A kormányfő kezdeményezte keddi egyeztetésen - amelynek a bolgár és a román uniós csatlakozás utáni magyar munkaerő-piaci stratégia volt a témája - a Fidesz és a KDNP a meghívás ellenére sem jelent meg. Gyurcsány tudniillik e "valóban fontos" kérdéskört is az "elszigeteltségből való kitörési kísérletének" rendeli alá, amihez az ellenzék nem kíván asszisztálni - indokolta a Fidesz szóvivője a távol maradást. Pedig mintha fordítva állna a dolog: a legnagyobb ellenzéki párt a saját rosszul megválasztott taktikája miatt kerül egyre furább - vagy ami egy közszereplő számára a legborzasztóbb: mind nevetségesebb - helyzetekbe. Belemerevedik a durcás kiskölök pózába, akit a negyedik duzzogás és dacos fejrázogatás után már senki nem vesz komolyan. A kormánynak semmi dolga nincs, mint további "valóban fontos" ügyekben meghirdetni az össznemzeti összeborulás szükségességét, hogy világosan láthassa a szavazópolgár, ki az, aki megátalkodott gyűlölködő hajlama miatt semmiféle kooperációra nem hajlandó.
Mindezt azért sem árt rögzíteni, mert az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után mindkét politikai oldal feszt azt hajtogatta, hogy de most már tényleg elég volt a "kommunikációból" (pontosabban abból, amit ők értenek ez alatt), és hogy ezentúl, kedves elv- és polgártársak, a krumplilevest krumplilevesnek fogják nevezni.
Ehhez képest a kormány egy merőben szimbolikus jellegű ügyben szorgalmazott közös megbeszélést. Nagy feneket keríteni a munkaerő-piaci szabályozásnak - amint az egy nemrégi írásunkból is kiderül (lásd: Szemezgetnek, Magyar Narancs, 2006. november 30.) - túl sok értelme nincs, mert egyrészt a hiányszakmákban munkát vállalni akaró románok és bolgárok gond nélkül hozzájuthatnak majd a szükséges papírokhoz, másrészt hosszú évek tapasztalata alapján semmi realitása nincs valamiféle balkáni inváziónak (merthogy azoknak sem ment el az eszük, és inkább Olaszba' meg Spanyolba' mennek dolgozni). Nos, ha értelme nem is, célja annál inkább volt az egésznek. A kabinet demonstrálhatta a párbeszéd melletti mélységes elkötelezettségét, továbbá azt, hogy a korlátozott munkaerőpiac-nyitással rendületlenül védi a magyarországi polgárok munkahelyeit. (Egyedül a szabaddemokrata Eörsi Mátyás szólalt fel a minél szabadabb munkaerő-áramlás mellett.) Célja persze a Fidesznek is volt, hiszen újfent gondterhelt arccal nézhettek a kamerákba, hogy hát a szívük szakad meg, amiért e kardinális ügyben nem fáradozhatnak a magyaremberekért. Pedig az önmeghatározása szerint "nemzeti érzelmű" Fidesz olyannyira szereti védeni a határon túli magyarok jogait (legalábbis a szavak szintjén: Németh Zsolt "kész elmenni a végsőkig" a teljes nyitás érdekében, jelentsen ez bármit is), hogy azt gondolnánk, ha az orrát befogva is, de a szent cél érdekében megpróbálja meggyőzni ellenfelét arról, miért nemzeti érdek a korlátozás nélküli munkaerő-áramlás. De nem: az erkölcsi szilárdság - Gyurcsánnyal nem, nem, soha! - mindenek felett való (ha már egyszer morális forradalom van, nemdebár).
Amúgy szerintünk egyetlen mondat is elég lett volna e cirkuszosdi helyett. Az, hogy mivel uniós államként mi is önérzetesen elvárjuk (elvárnánk) valamennyi régebbi tagtól a magyar munkaerő feltételek nélküli fogadását, Magyarország semmiképpen nem zárkózhat be, még "részlegesen" sem az utána csatlakozó országok munkavállalói előtt. Ez a mondat azonban egyik nagy pártnak sem jutott az eszébe.
