Nehogy már a német gazdaságot is Matolcsy György kúrta el! Vagy hogy ő nyomta fel a svejcifrankot kettőhetvenre!
Akkor meg...?
A hét elején kiderült, hogy a magyar gazdaság második negyedévi gazdasági növekedési mutatója nemcsak szerényebb a vártnál, de az következik belőle, hogy az idén az egész éves növekedés is lószar lesz, és nem 3,1 százalék (amire az idei költségvetési törvény bazírozott). Még kettő sem. Másfél, jó esetben. Egy. Sőt, azt is lehet nagyjából tudni, hogy jövőre sem lesz valami frenetikus gazdasági növekedés. Leginkább nem lesz semmilyen. Plusz nulla. A "konzervatívan" tervezett 3,6 százalék helyett.
Mármost az ország ügyeit, így a gazdaságpolitikáját is irányító pár ember egy évvel ezelőtt nem ezt gondolta. Hanem azt gondolta, hogy lesz, és ebből kiindulva tett meg pár dolgot és nem tett meg más dolgokat. Pár dolgot kifejezetten azért tett meg, hogy legyen. Mármint gazdasági növekedés. Négy-hat százalék, ahogy azt Matolcsy György különféle fórumokon mondogatni szokta (volt).
Lássuk, mibe kerül ez nekünk.
Legelőször is van az elmaradt haszon. Ha idén két százalék lesz a különbség a kormány 3,1 százalékos növekedési várománya és a reálisan teljesülő egy százalék között, máris úgy 180 milliárd kára van a költségvetésnek. (Minden százaléknyi gazdasági növekedésből durván 90 milliárddal van beljebb az állam a megnövekedett adóbevételek miatt.) De rendben - ezt a 180-at ne számoljuk hozzá a veszteségekhez, hisz ez a pénz sose létezett. Vagy mégis? Hiszen a 180-at is elő kell majd valahonnan kaparni - már az idén, és elő kell majd (ennél többet) jövőre is.
De megmondták-e annak idején Matolcsy professzornak, hogy - tekintettel például az eurózóna bizonytalan helyzetére - még ez a "pesszimista" gazdasági növekedési becslés is észvesztőn optimista? Megmondták-e a Matolcsy Györgyétől nyilván összehasonlíthatatlanul szerényebb képességű ún. "közgazdászok", hogy az ágazati különadók, legfőképpen a bankadó, lefékezik a beruházásokat (és evvel a gazdasági növekedést), és - mivel a különadóval sújtott szektorok a különadót a kiskereskedelmi áraik megemelésével fogják kompenzálni - lefékezik a fogyasztást is?
Megmondták.
Letojta-e ezeket a véleményeket Matolcsy professzor, a gazdasági ezotéria doctor honoris causája? Le, magasról.
Aztán van az a pénz, ami csak azért nincs, mert nem szedték be. Ez a pénz mérvadó számítások szerint 450-500 milliárd plusz 60 milliárd forint lehet: a már legendás összegek, melyektől az egykulcsos adó, a családi adókedvezmények és a (részben) 10 százalékra csökkentett társasági adó miatt esik el az idei költségvetés. Élénkítette-e a keresletet meg a fogyasztást meg a gazdaságot ez a sok pénz, ami módosabb és/vagy dúsan utódozott polgártársaink pénztárcájában maradt?
Hát, halálra élénkítette! Biztos azért fekszik itt döglötten a küszöbünk előtt. De megmondták-e előre az adózáshoz kicsit is konyító szakelemek, hogy ez így nem lesz jó? Hogy e polgártársak a megnövekedett jövedelmüket, mivel vannak abban a helyzetben, hogy félretegyék, nem fogják elkölteni?
Megmondták. És mit csinált erre Matolcsy tanár úr, a Laffer-görbe mágusa, mit tett a multiplikátorhatás nagy hatású prófétája, midőn értesült e véleményekről? Türelmesen, okosan elmagyarázta ezen illetőknek, hogy nem értenek semmihez, tudásuk elavult, mert egy új világot írunk, amelyben új törvényszerűségek uralkodnak, a matematika pedig bekaphatja.
Aztán van az a pénz, illetve nincs - úgy 200-250 milliárd: a reálhozam -, amit a magánnyugdíjpénztárak tagjainak fizet ki most az állam. (Hogy leginkább miért teszi, arról lapunk 40-41. oldalán még esik szó.) Aztán van az a pénz, amit a kamatkülönbségen buktunk: mondjuk az állami hitelfelvétel 2 százalék körüli IMF-kamata és a most majd 6 százalékos piaci kamat közti különbségen. Számolja ki, akinek van hozzá idege. Mert mit mondott Matolcsy altábornok, a 2. számú szabadságharcos, a puszta kézzel pateroló, a hazazavaró? Azt mondta: az IMF nem érti, és csak akadékoskodna. Ebben speciel volt is valami: az IMF arra biztosan nem adott volna pénzt, amire a "nem szokásos", unorthodox gazdaságpolitikai megoldások pápája, I. György elköltötte.
Még az is pénzbe került, hogy töménytelen mennyiségű pénzt adhassunk ki a semmire.
Egy sarlatán fantazmagóriáira.
Minden feltevés, hipotézis, becslés, vélelmezett ok-okozati összefüggés, amire az Orbán-kormány az elmúlt másfél évben a gazdaságpolitikáját alapozta, megdőlt. Mindez az elkövetkezendő években nem kevés szenvedést fog okozni ennek az országnak: a pangást súlyosan leromló oktatással, egészségüggyel, közösségi közlekedéssel, meg tönkrement egzisztenciák és leértékelődött életek százezreivel fogjuk megfizetni.
Nyilván csikorgó demagógia lenne most, ha e sorsokat dr. Matolcsy György személyes kilátásaival, vagyoni helyzetével, a szép, nemes és jó élet előtte álló perspektíváival mérnénk össze. Nem is tesszük. Már avval is elégedettek lennénk, ha holnaptól semmihez nem engednék közel, aminek a mások életéhez köze van.
