Publicisztika

Ha létezik világcsúcs csontlerágásban, azt a hétvége óta a Sólyom-Fico magyar-szlovák páros tartja, Szent István szobrának viharos felavatása című burleszkjükkel. De nevezhetjük ezt közönségsikernek is, kedd délutánra már boldog, boldogtalan közzétette állásfoglalását, cáfolatát és fogászati adatlapját a tárgyban. Még a hajdúszoboszlói váltóőr közleményét várja izgatottan a világ, ő sajnos nem ért rá a napokban, kényszervágáson kellett részt vennie. De akár ne is strapálja magát, hisz tudjuk előre, mi áll majd leiratában: két szerencsétlen kis közép-európai állam belügye ez a kétségkívül visszás eset, sok sikert kíván a megoldásukhoz, különben hagyják őt békén, mert kolbászt füstöl. A szoboszlói bakter közleménye voltaképpen megegyezik az Európai Unióéval, még az sem kizárt, hogy egyeztettek. Talán csak annyi, hogy az EU még indoklási szakaszt sem fűzött hozzá.

Augusztus elején jelent meg a sajtóban a hír: az Országos Onkológiai Intézetből havonta betegek százait tanácsolják el. Az értesülések szerint először a tavalyi forgalom harminc százalékában határozták meg a felvehető betegek kvótáját, majd területi korlátozást, végül totális tiltást léptettek életbe a vidéki betegek rovására. A korábbi töredékére csökkentették a műtétek engedélyezett számát. A helyzet vállalhatatlansága miatt több nagynevű szakember távozott a nőgyógyászatról, akikkel (vagy egy részükkel) viszont később állítólag mégis köttetett valamilyen szerződés, melynek keretében tovább operálhatnak. Az intézmény vezetői szerint minden szabályszerűen történik: vállalják a szükséges ellátást, bárhonnan érkezzen is a beteg, de mivel a forráshiány éppen csak lehetővé teszi a működést, ha a betegek feltorlódása a várakozási idő olyan mértékű megnyúlását okozza, hogy az már a terápia sikerét veszélyezteti, akkor a területileg nem hozzájuk tartozókat visszairányítják az illetékes kórházakba. A miniszter szerint az országos intézetnek el kell látnia a területen kívülről érkező betegeket, amennyiben máshol nem kaphatnak megfelelő ellátást, továbbá eltúlzottnak ítéli az intézményben a finanszírozási helyzetre hivatkozva bevezetett korlátozásokat; lehetségesnek tartja ugyanakkor a finanszírozás felülvizsgálatát. A kialakult helyzetet vizsgálja a minisztérium és az Egészségbiztosítási Felügyelet is.

Te betörsz a házamba, és rám lősz, én meg leállítok az úton kapával, kaszával minden nagyobb fekete autót...

Azt mondotta nemrég a Grossglockner hőse, hogy most tíz vagy húsz évig Magyarországon is a jobboldal jön, ez az európai trend. Orbán ugyan a világpolitikai csillagállásból jósolt, de lehet egy olyan olvasata is közlésének, hogy tíz, húsz évig én jövök. És tegyük a szívünkre a kezünket: Orbán próféciájának így is van értelme. Hiszen népünk hajlamos a választási kampányt két főillető küzdelmeként látni, a nemzetközi bal- vagy a jobboldal aktuális intellektuális állapota legfeljebb mandinerből hat. És azért jön most Orbán sok időre, mert nincs ellenfél a pályán, mert a legnagyobb lehetséges ellenerő nem találja meg azt a palit, akit kiállíthat ellene a táblára, sőt lassan nem is lesz olyan szervezet, amely egy ilyen személyiséget nemhogy megtalálni, de keresni bírna. Orbán tehát nem azért jönne sok időre, mert a baloldal nem tanulmányozza kellő elmélyültséggel a szociáldemokrácia nagy megújítóinak életművét Kautskytól Anthony Giddens-ig, és mert ennélfogva szellemi vértezete rozsdás, töke fa, hanem mert itthon nincs egy Anti-Orbán.

Noha eddigi köztársasági elnökeink maguk is rendre elismerték, hogy valós hatalmuk a csekélynél is kevesebb, az elmúlt években jócskán kaphattunk ízelítőt abból, valójában mennyire fontos szerepe is lehet az elnöknek. Sokak számára ő lehet a végső szót kimondó vagy éppen elhallgató személy egy közéleti vitában; a napi politikai érdekektől független viszonyítási pont. Az elnök megítélése tehát azon is múlik, hogy tud-e súlyozni, érzékelhető-e politikai következetessége és bölcsessége; hogy képes-e a méltányosság művészetét gyakorolni (amint azt az elnöki hivatal főosztályvezetője, Kumin Ferenc a parlamenten a főbíróválasztás egy sikertelen kísérlete után számon kérte).

Magyar Narancs, 2009. augusztus 6. Tetszett, amilyen részletesen foglalkoztak a Fidesz kormányzati előkészületeivel, a programalkotás menetével.

Most, hogy az iráni hatóságok is beismerték azt, amiben eddig sem kételkedett senki - hogy tudniillik az elcsalt júniusi választásokat követő tüntetéseknek nagy számban vannak halálos áldozataik, hogy a Forradalmi Gárda és a Baszídzs milícia számos tiltakozót gyilkolt meg és vetett börtönbe, hogy a bebörtönzötteket gátlás nélkül kínozták -, a kép egyre tisztább lesz. Pedig Irán talányos ország, harminc éve, az 1979-es forradalom óta olyan államformával, az "iszlám demokráciával" kísérletezik, amilyen sehol a világon nem működik. Iránban vannak is választások, meg nincsenek is, van is értelmük, meg nincs is - valamiféle fragmentált politikai teret mégiscsak létrehoznak, ám e sokszereplős térben mindig a papságé a végső döntés, legyen szó napi ügyintézésről, külpolitikáról, az ország államformájáról, alkotmányáról, vagy a bíróságok ítéleteiről. A demokratikus intézmények, mint az elnök, a kormány, a törvényhozás, a bírói hatalmi ág csak korlátos jogkörökkel, mintegy a teokrácia funkciójaként működhetnek.

Mint arról lapunk beltestében bővebben harangozunk, magyar és külföldi náci szervezetek felvonulást szerveznek szombatra Hitler helyettese, Rudolf Hess emlékére. Budapestre! Egyfelől ne szervezzenek sehova sem, inkább vigye el őket az ördög, másfelől végzetesen el van rontva valami, hogy pont Budapest látszik számukra a megfelelő helynek. Hogy lapzártánkkor (kedd délután) éppen arra várunk, hogy holnapra a rendőrség előáll valami ötlettel, amire hivatkozva megtilthatja a rendezvényt. Bajnai Gordon miniszterelnök is ebbéli reményét fejezte ki, amikor az MSZP illetékes szervével egyeztetve arra jutott, hogy a felvonulást "így vagy úgy" meg fogja akadályozni a rendőrség. Õk meg, ugye, holnapra ígérték magukat.

Tíz kelet-közép-európai ország 21 politikai személyisége 2009. július 15-én nyílt levéllel fordult Barack Obama adminisztrációjához. A kritikus hangütésű dokumentum aláírói között hét egykori államelnököt találunk, egy volt miniszterelnököt, kilenc volt minisztert, illetve államtitkárt, továbbá nagyköveteket és kutatókat. A Narancs múlt heti vezércikkében (Atlantista Pisták, 2009. július 30.) szépen meg is dicsérte őket. De miért is?

Az őssejteken folytatott kutatások megannyi terápiás lehetőséggel kecsegtetnek - de a felfokozott várakozások nem kedveznek a higgadt és etikai szempontoknak is megfelelő tudományos munkának.

Magyar Narancs, 2009. július 16. Tisztelt Mészáros Bálint! Érdeklődve olvastam 29.

Talán azt, amelyiken kiment egy lázas csecsemőt az égő hűtőházból? Vagy azt, ahol csendes szóval egyesíti a tágra nyílt szemmel reá figyelmező Európát? Esetleg azt, amelyiken beindítja az első hideg vízzel hajtott autót? És amikor gyorsan elkapja a süllyedő hajóból a mozgássérült nyugdíjas fejére eső kolerás téglát? Nos, mielőtt teljesen belemerülnénk annak találgatásába, hogy Kósa Lajos vajon milyen róla készített szobrot nem akarna betiltani, nézzük meg egy pillanatra e különösen kellemetlen eset nem is olyan távolra mutató összefüggéseit.

Erősödik a gyanúnk, hogy a BKV nem csak a fővárosi utazóközönség kiszolgálását tekinti feladatának, a háttérben más - kifejezetten szórakoztatóipari, már amennyiben a cirkuszt, a botránykeltést és a pankrációt ide soroljuk - ambíciók is mocorognak. És bár korábban is akadtak jelentős és következmények nélküli balhék, vízválasztónak talán 2006 nyara tekinthető, amikor megjelentek a Combinók és kis híján lebontották a Margit hidat. A Combino-ügy a társasági összezárás kulcsfigurájának, a 13 évig regnáló Aba Botond vezérigazgatónak a fejébe került. Utóda, a 2006 karácsonyán kinevezett Antal Attila sem húzta sokáig, elég volt egy gyanús - afféle családi biznisznek tűnő - használtbusz-megrendelés, hogy megromlott egészségi állapotára hivatkozva 2008 áprilisában lemondjon. Ellenben úgy tűnik, a jelenlegi főnök, a tavaly augusztusban csatasorba állított Kocsis István, aki korábban a Magyar Villamossági Műveknek és a Paksi Atomerőműnek is a vezére volt, remek kondícióban van.

Bármennyire sajnálatos, bűnözőkről nem írtam (Hátsó udvarok hentesei, Magyar Narancs, 2009. június 25.), az e cikkben szereplő V. Jóska bácsi sem volt az, hanem megbecsült darus, míg élt. Pedig vannak bűnözők az élelmiszer-forgatagban, egyet a velem vitázó szerzőtrió is megjelenít (Gál Tamás-Kajner Péter-Szabadkai Andrea: Az leszel, amit megeszel, Magyar Narancs, 2009. július 23.), a lejárt szavatosságú termékek átcímkézőjét. A Marokkóból származó, rovarirtó szerrel permetezett paprikát - mindet permetezni kell, a kérdés az élelmezési várakozási idő eltelte - importáló cég aligha volt bűnöző, legföljebb elővigyázatlan. Említhettek volna sokkal többet is, csakhogy azok mind hazaiak voltak, borzasztó körülmények között dolgozó "házi savanyítók" és húsfeldolgozók. A baj azonban százszorta nagyobb. Rendőri vagy kommandós akciókkal nem lehet fölszámolni.