Megállt az idő, sőt visszafordult: újra Jancsó-vita van a sajtóban, éppen, mint negyven-ötven éve. És ismét értőkre és értetlenekre osztatik a világ (pont, mint anno dacumál) - legalábbis az "értők" szerint. Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó, de legfőképpen nagy a szeretet - így summázhatnánk az idei magyar filmszemle tapasztalatait. De, ha elfelejtettük volna, ez jött ki a tavalyi, a tavalyelőtti, a satöbbi végén is; így volt ez mindig is, már az ősember is imádott magyar filmkészítőnek lenni, s ekként különösen szerette a kollégáit és üzletfeleit - egy hétig. Ja, és egy Cerberus szigorával őrizte a függetlenségét, nem is volt annál neki drágább kincse.
Nem a levegőbe beszélünk! Fenti állításainkat pontos számadatokkal igazoljuk: a 41. magyar filmszemlén ötvenkét (52!) díjat adtak ki, majdnem kétszer annyit, mint ahány Oscar-díj jut egy évben, és több mint kétszer annyit, ahány Golden Globe-ot az idén... Ugyanakkor e fesztivál láttán (tudjuk, nem fesztivál ez: ünnep - így, csupa nagybetűvel) bennünk nem tört fel ennyire feltartóztathatatlanul a szeretetáradat - persze, a mi hibánk. Sem a bemutatott filmek színvonala, sem a filmszakma állapotáról - a nagy rózsaszínű habfelhő mögül itt-ott - előcsordogáló információk nem teszik szemernyit sem indokolttá e fene nagy önelégültséget.
Mi úgy látjuk, "a szakma" a tavalyi évben végrehajtotta az átállást, jó időben, mintegy a sokfelől prognosztizált politikai változás élcsapataként. S most elégedetten hátradől - hisz minden marad a régiben, úgy, mint negyven-ötven évvel ezelőtt, s azóta is: kilincselős, kijárós, uram-bátyám alapokon - persze ismerünk minderre egy durvább kifejezést is. Lelkük rajta, jaj, majdnem lelkiismeretüket mondtunk. Választottak egy Fidesz-kompatibilisnek látszó (MMKA) elnököt a pénzcsap mellé, de a régi elnök (Grunwalsky Ferenc) is emelt fővel távozik, hisz még szétosztottak gyorsan - a majdan remélhetőleg beáramló lé terhére - ötszázmillió forintot (nyolcvanvalahány pályázó volt rá - még szép), és maguk után hagytak 2 milliárd 800 millió forint kereskedelmi bankok felé esedékes adósságot. Ám szerencsére nem csak emelt fővel, de "a magyar mozgókép mestere" címmel, s a vele járó, élethosszig szóló, havi félmilliós kegydíjjal - a látottak hatása alatt mondhatnánk erre, hogy vigye csak, legalább ebből a pénzből sem filmeket csinálnak.
Különben sem volt még szó semmiféle távozásról, hiszen a tisztelt egybegyűltek elébb együtt - nagy szeretetben - megnézték Salamon András háromperces filmjét, "...melyben kamerába néző arcok láthatók egymás után. Szöveg nincs, csak egy zene a rövid snittek alatt, majd a film végén felirat: Köszönjük Feri".
Nos, végignézve az idén a mozikban ránk váró termést, mi is valami ilyesmit mondhatunk. Köszönjük, Feri! Köszönjük, Öcsi, Bubu, Satya bácsi, s valahány név a naptárban. Csak így tovább! Arccal a következő fekete lyuk felé.
Végtére is magatok közt vagytok (erről szintén vannak számadatok: a mozipénztárakból).
