A komáromi faló - Az MSZP romlása belülről és lentről nézve

  • Mészáros Gyula
  • 2010. szeptember 2.

Publicisztika

Az önkormányzati választásokra készülő MSZP néhol igen furcsa jelöltállítási folyamatának tipikus példája a komáromi polgármesterjelölt-választás, amin a jobboldaliak hátradőlve mosolyognak, és amire a fogyatkozó baloldali tábor egyre elkeseredettebben legyint.

Az önkormányzati választásokra készülő MSZP néhol igen furcsa jelöltállítási folyamatának tipikus példája a komáromi polgármesterjelölt-választás, amin a jobboldaliak hátradőlve mosolyognak, és amire a fogyatkozó baloldali tábor egyre elkeseredettebben legyint.

"Jobboldali jelölt az MSZP csodafegyvere" - hasonló címekkel több országos orgánum is hírt adott róla, hogy a párt által támogatott polgármesterjelöltnek és az MSZP-lista vezetőjének Vitéz Márkos Attila vállalkozót, a helyi Lovas Színház tulajdonosát választották. A sajtóban megjelent képtelen és buta nyilatkozatok, a terjedő névtelen levelek, a szimpatizánsok felém záporozó, nem meglepő módon értetlenkedő kérdései miatt választókerületi elnökként felelősségem tisztázni a helyzetet még akkor is, ha a kibeszélés nem a legszerencsésebb megoldás, illetve vesztes polgármesterjelölt-aspiránsként ellenérzéseim nyilvánvalóak.

*

A jelölt személye összeegyeztethetetlen a párt elveivel. Márkos Attila mind az MSZP taggyűlése előtt, mind több újságíró kérdésére válaszolva büszkén vállalta jobboldaliságát, s azokat a Sacra Corona és a Magyar Nemzet Feltámadása nevű revizionista, Jobbik- és Magyar Gárda-címerrel ékeskedő internetes klubokat, amelyeknek máig tagja. Állítása szerint üzleti érdekből. A korrupció bugyraiban vergődő pártnak valóban szüksége van erre a hozzáállásra. Márkos ideológiailag kiforrott véleménye szerint "nincs jobboldal és baloldal, Komárom van, nemzet van". Nem tudom, MSZP van-e, mert a pártokfelettiségét hangsúlyozó Márkos egyrészről független, az MSZP által (anyagilag is) támogatott polgármesterjelölt, másrészről az MSZP hivatalos jelöltje az egyik választókerületben, ráadásul a párt listavezetője. Miért akar olyasvalaki félig a párt jelöltje lenni, akinek cikibb a szegfű, mint a gárda?

Márkos Attila importálta saját csapatát, így a város nyolc egyéni képviselőjelöltjéből csupán kettő tagja az MSZP-nek. A párt mai támogatottságát figyelembe véve az egyetlen biztos listás befutó hely tehát a baloldali értékekkel minden bizonnyal tisztában levő, a pártot már most is büszkén vállaló, és azt az elkövetkező négy évben várhatóan kiválóan képviselő Vitéz Márkosé, aki bevallása szerint 2006-ban kis híján a Fidesz polgármesterjelöltje lett.

A párt taggyűlése előtt elhangzott ígéretek szerint a Márkossal felálló fiatal csapat győzelmet és önkormányzati többséget hoz. Ez az "összefogás jelöltjétől" valóban elvárható, csak hát ő nem bírja sem a külön listát és polgármesterjelöltet állító LMP, sem a Civilek támogatását; a Fidesz és a Jobbik szavazóinak elcsaklizásához pedig meglátjuk, hogy elegendő lesz-e az egyik szórólapjáról és plakátjáról "lefelejtett" szegfű. A fiatalításra vágyó, a PC fogalmát nem ismerő, a párt szavazóbázisát és tagságának nagy részét az eddigi visszajelzések alapján nyilatkozatával megsértő Nagy Zoltán városi elnök kijelentette, hogy "50-60 évesekkel nem sok babér teremne". Valóban, a 49 éves Vitéz Márkos (és csapatának 50 év körüli és feletti tagjai) hatalmas - Nagy Zoltán szavaival élve "történelmi" - generációs megújulást hozhatnak.

Zatykó János, a több mint egy évtizedig regnáló szocialista polgármester nyilatkozataiban nem mondott igazat, amikor a sajtónak kijelentette, hogy már négy éve eldöntötte, nem indul 2010-ben. Legalábbis közben (talán a párt népszerűségét figyelve) többször meggondolhatta magát, ugyanis indulását még sokáig lebegtette, miként az a 2010. június 11-i küldöttértekezleten is történt. Ezzel összefügg, hogy a Márkossal szintén szövetséges Nagy Zoltán az országos pártvezetés által kijelölt végső határidő utánra hívta össze a taggyűlést, melyen a pártvezetéssel emlékei szerint "csak informálisan egyeztetett" jelöltet beterjesztették. Az ún. "csak informális egyeztetés" azt jelenti, hogy erre a döntésre rábólintottak a Jókai utcában?

*

Hogyan lehetséges, hogy a párt egyes helyi vezetői elszabadult hajóágyú módjára hozzák elvtelen döntéseiket? A hal nem csak a farkától bűzlik - két tanulság mindenképp adódik az egész párt számára.

A posztgyurcsányi korszakban a hatalomtechnikával elfoglalt vezetők képtelenek voltak a platformok, az ideológiák és érdekek hullámain úrrá lenni. Indulhattunk volna antigyurcsányista, antikapitalista, hagyományos szocdem, globalizációkritikus irányba, mögé állhattunk volna teljes mellszélességgel Bajnainak, csinálhattunk volna posztmodern baloldalt, fúrhattuk volna kevesebbet a gyurcsányizmust. Zöldek is csak az LMP-t irigylő szórólapjaink lettek. Az utakat Földestől Gyurcsányig, Böcskeitől Gallóig, Szanyitól Vitányiig vagy Sziliig tucatnyian mutatták, több irányba. Sok szék között a padlóra estünk, teljes az ideológiai zűrzavar. Ma már egy jobboldali polgármesterjelölt is vállalható, ma már ingyenes BKV-val is lehet kampányolni, ma már az MSZP polgármesterjelöltje normatívan kijelentheti, hogy nincs baloldal. Én nem lájkolom az "ördöggel is szövetkezést".

A mai bomlás másik oka szervezeti. A sűrűn ismétlődő kongreszszusok határozatai, irányelvei nem értek célt. Az erők eredője helyett status quónak álcázott tehetetlenség lett úrrá, a bázisdemokrácia talaján anarchiát arattunk. Jobboldali pártokat harsányan bolsevistázunk, de nem jut eszünkbe, hogy szervezeti rendszerünk alkalmatlan a hatékony irányításra: ha az lenne, egyetlen komáromi, újpalotai stb. eset sem fordulhatott volna elő. Belevesztünk az elvtelen hatalomtechnika, a semmit érő alkuk átláthatatlan rendszerébe. Életképes az a párt, ahol a pártvezetés nem tudja, hogy ki egy húszezres városban a polgármesterjelöltjük?

A fent említett interneten terjedő levelek egyike így fogalmaz: "Ha elvtelenül, rövid távú morzsákért feladunk minden elvet, ha vállalhatatlan arcokat ültetünk marketingeszköznek a plakátra és az önkormányzatba, nem lesz mit újjáépíteni (...). Elesni el lehetett volna becsülettel és tiszta szívvel is. Tanulság ez a párt minden szintjén."

Komárom nem elesett, hanem feladták a semmiért cserébe. A pártban október 3. után fejétől a farkáig súlyos személyi változásokban is megmutatkozó, egyirányú, határozott ideológiai váltásra és gyökeresen új szervezeti struktúrára van szükség, akár kilépések és sértődések árán is.

Különben a villanyt Vitézek, hatalomtechnikusok, semmitmondó kongresszusi nyilatkozatokat gyártó ideológiai bohócok oltják majd le, akiknek még egy átkozott őszödi beszédet sem lesz gerincük elmondani.

A szerző politológus, a Komárom-Esztergom megyei 4. sz. választókerület MSZP-elnöke.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.