Publicisztika

„Nem kell toborozni senkit. Ha leülsz velük beszélgetni, kiderül, minden magára valamit is adó tizenöt éves arról ábrándozik, hogy harcolni fog.”

Nem volt egyszerű döntés az RMDSZ vezetése számára, hogy elhagyja a román kormánykoalíciót a november 2-i elnökválasztás után. A lépést sokan máig vitatják, de – az erdélyi magyarok körében legalábbis – még többen helyeslik.

A pillanatba belemerülve hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy Orbán Viktor „korszakteremtő” uralma egészen pontosan négy és fél éve tart. Az elmúlt hónapok eseményeit szemlélve nem lenne teljesen alaptalan amellett érvelni, hogy 2014 ősze olyan lesz Orbán második ciklusa számára, mint ami 2006 ősze volt Gyurcsány Ferenc második kormánya számára, s a pakliban akár egy korai kormány(fő)váltás is benne van. Azt gondolhatnánk, hogy a korábbi reménytelenséghez képest a helyzet nagyon más.

Gerő András indulatos válaszában (Jók és rosszak, Magyar Narancs, 2014. november 20.) a legfontosabb kérdésekre és a Sorsok Háza „állami projektet” érintő alapvető bírálataimra nem válaszolt.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az iszlamista-konzervatív kísérlet nem megoldás az arab tavaszt megtapasztalt államok számára.

Nem éppen oroszlánként. Laki Mihály írása.

Esélyünk van rá, hogy újraéljük ’89-et, a szereplők ehhez maradéktalanul rendelkezésre állnak. Van egy antidemokratikus, ráadásul kleptokráciája miatt hiteltelen kormányzat, amit el kell takarítani a színről, és van egy formálódó demokratikus ellenzék.

Az Alkotmánybíróság november 11-i határozata (III/1522/2014) egyetlen érvet sem fogadott el azok közül, amelyeket a deviza­hitelekkel kapcsolatos törvény következtében indult bírósági eljárások során maguk a bírók hoztak fel a törvénnyel szemben.

Karsai László, a Mazsihisz történész szakértője legújabb cikkének ez az alcíme: „Vitában Gerő Andrással”. Általában szeretem az érdemi vitákat.

Nyugat-gyűlölete dacára a közel-keleti emberek java része tudja: a Nyugattal szemben sem Moszkva, sem Peking nem adhat számukra oltalmat. Ara-Kovács Attila írása.

Az amerikai Francis Fukuyama a kortárs politikatudomány meghatározó alakja, aki Magyarországot is jól ismeri.

Gerő András úgy véli, hogy a januári Mazsihisz-sajtótájékoztatón használt hangnemem miatt kizártam magam a párbeszédből, ezért a maga részéről a vitát lezárta.

György Péter és Köves Slomó vitája, a magyar zsidók asszimilációjának menetéről, következményeiről és tanulságairól szólva valójában arról folyik, hogy ma, Magyarországon milyen legyen a „zsidó politika”, azaz mit mondjanak, kinek az oldalán álljanak azok, akik zsidóként szólalnak meg a magyar politikában.