A Haaretz című liberális izraeli napilap értesülése szerint a Hamász politikai irodája új stratégiát hirdetett meg. Az alapvetően megváltozott nemzetközi környezetben a terrorista szervezetnek három okból is módosítania kell eddigi politikáján.
| ||
1. Támogatói – elsősorban Irán – egy olyan geopolitikai irányváltás előtt állnak, melynek sikere egyelőre ugyan nem adott, de annak elérését aligha fogja kockáztatni a Hamász terrorista akcióinak jövőbeni támogatásával. A P5+1 (a nagyhatalmak plusz Németország) Iránnal kötött júliusi megállapodása ugyan számos kétséggel terhes, de pozícióinak erősítése miatt Teherán láthatóan beáldozni kész eddigi különleges viszonyát a Hamásszal.
2. A szír válság, a kurdokkal eddig folytatott megbékélési politika feladása, és az iszlamizációs politika – továbbá az ottomán birodalmi nacionalizmus felmelegítése – miatt Recep Tayyip Erdoğan török elnök politikai pozíciói meggyengültek. Felerősítette mindezt a hatalom csúcsain jelentkező egyre látványosabb ellentét az elnök és miniszterelnöke között. Kiderült, hogy azzal a geopolitikai stratégiaváltással, amellyel Ankara cserbenhagyta korábbi szövetségesét, Izraelt, s helyette a palesztin radikalizmust kezdte támogatni, katonailag és politikailag egyaránt totális csődnek bizonyult. Jelenleg a politikai nyilatkozatokat még mindig az Izrael-ellenesség dominálja, ám katonai szinten ismét egyre szorosabb az izraeli-török együttműködés – immáron az elnök és a mögötte álló Igazságosság és Fejlődés Pártja (Adalet ve Kalkınma Partisi, AKP) ellenében. Könnyen megeshet, hogy Erdoğan egyszer csak a saját főtisztjeivel találja magát szembe; nem ez lenne az első efféle fordulat a legújabb kori török belpolitikában. A Hamász eddig szilárdan támaszkodhatott Ankarára, ám ennek a jövője mára igen kétségessé vált.
3. A Mahmud Abbasz vezette ramallahi Palesztin Nemzeti Hatóság (PNH) és a Hamász között nem csak egyfajta belpolitikai versengés zajlott, hanem nemzetközi is. Míg a PNH korábban jelentős támogatást kapott Szaúd-Arábiától és Egyiptomtól, addig a gázai szervezet ezek legfőbb ellenlábasaival, a már említett Iránnal és Törökországgal ápolt igen jó viszonyt. Ez változóban van, nem utolsó sorban amiatt, mert a PNH súlya a nemzetközi erőtérben jelentősen csökkent. Egyre kevésbé tudja kontrollálni a radikális elemeket, ugyanakkor legitimitása is inflálódott, hiszen politikája sok mindennek nevezhető, de szavahihetőnek, következetesnek aligha. Már nem csak Jeruzsálem szemében szűnt meg hitelt érdemlő tárgyalópartner lenni. Szemben a Hamász azon potenciális ígéretével, hogy a háborúról átvált békésebb diplomáciai tárgyalásokra, s ezt el is tudja fogadtatni Gáza lakóival, a PNH és Mahmud Abbasz semmi ilyesmit nem képes felmutatni, ígéreteinek tehát az utóbbi időben egyre kisebb a súlya. A Hamász vezetése jó érzékkel ismerte fel a kialakult helyzetben rejlő lehetőséget, s nemcsak Izrael, de Szaúd-Arábia és Egyiptom felé is olyan partnerként kíván mutatkozni, amely együttműködő és érvényt tud szerezni ígéreteinek – jelentette ki a Haaretznek a szervezet politikai irodájához közel álló személy.
4. Végül, de nem utolsó sorban az egyik legfőbb motiváló erő, amely a Hamászt stratégiaváltásra késztetheti, annak beismerése, hogy az Izraellel folytatott háborúival semmit sem ért el. Az úgynevezett Vaskupola (Iron Dome) – vagyis az az izraeli védelem, amely nagy hatékonysággal vadászta le a településekre irányuló Hamász-rakétákat –, illetve az Erős Szikla Hadművelet (Operation Protective Edge), amely tavaly gyakorlatilag elpusztította a Hamász teljes védelmi rendszerét, illetve feltárta és berobbantotta azokat az alagutakat, amelyeket az Izrael elleni öngyilkos támadásokhoz akartak felhasználni, egyaránt erre ébresztették rá a gázai vezetést.
Kinek kedvez a kialakult helyzet és kinek nem?
Az Iránnal júliusban kötött, annak atomprogramját meggátolni célzó megegyezés új biztonsági együttműködésre kényszerítette Izraelt, Egyiptomot és Szaúd-Arábiát. Júliusban olyasmi történt, ami eddig soha: Al-Waleed bin Talal szaúdi herceg bejelentette, hogy Jeruzsálembe fog utazni. „Minden muszlim testvéremnek meg kell értenie, hogy a háború sújtotta Közel-Kelet minden lakójának, főként az araboknak erkölcsi kötelességük, hogy felszámolják a zsidók elleni gyűlöletet. Szalman király azt kérte tőlem, kezdjek nyílt párbeszédet Izrael érelmiségével.”
Ennél is fontosabb, hogy június első hetében Washingtonban találkozott a szaúdi titkosszolgálat egyik nyugalmazott tábornoka, Anvar Eski az izraeli külügyminisztériumban azóta igazgatói pozícióba helyezett volt washingtoni nagykövettel, Dore Golddal. E találkozót azóta nemcsak titkok, de nagy várakozások is övezik.
Az akár egy atomfegyverektől mentes Iránnal szemben is gyakorlatilag védtelen Szaúd-Arábia egy olyan szövetségi rendszerben, amelyben számíthat az izraeli hadsereg ütőképességére, illetve Egyiptom politikai támogatására, biztonságban érezheti magát. Ez sorsdöntő geopolitikai változást hozhat a Közel-Keleten, ami ellensúlyozni tudja azokat a biztonságpolitikai kihívásokat, amelyek az Iránnal most megkötött megállapodásból fakadhatnak. Mindez ráadásul bátorítást adhat a török hadseregnek is, hogy Erdoğan kockázatos politikájának ellensúlyaként lépjen fel egy belpolitikailag válságos pillanatban.
A szerző a DK elnökségi tagja
