Az überkedést jövő kedd délelőtt tíz óráig lehet folytatni: akkor jár le a második fordulóra a nevezési határidő. Esetleg másnap, szerdán valameddig, de legkésőbb úgy kora estig: az elnökválasztás időtartamára vonatkozó szabály mást nem mond, mint hogy az aktust három napon belül le kell bonyolítani. Elvben tehát az MSZP és az SZDSZ az első forduló után kérhet időt. Az egy nap halasztásnak akkor lehet jelentősége, ha az MSZP elnöksége hajlandó kongresszust összehívni egy új jelölt megválasztása érdekében - vagy ha rákényszerül erre, mert Szili végül eláll a jelöltségtől.
Addig, amíg ez megtörténik, vagy nem történik meg, a következő dolgok eshetnek.
Az SZDSZ a hétfői frakcióülésen - közös frakcióálláspontként - leszögezte: nem mennek el a szavazásra, ha Szili marad az MSZP jelöltje. Ha ez így lesz, és az ellenzéki oldal 179 képviselője egységesen Sólyomra szavaz, Sólyom az államelnök. Eddig három-négy olyan liberális képviselőről tudunk, aki korábban nyilvánosságra hozta: megszavazná Szilit. Indokaik változatosak lehetnek: tartanak Sólyomtól; belátják, hogy a két kormánypárt közös bukása fix und fertig visszahozza Orbánt, és a legjobb lelkiismeretük szerint így lehet megmenteni a koalíciót; Szilit jó államelnöknek tudnák; netán mert valami kézzelfogható, személyes érdekük fűződik Szili megválasztásához. Valószínűleg nincs még nyolc vagy kilenc társuk, aki ugyancsak Szilire szavazna. Ha a húszfős frakcióban ők lettek volna többségben, hétfőn nem ez a döntés születik. Elvben nem kizárható persze, hogy néhányan a frakciófegyelem megsértésével elmennek szavazni (és aki elmegy, az biztosan Szilire fog voksolni). De ha egy húszfős frakcióból egy ilyen kardinális kérdésben valaki kiszavaz, előbb-utóbb a párton kívül találja magát. Minél többen teszik ezt, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a párt széthullik.
Éppen ezért ez nem fog megtörténni.
S mivel az SZDSZ-frakcióban többségben vannak azok, akiknek Szili nem kell, az SZDSZ mostani politikája de facto - a szocialisták változatlan álláspontját feltételezve - Sólyom támogatását jelenti.
Azok a liberális frakciótagok, akiknek Sólyom smakkol jobban, a következőképpen gondolkodhatnak. Még az sincs kizárva, hogy a Szilire mondott végső nemmel az SZDSZ némiképp bővíti szavazói táborát. Az viszont felettébb valószínű, hogy ha az elmúlt három hónap szilárd, bár nem valami pöpecül magyarázott antiszilista helytállása után most irányt váltanak, a nagyon hülye párt képében tűnnének fel híveik tetemes része előtt. (Vagy ha nem is tetemes, de hangos és befolyásos.) Lehet, hogy e kisebb tömeg pont annyi, amennyivel az SZDSZ 2006-ban kihullik a parlamentből. S mert e veszély fennáll, nem szabad Szilire szavazni.
Pedig ez veszélyes politika lehet a parlamenti demokráciára nézve - amennyiben az államelnök Sólyomot megkísértik az alkotmány azon passzusai, amelyek a szokásjog által megszabottnál nagyobb befolyást biztosítanak az államelnöknek a végrehajtó hatalomra, és/vagy az új elnök a konzervatív oldalnak kedvez majd döntéseivel. Sólyomnak a következő oldali cikkünk szerint értelmezett életmunkássága alapján egyik elképzelést sem minősíthetjük hisztérikus huhogásnak.
Sólyom megválasztása ezenkívül magára a koalícióra nézve sem múlik el súlyos következmények nélkül. Lehet, hogy sok SZDSZ-szavazó neheztel majd a pártra, ha megváltoztatja az álláspontját az utolsó pillanatban - de legalább ennyire valószínű, hogy ha Sólyom lesz a befutó, a választóik másik része az SZDSZ-t is hibáztatni fogja. Ha nem is most, de pár hónap múlva, amikor a részletek már homályba vesznek. Az SZDSZ minden hiedelemmel ellentétben relatíve erős vidéki szavazótáborral rendelkezik. E bázisnak és az ő révükön hivatalt nyert polgármestereknek, önkormányzati képviselőknek a legkevésbé sem hiányzik a balhé a két párt között. A 2006-os győzelemhez elengedhetetlen a választási együttműködés: és a közös kudarc ezt nem fogja éppenséggel elősegíteni. Az SZDSZ vidéki politikusai és szavazói a szocialistáknál (vagy a Fidesznél) fognak menedéket keresni: ott, ahol politikai túlélésüket egyfelől, szavazatuk hasznosulását másfelől biztosítva látják. Vagy tojni fognak az egészre.
Az SZDSZ számára tehát nincs jó megoldás. Csak egy. És ha az SZDSZ számára nincs jó megoldás, csak egy, akkor ugyanaz a jó megoldás az MSZP-nek. Az MSZP ugyanis 2006-ban bizonyosan nem fog kormányt alakítani, ha az SZDSZ nincs a parlamentben.
Pedig a szocialisták épp ennek ellenkezőjével áltatják most magukat; vagy avval, hogy a két ellenzéki pártból összesen hat képviselő Szilire szavaz. Hatot megvesznek: a számla kiegyenlítése utólag történik. De ez utóbbi is gyermeteg képzelgés. Ha mi lennénk a Fidesz, pont azt kezdenénk terjeszteni magunkról, hogy nagyon izgulunk, és nyílt szavazást kérünk. A hiszékeny szocialisták meg sem próbálnak megegyezni az SZDSZ-szel. Aztán röhögnénk nagyon. Ebben a hónapok óta folyó játszmában soha egyik fél sem próbálta magát beleképzelni a másik helyzetébe. A legsúlyosabban ebben a szocialista párt vétkezett. De még mindig nem késő, hogy megpróbálják. 'k veszítenék a legkevesebbet: hisz az új államfőjelöltet is ők választanák ki.
Szilit a kongresszus jelölte: demokratikus úton választották. Csak egy újabb kongresszus cserélheti le. Ez a feladat technikailag talán kivitelezhető hétfő délelőtt és szerda délután, az első és az elhalasztott második forduló között. De az elnökség önmagától nem fog kongresszust összehívni. A kongresszus önmagától nem fogja lecserélni Szilit. Hacsak ő maga nem kéri.
Visszatértünk oda, ahonnan elindultunk. Hisz a válságot Szili Katalin semmivel alá nem támasztható személyes ambíciói indították el, amit az MSZP-ben uralkodó fejetlenség, elbizakodottság, a koalíciós partnerrel szembeni indulatok és a súlyos önámítások sorozata tett kezelhetetlenné.
A dolog helyreütésének is e szerint kell történnie. Ha Szili Katalinnak számít még valamit a saját, a pártja és a koalíció jövője.
