Publicisztika

A nemzetközi szervezetek mértékadó statisztikái szerint a 2003 óta zajló iraki polgárháborúnak eddig több tízezer, egyes források szerint százezernyi halottja, hasonló nagyságrendű sebesültje és többmilliónyi menekültje van. Az iszlám világ sajtójában általános vélemény szerint a polgárháború egyetlen és kizárólagos oka a Nyugat, jelesül az Egyesült Államok katonai invázióban kicsúcsosodó beavatkozása az ország politikai történéseibe, és a korábbi diktatórikus, de valamelyes stabilitást biztosító rezsim felváltása egy Amerikához lojális, de a káoszon úrrá lenni képtelen politikai vezetéssel.

Egy messziről szóló szocialista politikus, Hegyi Gyula felvetette: Budapesten is ideje lenne bevezetni az útdíjat, mert a budapesti közlekedés... nos, az már talán nem is közlekedés. Az elgondolás világos: aki behajt Budapest belvárosába, az fizessen érte. Persze, már most is fizet a parkolásért - de a behajtási díj tenné teljessé azt a közbevételi kört, amelyet (meghatározott földrajzi területen) a közterület - az útfelület - közlekedési célú igénybevételéért fizetni kell. De mivégre is?

Bretter Zoltán négyoldalas írása (A tőke metafizikai töke. Tamás Gáspár Miklós Brumaire tizennyolcadikája, Magyar Narancs, 2007. augusztus 9.) azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy a Tamás Gáspár Miklós kritikusi és politikusi, illetve politikakritikai munkásságát részben áttekintő cikk végre alkalmat teremthet e munkásság méltó elemzésére - nem pusztán a szerző kedvéért, hanem inkább mindannyiunk lehetséges épülésére, szellemi hasznára.

Átalakulás előtt áll a magyar irodalmi élet. A blogoszféra nemrég bekövetkezett s javában tartó robbanásával egy olyan réteg kezdte el a hangját hallatni a közéletnek immár ezen a területén is, melyről a kortárs irodalmi színtér szereplői eddig nem vagy csak lekicsinylő legyintéssel óhajtottak tudomást venni: a közönség.

Előfordult már önnel is, hogy elfelejtett befizetni egy csekket? Roppant kellemetlen. Főleg, ha olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelynél már csekély késedelem miatt is felbontja a szolgáltató a szerződést. Ilyen például a telefon- és az internet-előfizetés vagy kedvencünk, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás (becenevén kgfb).

Tamás Gáspár Miklós (a továbbiakban: TGM) baloldali fordulatát eleddig csak az önfelkent baloldalon vették annyira komolyan, hogy jobbára elutasítsák. Az elutasítás pedig arról szól, hogy ki is képviseli a hiteles baloldalt.

A posztfeminizmusnak azonfölül, hogy a nemek közötti kommunikációt tette meg központi gondolatává, temérdek problémával kell megküzdenie. Néhányról érdemes közösen gondolkodni. Eltelt fél év azóta, hogy a posztfeminizmusról és előzményeiről cikket írtam (Anya fürdik, apa főz, együtt lenni jó, Magyar Narancs, 2006. november 30.), és örömmel tapasztalom, hogy a mai napig megjegyzésekkel, kérdésekkel halmoznak el, és nemcsak az egyetemi tanítványaim. Nézzük hát szépen sorjában a posztfeminizmus és a róla gondolkodók problémáit!

A szabad vers korántsem új, nem "modern" találmány, bár huszadik századi térhódítását egyértelműen a modernségben nyilvánvalóvá vált krízishelyzetnek, a Mallarmé által már felvázolt versválságnak köszönheti - ez értelemszerűen és mindenekelőtt a verssor válságát jelenti.

A "torzítatlan verseny" vagy a jelző nélküli "verseny" legyen az Európai Unió egyik fontos pillére? Ez volt az egyik kérdés, amiről komolyan vitatkoztak az unió vezetői a június 23-án véget ért brüsszeli csúcson. A kérdésben az új francia elnök és szövetségesei arattak győzelmet. Az unióban "csak" verseny lesz - nyilván a francia választók mérhetetlen örömére és hasznára. De hát miért is gondolják ők, hogy a "torzítatlan" verseny fenyegeti a jólétüket? És mit gondolnak a közgazdászok? Mik a verseny korlátai, és célszerű-e, hogy legyenek?

Meglepően egy szólamot fúj a Fidesz és az MSZP a Mol-OMV-ügyben, holott hasonló egyetértés csak a legritkább esetekben alakul ki a két nagy párt között. Úgy látszik, az energetika különleges terület, mert ilyen összhangot ez idáig talán csak egy esetben volt alkalmunk megfigyelni, amikor tavaly a parlament szinte közfelkiáltással és lábdobogva adta áldását arra a szocialista körök által kilobbizott javaslatra, hogy a Magyar Villamos Művek tulajdonába kerüljön vissza az addig függetlenként működő Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir).

A negyvenedik évforduló közeledtével mind több értelmezési kísérlet jelenik meg 1968-ról - az évről, a korszakról, a jelenségről. Egyik sem vitatja, hogy 68 orientálta a későbbi, 1989-es események alakítóinak mentalitását, és modellértékű megoldásokat kínált a háborút követő európai társadalomfejlődés számára is.

Az ingatlanadó bevezetése ellen nem a C-lakások romái tiltakoznak, és nem is a kis parasztházakban élő öregek, hanem azok, akiknek jócskán fizetniük kellene. Meg akiknek az üzletét rontaná - az ingatlanközvetítők. A szakértők pedig fanyalognak. Fogós ügy. Borzasztó népszerűtlen, ha adót kell mondani. Fáznak is tőle a koalíciós pártok.

A demokrácia ismét diadalmaskodott, a nép akarata ismét megnyilvánulhat: elhárultak az akadályok immár nemcsak a három érdektelen, de a három (plusz egy) érdekes népszavazási kérdés elől is. Hogy a "demokrácia" eme diadalmaskodása ténylegesen magának a demokratikus köztársasági berendezkedésnek a rombolását jelenti, nyilvánvalóan nem érdekli sem azokat, akik a népszavazást kezdeményezték, sem azokat, akik "alkotmányosan" szabad utat engedélyeztek neki. Kezdjük az utóbbiakkal.

Közel másfél évtizeden át ő volt Nagy-Britannia legjelentősebb politikusa: négy évig nyerő helyzetben lévő ellenzékiként, tíz évig kormányfőként. Ezalatt nem csak saját pártjában, majd hazájában indított el nagy változásokat, de politikája megmozgatta az egész európai baloldalt. Nehéz elhinni, hogy ötvennégy évesen nyugdíjba készülne.