Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság első elnöke, Gojko Susak, a Horvát Köztársaság egykori hadügyminisztere, és Mate Boban, a hercegovinai horvát bábállam, Herceg-Bosna Köztársaság elnöke halottak. Ennélfogva a népirtás, az 1949-es genfi konvenció súlyos megsértései, az emberiesség elleni bűntettek, valamint a háborús jog és szokások megsértésének bűncselekményéért e három férfinak - akiket talán a legnagyobb felelősség terhel mindazért, amit a Horvát Köztársaság nevében a medaki zsebben, Gospicban, a Lasva folyó völgyében, az 1995-ös Vihar hadművelet után a knini Krajinában horvát katonák és félkatonai szervezetek tagjai elkövettek - hágai bírák helyett immár a Legfelsőbb Instancia előtt kell számot adniuk cselekedeteikért.

Franjo Tudjman, a Horvát Köztársaság első elnöke, Gojko Susak, a Horvát Köztársaság egykori hadügyminisztere, és Mate Boban, a hercegovinai horvát bábállam, Herceg-Bosna Köztársaság elnöke halottak. Ennélfogva a népirtás, az 1949-es genfi konvenció súlyos megsértései, az emberiesség elleni bűntettek, valamint a háborús jog és szokások megsértésének bűncselekményéért e három férfinak - akiket talán a legnagyobb felelősség terhel mindazért, amit a Horvát Köztársaság nevében a medaki zsebben, Gospicban, a Lasva folyó völgyében, az 1995-ös Vihar hadművelet után a knini Krajinában horvát katonák és félkatonai szervezetek tagjai elkövettek - hágai bírák helyett immár a Legfelsőbb Instancia előtt kell számot adniuk cselekedeteikért.

De épp elegen vannak még a horvát honvédő háború dicstelen fejezeteinek résztvevői közül életben ahhoz, hogy ezek a cselekmények soha ne merülhessenek feledésbe. A titkos vádirat, amit Carla del Ponte hágai főügyész a múlt héten ismertetett a horvát kormánnyal, a feltételezések szerint három tábornok nevét tartalmazza. Közülük kettő, Ante Gotovina és Mirko Norac az 1995-ös Vihar hadművelet irányítói közé tartozott. Ennek során a horvát csapatok nemcsak a krajinai szerb lázadók által Horvátországból még 1991-ben kiszakított területeket szabadították fel, de parancsnokaik avval is gyanúsíthatók, hogy a horvát katonaság az ő felbujtásukra több mint négyszáz szerb civilt gyilkolt meg, és több mint 22 ezer szerb házat gyújtott fel. Arról, hogy Gotovina és Norac a parancsnoki láncolatban egészen pontosan milyen helyet foglaltak el, majd a tárgyalás során nyílhat alkalmuk beszámolni, és ekkor fény derülhet arra is, hogy milyen szerepet játszott az etnikai tisztogatásokban Franjo Tudjman és a horvát állam akkori legfelsőbb vezetése.

Horvátországban a vádirat átnyújtása után Racan miniszterelnök és Mesic államfő nyilvánvalóvá tette, hogy a gyanúsítottakat ki fogják adni Hágának. Akárcsak Zoran Djindjic, ők is saját politikai jövőjüket kockáztatják; de még inkább az életükkel játszanak. A horvátországi hisztéria talán a szerbiainál is vészjóslóbb; tavaly, amikor először került szóba Norac kiadatása, akkor még aktív horvát tábornokok kis híján puccsal fosztották meg az államfőt hatalmától. A kiadatások elleni "érvek" kísértetiesen hasonlók Szerbiában és Horvátországban: újabb bizonyíték arra, hogy a barbárságot és a civilizációt elválasztó határvonal nem egyes nemzetek között, hanem egyes nemzeteken belül húzódik.

A hágai törvényszék ítéletei és vádemelései lassan kirajzolják a volt Jugoszlávia területén elkövetett monstruózus gaztettek teljes térképét - most egy újabb mozaikdarab kerül a helyére. Ami persze nem jelenti azt, hogy a volt Jugoszlávia területén elkövetett minden gyilkosság minden elkövetőjét és kitervelőjét utoléri majd a büntetés. A hágai ügyészség csak azokat állítja bíróság elé, akik ellen bizonyítékot talál. De sok gaztettről nem értesülhet, mert nem maradt utánuk túlélő, és sokat nem tud bizonyítani. De a vádemelésekből, a tanúvallomásokból és az ítéletek indoklásából lassan a legapróbb részletekig fény derülhet arra, hogy mi történt 1989 és 1999 júniusa között a Balkánon. És soha senki semmikor nem mondhatja ezután, hogy nem tudott róla.