Hajtsd!

Publicisztika

Magyarországon a rendőrség nem áll szóba a polgárokkal. Nem tájékoztatja a nyilvánosságot a működéséről akkor sem, ha egy fővárosi erdőben elkapart hullákat találnak. Pedig a megfelelő tájékoztatás távolról sem holmi bűnös kíváncsiságot elégítene ki, csak biztosítaná a feltétlen szükséges információkat a lakosságnak, hétköznapjai biztonságához.

Magyarországon a rendőrség nem áll szóba a polgárokkal. Nem tájékoztatja a nyilvánosságot a működéséről akkor sem, ha egy fővárosi erdőben elkapart hullákat találnak.

Pedig a megfelelő tájékoztatás távolról sem holmi bűnös kíváncsiságot elégítene ki, csak biztosítaná a feltétlen szükséges információkat a lakosságnak, hétköznapjai biztonságához. Persze, egy-egy nyomozás érdekeire hivatkozva mindig ki lehet bújni a tájékoztatás elemi kötelessége alól, de ez inkább csak afféle kiskapunak tűnik, hiszen a legbestiálisabb bulvársajtót leszámítva aligha arra kíváncsi bárki is, hogy ma délután éppen hol készülnek lecsapni a bűnre, sokkal inkább arra, hogy az épp aktuális eset milyen módon érinti a közösséget. Márpedig ha valahol hullákat húznak elő az avar alól, az a személyes biztonságában érinti az ország teljes lakosságát.

S ha nem kapja meg a megfelelő helyről a neki járó, használható információkat az ember, nyilván igyekszik megszerezni a nem megfelelő helyekről - amelyek pedig azonnal és készségesen állnak a rendelkezésére. Általában hülyeségekkel, maszlaggal és pletykákkal: a csepeli erdőben talált holttestek dolgához már Arkan alvezére is hozzá bírt szólni.

Így azon sincs mit csodálkozni, ha a hajléktalan gyilkosokról szóló híresztelések hatására egyesek úgy gondolják, hogy a néma rendőrség helyett a maguk kezébe veszik a közösség védelmét vagy a bűnmegelőzést; akár úgy, hogy önkormányzati hatáskörben dózerral mennek neki a hajléktalanoknak, akár úgy, hogy egyénileg kezdeményez valaki hajtóvadászatot - hallván például a csepeli ügy interpretációit a helyi önkormányzati instanciáktól. Ezek a szövegek, jöjjenek bár alpolgármesterektől, illetékes projektfelelősöktől, mindenféle sanda gyanúkra alapozva pusztán a közhangulat manipulálására lehetnek alkalmasak. S ebbe a sorba illeszkedik a főváros vezetésének kiszorító hajléktalanpolitikája éppúgy, mint a miniszterelnök reakciója a csepeli tragédiára. Orbán azonnal megbízta belügyminiszterét, hogy "ellenőrizze a hajléktalantelepeket" - vakuljon meg a szívünk, ha ez nem óriási razziákat jelent. Így tehát határozott felső és legfelső nyomásra e hosszú ideje megoldásra váró dolgok most a legrosszabb irányba mozdultak: lett új közellenség. Menjünk rá a hajléktalanokra, mert ők okozzák az összes bajunkat!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.