ez mindig is, már az ősember is imádott magyar filmkészítőnek lenni, s ekként különösen szerette a kollégáit és üzletfeleit - egy hétig. Ja, és egy Cerberus szigorával őrizte a függetlenségét, nem is volt annál neki drágább kincse.

Megállt az idő, sőt visszafordult: újra Jancsó-vita van a sajtóban, éppen, mint negyven-ötven éve. És ismét értőkre és értetlenekre osztatik a világ (pont, mint anno dacumál) - legalábbis az "értők" szerint. Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó, de legfőképpen nagy a szeretet - így summázhatnánk az idei magyar filmszemle tapasztalatait. De, ha elfelejtettük volna, ez jött ki a tavalyi, a tavalyelőtti, a satöbbi végén is; így volt ez mindig is, már az ősember is imádott magyar filmkészítőnek lenni, s ekként különösen szerette a kollégáit és üzletfeleit - egy hétig. Ja, és egy Cerberus szigorával őrizte a függetlenségét, nem is volt annál neki drágább kincse.

Nem a levegőbe beszélünk! Fenti állításainkat pontos számadatokkal igazoljuk: a 41. magyar filmszemlén ötvenkét (52!) díjat adtak ki, majdnem kétszer annyit, mint ahány Oscar-díj jut egy évben, és több mint kétszer annyit, ahány Golden Globe-ot az idén... Ugyanakkor e fesztivál láttán (tudjuk, nem fesztivál ez: ünnep - így, csupa nagybetűvel) bennünk nem tört fel ennyire feltartóztathatatlanul a szeretetáradat - persze, a mi hibánk. Sem a bemutatott filmek színvonala, sem a filmszakma állapotáról - a nagy rózsaszínű habfelhő mögül itt-ott - előcsordogáló információk nem teszik szemernyit sem indokolttá e fene nagy önelégültséget.

Mi úgy látjuk, "a szakma" a tavalyi évben végrehajtotta az átállást, jó időben, mintegy a sokfelől prognosztizált politikai változás élcsapataként. S most elégedetten hátradől - hisz minden marad a régiben, úgy, mint negyven-ötven évvel ezelőtt, s azóta is: kilincselős, kijárós, uram-bátyám alapokon - persze ismerünk minderre egy durvább kifejezést is. Lelkük rajta, jaj, majdnem lelkiismeretüket mondtunk. Választottak egy Fidesz-kompatibilisnek látszó (MMKA) elnököt a pénzcsap mellé, de a régi elnök (Grunwalsky Ferenc) is emelt fővel távozik, hisz még szétosztottak gyorsan - a majdan remélhetőleg beáramló lé terhére - ötszázmillió forintot (nyolcvanvalahány pályázó volt rá - még szép), és maguk után hagytak 2 milliárd 800 millió forint kereskedelmi bankok felé esedékes adósságot. Ám szerencsére nem csak emelt fővel, de "a magyar mozgókép mestere" címmel, s a vele járó, élethosszig szóló, havi félmilliós kegydíjjal - a látottak hatása alatt mondhatnánk erre, hogy vigye csak, legalább ebből a pénzből sem filmeket csinálnak.

Különben sem volt még szó semmiféle távozásról, hiszen a tisztelt egybegyűltek elébb együtt - nagy szeretetben - megnézték Salamon András háromperces filmjét, "...melyben kamerába néző arcok láthatók egymás után. Szöveg nincs, csak egy zene a rövid snittek alatt, majd a film végén felirat: Köszönjük Feri".

Nos, végignézve az idén a mozikban ránk váró termést, mi is valami ilyesmit mondhatunk. Köszönjük, Feri! Köszönjük, Öcsi, Bubu, Satya bácsi, s valahány név a naptárban. Csak így tovább! Arccal a következő fekete lyuk felé.

Végtére is magatok közt vagytok (erről szintén vannak számadatok: a mozipénztárakból).

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.