Komáromi csali

  • 2001. április 5.

Publicisztika

A szlovákiai területi reform sorsa korántsem dőlt el azzal, hogy a kormány jóváhagyta az úgynevezett 12-es modellt. A Dzurinda-kabinet vasárnapi rendkívüli ülésén megerősítették az egyszer már elfogadott elképzelést, ám most sem volt teljes egyetértés. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) három miniszterén múlott minden, a kilenc jobboldali tárcavezér mellett ők támogatták a tizenkettest, míg a nyolc balos a még 1996-ban Meciarék által kreált nyolcmegyés változatot nyomta. E szavazást megelőzte egy másik: egy nappal korábban az MKP Országos Tanácsa arányaiban még ennél is szorosabb eredményt produkált, amikor kötelezte minisztereit a 12 megyés koncepció támogatására, és ezzel lemondott a magyar többségű Komárom megyéről.

A szlovákiai területi reform sorsa korántsem dőlt el azzal, hogy a kormány jóváhagyta az úgynevezett 12-es modellt. A Dzurinda-kabinet vasárnapi rendkívüli ülésén megerősítették az egyszer már elfogadott elképzelést, ám most sem volt teljes egyetértés. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) három miniszterén múlott minden, a kilenc jobboldali tárcavezér mellett ők támogatták a tizenkettest, míg a nyolc balos a még 1996-ban Meciarék által kreált nyolcmegyés változatot nyomta. E szavazást megelőzte egy másik: egy nappal korábban az MKP Országos Tanácsa arányaiban még ennél is szorosabb eredményt produkált, amikor kötelezte minisztereit a 12 megyés koncepció támogatására, és ezzel lemondott a magyar többségű Komárom megyéről.

Amiről azóta kiderült: csali volt csupán. Az MKP bizonyos engedmények reményében dobta be a magyar többségű megye ötletét. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a tévében kimondta: sosem gondolták komolyan, hogy Komárom megye megalakulásának reális esélye van a jelenlegi szlovákiai közhangulat és a partnerek ismeretében. Az Országos Tanács ülése azonban ismét világossá tette: az MKP-nak vannak radikálisai és mérsékeltjei. A radikálisok (Duray, Kvarda József és újabban, érthetetlen okokból, Csáky Pál) pedig úgy képzelik a politizálást, hogy vagy az oroszlán is, vagy semmi. Jöjjön inkább a nyolc megye (valamennyi szlovák többségű), hogy legyen mi ellen ágálni a következő 10-15 évben; a kompromisszum nem fér bele politikai ízlésvilágukba. A mérsékeltek (Bugár, A. Nagy László, Farkas Pál) viszont megegyezési képességüket bizonygatják, hiszen a kormány elé került javaslatot sikerült módosíttatni: bár nem lesz magyar többségű megye, de a magyarok aránya négyben eléri a 30 százalékot, ami a megyei önkormányzatok megválasztásánál komoly erő lehet - ha tud élni vele az MKP. Sikerült azt is elérni, hogy listás szavazással válasszák meg a majdani megyei képviselőket, ami megintcsak előnyösebb a magyaroknak.

A törvény végső formájáról két hónap múlva dönt a parlament. Ennyi ideje van a kormány jobbik oldalának arra, hogy meggyőzze csalfa partnereit a 12-es modell ésszerűségéről, mert a baloldali kormánypártok akár az ördöggel - a nacionalista ellenzékkel - is szövetkeznének, hogy a nyolcas rendszer megmaradjon. Baloldali honatyák már jelezték: módosító javaslatokat nyújtanak be a parlamenti vita során - ezt az MKP sem zárja ki -, és akkor a pillanatnyi parlamenti hangulattól függ a reform sorsa. Persze Mikulás Dzurinda miniszterelnök megmutathatja, hogy karakán gyerek, és mondjuk összekötheti a reformot egy bizalmi szavazással. A baloldali kormánypártok faramuci helyzetbe kerülhetnének így, hiszen egy évvel megrövidítenék saját regnálásukat. Márpedig a Szlovák Gázműveket várhatóan ősszel külföldi vevőnek adják el, és ebbe a baloldal szívesen beleszólna.

A kormánypártoknak eddig mindig sikerült elfogadható kompromisszumként eladniuk az egyezségeket a közvélemény előtt. Talán most is ez fog történni. Ha nem, ősszel nem megyei önkormányzati, hanem parlamenti képviselőket választanak Szlovákiában.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.