A söpredék, aki köztünk van

  • 1997. április 10.

Publicisztika

Ki akar a Metész-vezetőkkel háborúzni? Senki normális, az önjelölt érdekvédelmi vezetőkkel már nem lehet mit kezdeni; hát persze, mondjon le a kormány is meg a szabadkőműves összeesküvők, hülyegyerek, csak maradjál már magadnak egy csöppet.
Ki akar a Metész-vezetőkkel háborúzni? Senki normális, az önjelölt érdekvédelmi vezetőkkel már nem lehet mit kezdeni; hát persze, mondjon le a kormány is meg a szabadkőműves összeesküvők, hülyegyerek, csak maradjál már magadnak egy csöppet.

Csak azok a gondolatkísérletek ne lennének. Mert a Metész vezetői - Kósa Gyula, például, jegyezzük meg ezt a nevet, legyen mire emlékezni - nem hagyják magukat. Mi lenne akkor, ha. Ha például elmennének a Kossuth térre, ahol a Parlament is van véletlenül, és ha már ott vannak, hát szívélyes fejszecsapásokkal bekopognának mintegy. Aztán meg kitakarítanák a söpredéket. Most tényleg, normális az ilyen? Útelzár, jól van. Aztán tiltakozófelvonul, oké. Egy célért társtüntet a MIÉP nevű álpolitikai, populista szervezettel, istenkém, zsák a foltját. Előtte zsidózik egy kicsit (ezt ugyan tagadja), megszoktuk. Tárgyalni nem hajlandó, mert, mit ad isten, a Metész soha nem kap meghívást - ezt mondják legalábbis e derék magyariak, ámbár annak alapján, amit az országos hírnévre jutás óta produkálni bírtak nyilatkozatilag, akkor se lehet hinni nekik, ha levegőt vesznek.

Most ott tartunk tehát, hogy fejszével a kaput be, söpredéket a Parlamentből ki. Kósa Gyula persze mondhatja: ő csak elgondolkodott, mi lenne, ha... és ennyire tellett. A tiltakozás meddővé vált formái után (forgalomlassítás, krumplidobálás) ez jutott eszébe.

És ilyen helyzetekben derül ki, hogy vannak ebben az országban azért biztató dolgok is. Mert az ügyészség - ha megerőltetné magát - vélhetően találna megfelelő paragrafust, amelyik alkalmazása után Kósa Gyula mártír lenne ugyan, de egy időre kivonnák a forgalomból. A rendszerváltás utáni kormányok azonban arroganciájuk vagy valami más okán, de: jól tűrik a feszültséget.

Például nem vezényelnek ki pajzsos rendőröket, ha Csurka kijelenti, hogy elfoglalja a tévét (vagy kivezénylik őket, de nem látszanak, vagy szólnak, hogy Pista, legyen eszed, mindegy), hagyják a dolgokat megtörténni, majd leülepedni. A rendszerváltás óta a kormányok még nem akarták bebizonyítani, hogy az erő velük van. És ez így nagyon jó, még Kósa Gyulának is. Nemcsak azért, mert tüntetni meg beszélni meg elégedetlennek lenni emberi jog. Persze az, de láttunk már a térségben országokat összeomolni, bányászok által embert agyonverni, rendőröket gumibotozni - és az is elégedetlenséggel kezdődött, piti tüntetésekkel, ha úgy tetszik.

Magyarországon 1990 óta a kormányok a helyükön vannak. Eddig nem reagáltak túl semmit. A kormány most sem hiszterizál, nem szít hangulatot, még Kósa Gyula ellen sem. Nem tudni, meddig lesz ez így, de az ország egyelőre működik, jelentősebb szigor nélkül is. Jegyezzük meg ismét: ez jó.

Van Kósa Gyulának egy fejszéje, használni szeretné. Helyes: gondoljon a következő télre. Vágjon vele tűzifát.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.