A kibicnek semmi sem drága (A kolozsvári egyetemi botrányról)

  • Parászka Boróka
  • 2006.12.14 00:00

Publicisztika

Az elmúlt évben sokat hallatott magáról az az erdélyi civil szervezet, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely az önálló magyar állami egyetem újraindítását tűzte ki célul. A gondolatot sokan támogatták, mert - szólt az ultima ratio - az erdélyi magyar kisebbségnek ez alanyi jogon jár.

Az elmúlt évben sokat hallatott magáról az az erdélyi civil szervezet, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely az önálló magyar állami egyetem újraindítását tűzte ki célul. A gondolatot sokan támogatták, mert - szólt az ultima ratio - az erdélyi magyar kisebbségnek ez alanyi jogon jár. De sokan ellenezték is a tervet Erdélyben: demográfiai hullámvölgyben vagyunk, alacsony az egyetemre iratkozó diákok száma, túl sok a szak, egyetemi "túltermelés" van. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában működik a magyar állami pénzből finanszírozott Sapientia, Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem. Erdély-szerte főiskolák zümmögnek. Túlkínálat van, s egy újabb önálló egyetem elindításához nincs sem elegendő oktató, sem elegendő diák. A BKB és az önálló egyetem hívei az igény bejelentése mellett semmiféle hatástanulmányt, tervet nem hoztak nyilvánosságra arról, hogy az önálló magyar egyetem pontosan milyen formában lenne működőképes. A jelenlegi infrastruktúra - megfelelő szervezés és minőség-ellenőrzés mellett - tökéletesen elegendő az erdélyi magyar diákok számára, akik minden szakon tanulhatnak magyar nyelven a Babes- Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) - állítják azok, akik szerint az önállósulás nehezen kivitelezhető.

*

A vita akkor éleződött ki igazán, amikor a BKB a magyar EP-képviselőkhöz fordult elképzeléseivel. A kolozsvári ügy ekkor vált uniós vitává - látszólag. Valójában magyar belpolitikai presztízskérdés lett. A magyar képviselők egymást túllicitálva kezdtek el aggódni a romániai magyar felsőoktatás helyzete miatt, anélkül, hogy tájékozódtak volna.

A helyzetet Dobolyi Alexandra 2006-os májusi kolozsvári útja árnyalta. A szocialista EP-képviselőnő megállapította: valóban vannak hiányosságok a BBTE-n elhelyezett magyar feliratok ügyében, de a magyar nyelvű oktatás kielégítő. Dobolyi látogatásáig a magyar EP-képviselők e történetnek csak a BKB által közvetített változatából dolgoztak, ekkor azonban egy sokkal differenciáltabb közelkép bontakozott ki az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetéről. Nemcsak a BKB képviselői jutottak szóhoz - akiket a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács patronált -, de a civil szervezet célkitűzéseit vitató magyar oktatók és rektorhelyettesek is. Ám annyira egyetlen magyar EP-képviselő sem érdeklődött a BBTE valódi működése iránt, hogy élő kapcsolatot építsen ki az egyetem román vezetőivel, oktatóival, és hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot arról az intézményről, amelynek a működését bírálta. A magyar EP-képviselők azt sem vizsgálták, hogyan, milyen konfliktusokkal terhelten halad a romániai felsőoktatás reformja, és hogy a "magyarellenes" intézkedések hogyan illeszkednek ebbe a feszült folyamatba.

*

A romániai felsőoktatási politika egyik kulcsfigurája Andrei Marga, a kolozsvári egyetem Akadémiai Tanácsának vezetője, a kitűnő politikai kapcsolatokkal rendelkező egyetemdiplomata. Ez év októberében megpályázta az ENSZ égisze alatt működő Tokiói Egyetem rektori állását; ez az intézmény csak doktori programokat futtat. Marga számára a kolozsvári egyetem nem végcél, de nem is mellékállás: fontos referencia a nemzetközi tudományos életben. Egyetempolitikája ehhez az ambícióhoz igazodott: nemzetközileg is versenyképes elitképzést és jól támogatott kutatóprogramokat szorgalmazott. A tömegoktatásra s benne a magyar diákok képzésére részfeladatként tekintett, sem kihívást, sem különösebb hasznot nem látott benne. Az általa vezetett BBTE nem is fordított túl sok figyelmet erre. A BKB fellépéséig semmiképpen sem nevezhetjük "magyarellenesnek" Margát (akinek nemzetközi karrierjéhez hozzájárult az is, hogy sokáig élvezte az RMDSZ és úgy általában "a magyarok" támogatását), csupán olyan egyetemi politikusnak, aki szisztematikusan sorvasztotta az alapképzést, és lobbizott a nemzetközileg is referenciaértékű elitképzés mellett.

Az egyetemen - épp emiatt - az ellenérzések már régóta halmozódtak vele szemben. Elsőként maguk a román oktatók és diákok tiltakoztak a "kiéheztetés" meg a túlburjánzó egyetemi bürokrácia, a hiányzó infrastruktúra és kollégiumi ellátás, a kolozsvári egyetemi negyedek nyomora ellen. Ám Marga bebiztosította magát az egyetemi zendülés ellen. Bár deklaratívan támogatta a tudományos kutatás önállóságának megerősítését, a román oktatási minisztériummal egyetértésben sokat tett az egyetemi autonómia korlátozásáért. A kutatás-fejlesztés versus oktatásfejlesztés vitában egyértelműen az előbbi mellett kötelezte el magát. A Romániai Rektorok Tanácsa is figyelmeztetett e negatív folyamatra: októberben nyilatkozatban kifogásolták, hogy a minisztérium sérti az egyetemek autonómiáját.

Idén ősszel aztán kitör a zendülés. A bölcsészkar lapjában, az Echinoxban (román) diákok és tanárok tiltakoznak a Marga-féle politika ellen. A magyarok ekkor még sehol sincsenek, jóllehet minden adott ahhoz, hogy a reformokat sürgető, a tömegképzés minőségéért elkötelezett román tanárokkal összefogva végre pozitív irányba befolyásolhassák az egyetem vezetését. A BKB viszont a fenti eseményektől függetlenül bejelenti a magyar nyelvű táblák kifüggesztését. Újabb, ezúttal etnikai törésvonal alakul ki, elfedve az igazán égető egyetemi problémákat.

A magyar nyelvű feliratok elhelyezéséről az egyetemi szenátus érvényes határozatot hozott, ám az intézmény vezetése megakadályozta a végrehajtást. Marga félelme logikus volt: minél jobban féltette a kolozsvári egyetem (számára fontos) nemzetközi hírét, annál vehemensebben tiltakozott uniós fórumokon a BKB. Az eredmény a körzsarolás lett. A BKB kezdeményezéseit (az egyetemi polgárok képviseletében, de az egyetem felhatalmazása nélkül léptek fel nemzetközi fórumokon) a BBTE helyből elutasította, bármit tartalmaztak. Minél erősebb volt az elutasítás, a BKB annál kevésbé kereste a tárgyalásos megoldást. Az egyetemtől eltanácsolt magyar oktatók nem is nagyon akartak asztalhoz ülni, legalábbis erre utal Hantz Péter nyilatkozata, aki bevallása szerint "félt" attól, hogy a szenátus nem függeszti fel a munkaviszonyát. Ha nincs elbocsátás, nincs nemzetközi botrány. Ilyen körülmények között akasztották ki a magyar nyelvű táblákat. Az akciót sok fotós és kevés támogató nézte végig, nem véletlenül. Az egyetemen belül nyilvánossá váltak a Marga elleni alapos szakmai kifogások, miként azt is sokan megértették, hogy a minisztériumi segédlettel meggyengített egyetemi autonómia körülményei között csak megfontoltan lehet kieszközölni bármiféle változtatást. A BKB addigi akciói tudomást sem vettek az egyetemen belüli együttműködések lehetőségeiről. A Hantz Péter vezette civil mozgalom egy politikai tételt vállalt fel és érvényesített. Az RMDSZ-t Tőkés éveken át azzal vádolta, hogy nem képviseli a magyar nyelvű felsőoktatás ügyét megfelelő szinten Romániában. Ezt a politikai kritikát kívánták szemléltetni akkor, amikor a kolozsvári egyetemi konfliktust csakis etnikai problémaként kezelték, elhallgatva a kolozsvári diákok súlyos szociális gondjait, az oktatás szakmai hiányosságait. A BKB sem partnert nem keresett a román refomerek között, sem legitimitást a működéséhez. Nem tudni, hány oktató és hány hallgató támogatja a céljaikat. A BKB nem az egyetemi fórumokon érvelt, hanem az egyetemi autonómiát megkerülve, azt gyengítve (s így Marga stratégiai partnerévé válva), politikai kapcsolatai révén népszerűsítette céljait - elsősorban a magyar EP-képviselők közbenjárásával.

*

A magyar pártvezetők nyilatkozatban kötelezték el magukat a "táblaügy" mellett, s ezzel nemcsak a BTB mellett foglaltak állást, de - akarva-akaratlanul - az egyetemi autonómia ellen és Marga mellett is. Nehezen értelmezhető az a túlhevült, kevéssé diplomatikus nyelv, amellyel különös egyetértésben Dávid Ibolya, Hiller István, Kuncze Gábor, Orbán Viktor és Semjén Zsolt fordul a "romániai demokratikus erőkhöz" és a BBTE vezetőségéhez. Azt állítják, hogy "a Babes-Bolyai Egyetemen két fiatal magyar oktató megtörte a hamisság hosszú csendjét". Csenddel és hamissággal vádolni a kolozsvári egyetemi oktatók és hallgatók jelentős részét merő felelőtlenség, és a helyzetismeret tökéletes hiányáról vall. Hiszen az egyetem (román és magyar) polgárai beadványok, tiltakozások sokaságával léptek fel az intézményben uralkodó állapotok ellen. Igaz, ott tették ezt, ott keresték az érdekérvényesítés lehetőségeit, ahol ennek helye van: az egyetemi autonómia keretein belül. Ha erről a magyar politikai pártok mit sem tudtak, úgy magukra vessenek. A magyar pártvezetők - jellemző módon - "egy másfél milliós közösség" demokratikus felsőoktatáshoz való igényéről beszélnek. A helyzet az, hogy egy huszonhárom milliós közösség rendelkezik ugyanezzel az igénnyel: vajon milyen alapon vonná kétségbe ezt egy szomszédos ország pártelitjének öttagú különítménye?

Miközben a román egyetemi és tudományos élet a román politikai elittel (és a politikailag megfelelően támogatott Andrei Margával) birkózik, hogy megőrizhesse a függetlenségét, hogy a politikai vitákat és érdekeket az egyetemek falain kívül tartsák, a magyar pártvezetés arra szólítja fel a román politikát, hogy avatkozzon be. Mi lehet ennek az eredménye? Háttérbe szorul és támogatás nélkül marad az a valóban demokratikus politikai, tudományos elit, amely az etnikai konfliktusokat maga mögött hagyva a modernizáció híve. Viszont elég ürügyet kap a román nacionalizmus (a magyartól), hogy a magyar veszélyre hivatkozva megerősödjön. A Fidesz mellett pedig most már a szabaddemokraták és a szocialisták is nyugodt lélekkel elmondhatják, hogy látványosan és a megfelelő dramaturgiai pillanatban tettek valamit az erdélyi magyarságért.

Elegendő muníciót és igazolást exportáltak az etnikai konfliktusokhoz és a nemzeti bezárkózáshoz.

Neked ajánljuk

A mamut érkezése

  • Várhegyi Éva

Megvalósul egy régi nemzeti álom: a Budapest Bank, az MKB Bank és a Takarékbank összetolásával nagybankot hoz létre a kormány és a kormány néhány barátja. Főhet Csányi Sándor feje, és mindenki másé is.

 

Új legény

Diszkográfus legyen a talpán, aki összeszámlálja, pontosan hányan is szegődtek már el szolgálni Schuberték vízimalmába a hanglemezpiac nagy felfutása, fénykora, összeomlása, majd a realitásokkal dacolni látszó, csodás továbbélése idején.