A libahatáron belül

  • 2001. április 5.

Publicisztika

A MIÉP elnöke szerint a Fidesz és a MIÉP a 2002-es választásokon megszerzi a képviselői mandátumok több mint felét, ennélfogva a két párt közösen alakíthat majd kormányt: hacsak a fiataldemokraták nem az MSZP-t és a nagykoalíciót választják a második forduló után. Csurka bejelentette azt is, hogy a MIÉP-es Franka nem indul a dabasi második fordulóban - és bár Franka önként lép vissza, s pártjánál a Fidesz ez ügyben nem kuncsorgott, "a MIÉP szavazótáborából senkit nem kell felvilágosítani arról, hogy nem tanácsos az MSZP-re szavazni". És ennyi elég is lesz mind a Fidesz jelöltjének, mind Csurkának.

Csurka István megint Orbán Viktor fején találta a szöget.

A MIÉP elnöke szerint a Fidesz és a MIÉP a 2002-es választásokon megszerzi a képviselői mandátumok több mint felét, ennélfogva a két párt közösen alakíthat majd kormányt: hacsak a fiataldemokraták nem az MSZP-t és a nagykoalíciót választják a második forduló után. Csurka bejelentette azt is, hogy a MIÉP-es Franka nem indul a dabasi második fordulóban - és bár Franka önként lép vissza, s pártjánál a Fidesz ez ügyben nem kuncsorgott, "a MIÉP szavazótáborából senkit nem kell felvilágosítani arról, hogy nem tanácsos az MSZP-re szavazni". És ennyi elég is lesz mind a Fidesz jelöltjének, mind Csurkának.

Egyelőre legalábbis.

A Fidesz és a MIÉP kapcsolata egyre inkább a Fidesz és az FKGP 1998 előtti viszonyára kezd hasonlítani. A Fidesznek hiába célja az abszolút többség, ha egyedül nem érheti el: ahogy a ´98-as első fordulóban az idősebb, alacsony iskolai végzettségű agrárpopuláció a kisgazdapártba és Torgyán Józsefbe helyezte bizalmát, úgy fogja 2002-ben a - hogy is mondjuk csak? - Csurka István etnikai világmagyarázatát magáénak valló, magasabb iskolázottságú, fiatalabb és jobb anyagi helyzetű városi alsó középosztály az első körben a MIÉP-et választani. És miként a kisgazda szavazókban élt bizonyos gyanakvás a nadrágos, városi beszédű sihederek iránt, úgy figyelik most a MIÉP-szavazók éberen azt, hogy milyen paktumokat köt a Fidesz a globalistákkal, Landeszmann és Tom Lantos elvbarátaival, a bankárszármazásúakkal, idegenszívűekkel, nemzetvesztőkkel (vagy ahogy már a zsidókat ők hívni szokták).

Ezért aztán korántsem egyértelmű, hogy a Fidesz mostani retorikája, miszerint nem kívánnak koalícióban kormányozni a MIÉP-pel, elég lesz-e a legnagyobb kormánypárt számára a két forduló között: akkor, amikor a harmadik-negyedik helyen befutó MIÉP-eseknek vissza kell majd lépniük a mostani koalíció jelöltjeinek a javára ahhoz, hogy ismét a jobboldal alakíthasson kormányt. Még akkor sem, ha a MIÉP-szavazók természetes fogékonysága a ki nem mondott szavak iránt nagyobb, mint a toronyiránt gondolkodó kisgazdaszimpatizánsoké. (A Fidesznek sokat segíthet az összeesküvés-elmélet tükörbe fordított változata, miszerint spanban vagyunk az Orbánnal, csak nem szabad mondani: a zsidók miatt.) A MIÉP-híveknek a második fordulóban el kell menniük szavazni, és a Fideszre kell szavazniuk ahhoz, hogy a Fidesz az egyéni körzetekkel megnyerhesse a 2002-es választásokat.

Ezt Csurka ráutaló magatartása nélkül aligha fogják megtenni. És Csurkának elég nagy baleknak kéne lennie ahhoz, hogy e magatartást ingyen gyakorolja, és a kormánytöbbséget viszontszívességek nélkül szolgáltassa Orbánéknak. A kisgazdák annyi jelöltet léptettek vissza ´98-ban, amennyivel a koalíciót - és nem a Fidesz abszolút többségét - garantálták négy évre. Csurkának semmi oka nem lesz arra, hogy ne ugyanezt a játékot játssza el a 2002-es két forduló között. És abban viszont a Fidesznek van nagy gyakorlata, hogy egykor általa is szalonképtelennek nyilvánított szélsőjobbodali pártokat számtani okokból szépnek kezdjen látni. Hisz 1996 táján még a kisgazdák is sűrű bunkók voltak, aztán - a választások közeledtével - a "békés egymás mellett élés" korszaka jött, és az akkortájt már egyértelmű koalíciós egymásrautaltság buzgó titkolása. Sőt: Orbánnak még a két forduló között sem volt bátorsága nyilvánosan beismerni azt, hogy az országot négy évig a kisgazdákkal és Torgyán Józseffel szövetségben fogja vezetni. A nyilvánosság csak 1998 júniusában érezhette meg egymás iránti rajongásuk fehér izzásának magas hőfokát.

Az Orbán-Csurka és a Fidesz-MIÉP koalíció ily módon nem ideológiai, mint inkább matematikai és politikatechnológiai kérdés. A MIÉP partnerré stilizálásához szükséges első nyilvános gesztust néhány héttel ezelőtt Kövér László tette meg, amikor a két párt "értékrendjét" rokonnak nevezte. Csurka viszont hétfőn burkolt fenyegetéssel válaszolt: azt állította, hogy ha a Fidesz nem őket választja, hanem az MSZP-t, akkor fel fog morzsolódni (amiben speciel igaza van), mert - és most figyeljünk - az "SZDSZ beszivárogna" a fiataldemokraták közé.

Ha kormányt akartok alakítani, vigyázzatok.

Nehogy lezsidózzalak benneteket.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.