Gárdos István: Méregvasút (A metróper valódi tétje)

  • 2001. július 12.

Publicisztika

Afővárosi önkormányzat a közelmúltban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságnak a metróperben hozott legutóbbi ítélete ellen. Miről szól a metróper, és mi indokolja az ítélet felülvizsgálatának kérelmét?
Afővárosi önkormányzat a közelmúltban felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságnak a metróperben hozott legutóbbi ítélete ellen. Miről szól a metróper, és mi indokolja az ítélet felülvizsgálatának kérelmét?

H

A "metróper" valójában két per.

Az első 1998 őszén indult, miután az állam felmondta a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal beruházására a fővárosi önkormányzattal és a BKV-val kötött szerződést, és csupán annak megállapítására irányult, hogy a felmondás érvénytelen. E perben az első- és a másodfokú ítélet egyaránt helyt adott a felperesek kérelmének, és megállapította, hogy a felek között érvényes polgári jogi szerződés jött létre, amit az alperes állam nem volt jogosult felmondani. A jogerős ítéletet követően az állam továbbra is megtagadta a szerződésben meghatározott, időközben részben már esedékessé vált kötelezettségeinek a teljesítését. A főváros ezért 1999 őszén újabb pert indított, ezúttal már teljesítésre és kártérítésre kötelezés iránt. E második metróperben hozott elsőfokú ítélet megerősítette a szerződés érvényességét, és a már lejárt összegek tekintetében fizetésre kötelezte az államot.

Ám az állam fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság idén májusban hozott másodfokú ítélete a főváros kereseti kérelmét elutasította, lényegében azon az alapon, hogy a felek között nincs szerződés. A főváros felülvizsgálati kérelme ez ellen az ítélet ellen irányul.

H

Álláspontunk szerint a fővárosi önkormányzat a metrószerződés megkötése során és azt követően a jogszabályoknak megfelelően járt el, míg a másik fél 1998 ősze óta folyamatosan jogellenes, szerződésszegő magatartást tanúsít. E magatartással szemben a fővárost jogorvoslat illeti meg, amit a legutóbbi ítélet, az összes korábbival ellentétben, megtagadott. Ezen túl azonban azért is fontosnak tartom az ítélet felülvizsgálatát, mert az alperes védekezésként felhozott érvei az egész jogrendszer alapjait érintik. Ezeket a kifogásokat - melyeket a korábbi bírósági döntések is elutasítottak - mi az eljárás során a jogállamisággal összeegyeztethetetlennek minősítettük. A legutóbbi ítélet azonban lényegében elfogadta az alperes álláspontját. Az ítélet felülvizsgálatát ezért már csak az is indokolja, hogy ezekben az alapvető kérdésekben egyértelmű jogi helyzet alakuljon ki.

H

Az a tény, hogy ugyanabban az ügyben két jogerős ítélet van, már önmagában súlyos probléma, jogsértés. Az első jogerős ítélet megállapította, hogy az állam felmondó nyilatkozata érvénytelen. Az ítélet indoklása szerint a felek között fennáll egy szerződés, amelyből kötelezettségek fakadnak, és e kötelezettségekből egyik fél sem jogosult egyoldalúan kibújni. A bírósági ítéletekhez fűződő jogerőhatás az alkotmány által védett jogbiztonság alapvető eszköze, ezáltal érhető el, hogy az ítéletek a jogvitákat véglegesen lezárják, és kerülhető el, hogy ugyanabban az ügyben eltérő ítéletek szülessenek. A jogerős bírósági megállapításokat mindenki köteles tényként elfogadni - ez a jogerő legfontosabb hatása. Az első ítélet alapján a kormány részéről a jogszerű magatartás az lett volna, ha a szerződésnek megfelelően jár el. Ehelyett ismételten megtagadta annak teljesítését, ami súlyos szerződésszegés. Az emiatt indított új perben már nem lett volna szabad vitatni azt, hogy a szerződés érvényes, és abból kötelezettségek fakadnak. Az alperes azonban elsősorban éppen ezt vitatta; azokat a kérdéseket, amelyekben korábban már jogerős ítélet született. Ennek nyomán a második jogerős ítélet a korábbi jogerős ítélet megállapításaival ellentétes tényállásra és jogértelmezésre alapozta a döntését.

H

Az ítélet szerint ellentétes a jogállamisággal, hogy a kormány az Országgyűlés megkerülésével a költségvetés terhére kötelezettséget vállaljon, továbbá az állam nem köthet szabadon szerződéseket, hanem kizárólag olyanokat, amelyeket a törvények előírnak számára. Ennek megfelelően az ítélet szerint a szerződés valójában nem is fizetési kötelezettséget tartalmaz, hanem csak politikai szándéknyilatkozatot; az ilyen ígéretek azonban bírósági úton nem kikényszeríthetők.

Úgy gondoljuk, hogy az ítélet minden alapvető eleme téves, hibásan értelmezi az ügyben irányadó alapvető törvényi rendelkezéseket és a szerződést egyaránt, és hogy az ítélet súlyosan sért alkotmányos jogokat biztosító jogszabályokat.

H

Mielőtt továbbmegyünk, hangsúlyozni szeretném, hogy - a legutóbbi ítéletben írtaktól eltérően - a főváros és a BKV nem az Országgyűléssel és nem is a kormánnyal, hanem a magyar állammal szerződött. Természetesen meg kell különböztetni az állam nemzetközi jogi, közjogi és magánjogi jogalanyiságát. A metrószerződés polgári jogi szerződés, abban a felek nem közhatalmi minőségükben, hanem mint polgári jogi jogalanyok vesznek részt, annak alapján őket polgári jogi kötelezettségek terhelik, és ezért a metróperben polgári jogi jogorvoslatot kérünk. A kormány, a pénzügyminiszter és a perben eljáró ügyvédek az államot képviselik, testesítik meg. Az ő cselekedeteik polgári jogi szempontból az állam cselekedeteinek minősülnek. Álláspontunk szerint 1998 őszén a kormány jogellenesen döntött a metróberuházásból való kiszállásról, a pénzügyminiszter jogellenesen mondta fel a szerződést, és a perben eljáró ügyvédek megalapozatlan jogi állásponttal akarják ezeket a jogsértéseket védeni. Polgári jogi szempontból azonban csak az a lényeges, hogy az állam szerződésszegést követett el, ezért e per alperese az állam, őt kérjük teljesítésre és kártérítésre kötelezni. Mint állampolgárnak természetesen rosszulesik, hogy azok, akik jelenleg megtestesítik a magyar államot, úgy járnak el, hogy annak eredményeként a saját államunk szerződésszegővé válik. Jól illik erre a helyzetre, amit Esterházy Péter írt egy cikkében: nem vigasz, hogy a fejétől bűzlik a hal, mert azért mégiscsak a hal bűzlik.

H

A jogerős ítélettel szemben véleményünk szerint egyértelmű, hogy - amint ezt a korábbi ítéletek is egyöntetűen megállapították - a felek között polgári jogi szerződés jött létre, amely átfogóan tartalmazza a metróberuházással kapcsolatos kötelezettségeiket. Ezek között az állam legfontosabb kötelezettsége, hogy viseli a beruházás költségeinek 60 százalékát. Ez egy közönséges pénzfizetési kötelezettség. A szerződés tehát nem törvényalkotásról szól, és a bíróságtól sem azt kértük, hogy az Országgyűlést törvényalkotásra bírja, hanem hogy az államot a vállalt fizetés teljesítésére kötelezze. Érvényes szerződés megszegésének jogkövetkezményei alól a költségvetési fedezet hiánya nem mentesít, és nem is akadálya annak, hogy a bíróság marasztaló ítéletet hozzon. A Polgári törvénykönyv szerint az állami és egyéb költségvetési szervek a költségvetésüket meghaladóan is felelnek a jóhiszemű személyekkel szemben vállalt kötelezettségeikért, ezen felül pedig az államháztartási törvény kifejezetten elő is írja, hogy jogerős bírói ítéleteket költségvetési előirányzattól függetlenül teljesíteni kell.

H

Az ítélet hibásan értelmezi az államháztartási szabályokat és a költségvetés jogi természetét. Az államháztartási törvény nem tiltja sem általában a szerződések kötését, sem pedig fizetési kötelezettség vállalását.

Az alkotmány szerint a kormány általános ügyvezetői hatáskörrel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy minden a hatáskörébe tartozik, amit az alkotmány nem tart fenn kifejezetten az Országgyűlés javára. Kifelé gyakorlatilag a kormány testesíti meg az államot, a pénzügyminiszter pedig általános képviseleti joggal rendelkezik. A kormány és a különböző államháztartási szervek nem tudnák ellátni feladataikat, ha nem kötnének rendszeresen többéves szerződéseket. A metróberuházás támogatását a kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatban döntötte el, a szerződést pedig az állam képviseletében a pénzügyminiszter írta alá. Az az álláspont, amely tagadja a többéves kötelezettségvállalás lehetőségét, kifejezetten ellentétes az államháztartási törvénynek a többéves kötelezettségvállalásokat szabályozó rendelkezéseivel, és az éves költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályok alapvető félreértésén alapul. A jogerős ítélet - a Legfelsőbb Bíróság korábban hasonló ügyben kifejtett álláspontjával ellentétesen - az államháztartási szabályokat és a költségvetést olyanoknak tekinti, mint amelyek az állam szerződéses kapcsolatait szabályozzák. Ez hibás felfogás, mert ezek a szabályok az államháztartási szervek belső hatásköri és eljárási szabályait tartalmazzák. Ezek megsértése közigazgatási, munkajogi és esetleg politikai következményekkel járhat - a szerződések érvényességére azonban nincs hatásuk. A szerződés létének vagy érvényességének a kétségbe- vonása az állammal szerződő felek számára kezelhetetlen, súlyos bizonytalanság forrása.

H

Az állam vagyoni viszonyokban más jogi személyekhez hasonlóan korlátlan jogképességgel rendelkezik. Nem köthet ugyan családi jogi tárgyú és hasonló szerződéseket - ezen túl azonban az ítéletnek azt az álláspontját, amely szerint az állam jogképessége korlátozott, és csak olyan szerződéseket köthet, amit a törvény kifejezetten megenged számára, elfogadhatatlannak tartom. A jogi személyek abszolút jogképessége és a szerződéses szabadság a polgári jogviszonyokban a jogbiztonság alapvető feltétele. Amint az Alkotmánybíróság megállapította, a szerződéses kapcsolatokban a jogállamiság a szerződési szabadságot jelenti. Az ítéletben kifejtett álláspont alapján az állam mindig megkérdőjelezhetné saját szerződéses kötelezettségvállalásait, lényegében egyoldalú jogot kapna arra, hogy a szerződésekből kibújjon. Ha minden évi költségvetésben szabadon lehetne határozni arról, hogy az állam teljesíti-e a korábbi kötelezettségvállalásait, az az állammal szerződő felek hátrányára diszkriminatív, egyoldalú hatalom lenne. Ilyennek szerződéses kapcsolatokban nem lehet helye, a szerződés alapja éppen a felek egyenrangúsága. A jogerős ítéletben megfogalmazott jogértelmezés megfosztaná a szerződéseket lényegüktől, a kötelező erőtől, ezáltal kizárná a szerződések alkalmazását az állam feladatainak ellátása során. Az ítéletben kifejtett állásponttal ellenkezően az államháztartási szabályok számolnak a szerződések létével, és tiszteletben tartják az azokból fakadó kötelezettségeket.

H

A metróberuházás kiváló példa a szerződés szükségességének illusztrálására. A metróépítés nagyságrendje, jelentősége és hatása miatt egyszerre országos és fővárosi ügy, amely a kormány és a fővárosi önkormányzat együttműködését igényli. Ráadásul a felek együttesen arra az eredményre jutottak, hogy a legelőnyösebb megoldás az, ha a beruházó és a metró majdani üzemeltetője a BKV Rt. lesz, amely egy gazdasági társaság. E három fél között létrejött szerződés szerint a beruházást az önkormányzat és az állam közösen finanszírozza: a BKV hitelt vesz fel, és ők adják a hitelfelvételhez szükséges saját erőt, majd pedig a hitel visszafizetéséhez szükséges összegeket is. Nyilvánvaló, hogy a BKV sem a hitelszerződéseket, sem pedig a beruházás megvalósításához szükséges vállalkozói szerződéseket nem kötheti meg addig, amíg nem biztosítja a szerződésekben vállalandó kötelezettségei pénzügyi fedezetét. A két finanszírozó számára is fontos volt a szerződés, hiszen felelőtlenség lenne pénzt adniuk anélkül, hogy biztosak lehetnének abban: a másik fél is beadja a magáét. Mindegyik félnek tényleges és visszavonhatatlan kötelezettségvállalásra volt szüksége. Ennek egyetlen eszköze a szerződés, anélkül a beruházást ésszerűen nem is lehet megkezdeni.

H

Az élet, a gazdasági folyamatok nem igazodnak a költségvetési évhez (ahogy kormányzati ciklusokhoz sem). De miként lehet megteremteni a szerződéses kötelezettségvállalások és a költségvetési tervezés közötti összhangot? Az államháztartási törvény válasza erre az, hogy éven belüli szerződéseket csak a költségvetés kiadási előirányzatainak keretei között lehet kötni, többéves szerződéseket pedig a kormány döntése alapján, költségvetési előirányzat és országgyűlési jóváhagyás nélkül is, feltéve, hogy a teljesítés fedezete a teljesítés időpontjában előreláthatóan biztosítható lesz. Többéves kihatással járó kiadási előirányzat előterjesztésekor be kell mutatni továbbá annak a következő évek költségvetéseire való hatását.

Az alperes sem vitatta, hogy a szerződés megfelelt e feltételeknek. A szerződéskötésnek hosszú előzménye volt, a fővárosi önkormányzat és a kormány - amint ezt számos kormányhatározat és közgyűlési határozat tanúsítja - az 1990-es évek legeleje óta törekedett a beruházás megvalósítására. A szerződéskötésre 1998 tavaszán, azt követően került sor, hogy a kormány 1997 tavaszán döntött a beruházásban való részvételről, majd az 1998. évi költségvetés részeként az Országgyűlés elé terjesztette javaslatát, bemutatta a beruházás teljes tervezett költségét, az ebből az államot terhelő hányadot és azt, hogy ez összegszerűen hogyan érinti a következő három év költségvetését. Ennél erősebb országgyűlési megerősítésre a jogszabályok szerint nincs szükség.

H

A szerződés alapján a jogszerű eljárás az lett volna, ha a következő évek költségvetésébe kiadási előirányzatként beállítják a szerződés alapján abban az évben fizetendő összegeket. Azonban a kormány elmulasztotta ezt felvenni a költségvetés tervezetébe, és így az nem szerepel az Országgyűlés által elfogadott költségvetésben. Bár a központi költségvetést az Országgyűlés állapítja meg, és ebben közjogi szempontból teljes önállósággal rendelkezik, nem hagyhatja figyelmen kívül döntésének polgári jogi következményét. A költségvetést determinálják az ország gazdasági, pénzügyi lehetőségei, korábbi döntések, a fennálló intézmények, amelyeknek működését bizonyos szinten kell tartani, az állampolgárok, a közalkalmazottak, a munkanélküliek, a nyugdíjasok stb. számára jogszabályokban megígért juttatások, a megkezdett beruházások, és a sort még hosszan lehetne folytatni. A figyelmen kívül nem hagyható tényezők között vannak a szerződéses kötelezettségek is. A költségvetési fedezet hiánya az államot mint szerződő felet nem mentesíti szerződéses kötelezettségei alól. Ha költségvetési fedezet hiánya miatt nem teljesíti valamely szerződéses kötelezettségét, azzal szerződésszegést követ el. Azért kell tehát a költségvetésbe ezeket a tételeket felvenni, hogy a költségvetés a tényleges helyzetnek megfelelően tükrözze a költségvetés pénzügyi terheit és lehetőségeit, és hogy tervezési mulasztással ne sodorják az államot szerződésszegésbe. A költségvetés készítői ezért felelősséggel tartoznak.

H

Az óvatos és körültekintő eljárás még akkor is a kiadásnak a költségvetésben való előirányzata lett volna, ha a kormány vitatja a kötelezettségét. A kormány tudta, hogy a főváros nem fogadja el az álláspontját, és a per során többször kifejtettük, hogy véleményünk szerint a kormány álláspontja súlyosan jogsértő. Reális kockázata volt tehát annak, hogy a kormány a bíróság előtt nem fogja tudni megvédeni álláspontját. A helyzetet súlyosbítja az, hogy 1998 őszén, amikor egy, a megfelelő kiadási előirányzat felvételére irányuló egyéni képviselői indítványról kellett dönteni, a kormány elmulasztotta az Országgyűlést tájékoztatni arról, hogy a beruházással kapcsolatban szerződés áll fenn, amelyből kötelezettségek fakadnak, vagy legalábbis fakadhatnak. 1999 őszén, a 2000. évi költségvetés előterjesztésekor ráadásul már megszületett az első ítélet, amely megállapította, hogy a metróberuházással kapcsolatban érvényes polgári jogi szerződés áll fenn, amely kötelezettségeket tartalmaz az állam terhére. Ám a beruházás ez alkalommal sem került be a költségvetésbe, sőt a következő évben sem, amikor már jogerős ítélet állapította meg, hogy az állam törvénytelenül mondta fel a szerződést, az tehát továbbra is köti őt.

H

A szerződés intézményének az állami feladatok ellátása során való alkalmazása a jogállamiság szép megnyilvánulása. A feladatát azonban csak akkor tudja betölteni, ha mindenki komolyan veszi a szerződés kötőerejét, ha a szerződések kikényszeríthetők, és ha szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél hatékony jogorvoslatot vehet igénybe.

A szerző a Gárdos Benke Mosonyi Tomori ügyvédi iroda tagja.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)