A Horizont Európával kieső kutatási pénzek miatt sötét a magyar tudomány látóhatára

  • Bod Péter
  • 2023. január 22.

Publicisztika

A hazai közbeszédben terjedőben az a nézet, hogy a magyarországi egyetemek alapítványi működésbe szervezésének egyik legfőbb kiváltó oka lehetett, hogy a korábbiaknál is nagyobb összeget állított be az Európai Unió az alapvetően kutatási és fejlesztési pályázatok finanszírozását szolgáló Horizont Europába. Valójában mi a helyzet? Ezt vázoljuk.

Az Európai Bizottság tavaly december közepén hozott döntése értelmében a magyarországi alapítványi formában működő egyetemeket kizárta a Horizont Európa mellett az Erasmus+ diákcsere-programból, mert azok gazdálkodását átláthatatlannak ítélte kuratóriumainak átpolitizáltsága miatt. Minderről január 9-én szerzett tudomást a közvélemény.

Tény, hogy a korábbi uniós költségvetési ciklusban – 2014-2020 között – erre a célra 76,4 milliárd eurós pályázati összeg állt rendelkezésre. Az is tény, hogy jelentősen, közel 30 százalékkal megemelve a most futó uniós költségvetési ciklusban 95,5 milliárd euróra emelték fel a Horizont Európa pályázataira szánt keretösszeget. Csak összehasonlításként: Magyarország GDP-je 2021-ben 153 milliárd euró volt.

Ez volna az újabb pénzcsatorna?

A közel 100 milliárd eurós összeg elvben alátámaszthatná azt a feltételezést, hogy a sebtében lezajlott magyarországi felsőoktatási átalakítás egyik indoka éppen az lehetett, hogy ebből a hatalmasra növelt „mézesbödönből” minél nagyobb összeget nyerjenek el az erőteljes politikai irányítás alatt álló hazai alapítványi egyetemek, ezzel biztosítva újabb jelentős pénzcsapot és -csatornát a NER-oligarcháinak. Persze a jelzett összeg huszonhét ország pénzügyi kerete, és hét évre szól. De itt még a töredék is hatalmas summa.

A hazai felsőoktatás politikai megszállást jól példázza az Európai Bizottság tavaly júniusban kiadott újabb jogállamisági jelentése Magyarországról, amelynek Fékek és ellensúlyok egyéb intézményi problémái című fejezetében az szerepel, hogy az alapítványi egyetemek kuratóriumi tagjainak – összesen 106 vannak – 70 százaléka a kormányhoz köthető. Így például miniszterek, államtitkárok és parlamenti képviselők. A jelentés azt is hozzáteszi, hogy a „huszonegy modellváltó egyetem közül tizenkilenc kuratóriumának többségében kormányközeli tagok ülnek”.

Palkovics már úgy számolt, lehet ez 840 milliárd forint

Becsvágyó tervekkel vágott neki a kormány a 2021-ben induló új uniós költségvetési ciklusban a Horizont Európa pályázatainak. Ezt jelezte az akkor még hivatalban lévő miniszter, Palkovics László nyilvánosság előtt kifejtett gondolatmenete, ami arról szólt, hogy akár közel hatszorosára ugorhat az az összeg, amit a magyarországi egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások lehívhatnak a Horizont Európából. A mi szempontunkból az alapítványi egyetemek az érdekesek. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy az európai kutatási és innovációs keretprogramból a 2014 és 2020 között elnyert 365 millió eurós magyar pályázati összeggel szemben akár 2,1 milliárd euró is lehívható volna – érvelt 2021 márciusában Palkovics László egy a Portfolión megjelent cikk szerint Ez mai árfolyamon számolva közel 840 milliárd forint. Rengeteg pénz, és erre bizonyára felcsillanhatott a NER-lovagok szeme.

Emlékezhetünk, hogy a gyilkos tempójú, a valódi szakmai vitára és mérlegelésre esélyt sem adó alapítványi átalakulásba hajszolták bele a magyarországi egyetemeket. A szenátusokat a soha nem látott fejlesztési összegekhez való hozzáférés ígéretével kábították. Mindezt azzal toldotta meg a kormány, és az átalakítást levezénylő, akkor még létező, a Palkovics vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM), hogy az egyetemek döntő részben olyan EU-s forrásokhoz juthatnak a „modellváltást” követően, amelyekhez az átalakulás nélkül esélyük sem volna hozzáférni. Ezt erősítette az egyetemi átalakulások levezénylésének feladatát végző korábbi kormánybiztos, Stumpf István is.

Két pénzalap a tévedés forrása

A hazai közbeszédben a manapság megfogalmazódó vélemények erre a kormányzati ígéretre alapozva fogalmaznak úgy tévesen, hogy a Horizont Európa pályázataihoz való viszonylag könnyű hozzáférés lehetett az egyik legközvetlenebb oka a hazai egyetemek alapítványi átalakulásának. Holott erről szó sincs. Két uniós pénzalap keveredik a fejekben. Az egyik a Helyreállítási Alap, és mellette a másik, a mostanság sokat emlegetett Horizont Európa. A magyarországi egyetemek (ál)magánkézbe adása kapcsán egy ideig valóban reális lehetőség volt arra, hogy a Helyreállítási Alapból a Magyarország részére biztosított közel 2400 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásból akár 1200 milliárd forintot fordítsanak a hazai alapítványi egyetemek fejlesztésére.

Az eredeti elképzelések szerint ennek a forrásnak jelentős része az egyetemi infrastruktúra fejlesztését szolgálta volna, amelyekben komoly szerepet kaphattak volna a NER-közeli építőipari cégek.

Az érintett egyetemek számára vonzó jövőképnek tűnt, hogy tömegesen újulhatnak meg épületeik, és épülhetnek új karok, kampuszok és kollégiumok. Ezek is szerepet játszhattak abban, hogy szenátusaik – több-kevesebb ellenkezéssel – végül kivétel nélkül rábólintottak az alapítványi átalakulásra.

Brüsszel azonban nem fogadta el a Helyreállítási Alapra benyújtott magyar terveket, mert azokban a kiírással ellentétes célok szerepeltek. Energetikai, zöld- és IT- beruházások helyett a kormány vasban, betonban és cementben gondolkodott. Mint kiderült, alapvetően hibásan. Átdolgozásra visszaküldték a magyar Helyreállítási Terv projektcsomagját, ami elvben még javítható lett volna, de ehhez meglehet már szükséges politikai és szakmai szándék sem volt meg Budapestben. A baj azonban nem járt egyedül, mert az uniós szabályok sorozatos megsértése miatt a jogállamisági eljárás elmarasztaló határozata miatt Helyreállítási Alap 70 százalékához nem fog hozzájutni Magyarország. Irgalmatlan nagyságrendű, eredeti rendeltetése szerint alanyi jogon járó összegtől esett el ezzel hazánk.

A hazai egyetemek átalakításának oka leginkább az ehhez a pénzalaphoz tartozó összegek kiszivattyúzása lett volna, amiből már semmi nem lesz.

A komoly fejlesztési pénzeket remélő, ezért az alapítványi átalakulást is vállaló egyetemek hamis és beválthatatlan ígéretet kaptak, semmi mást. Az alapítványi átalakulás egyik legfőbb anyagi indoka ma nem több mint egy kipukkant léggömb.

Ez a pályázati pénz ellophatatlan

A Horizont Európa, amely magáról azt hirdeti, „a program kiemelt célja, hogy a tudományos áttörésekből üzleti lehetőségeket biztosító innovatív termékek és szolgáltatások születhessenek”, nem az a pályázat, amiről a NER-oligarchák álmodnak. Azt talán túlzás volna állítani, hogy ennek a pályázatnak a pénzösszegei ellophatatlanok, de ezzel a megfogalmazással nem járnánk messze az igazságtól. Ebből a szempontból a legdöntőbb, hogy az idetartozó pályázatokat közvetlenül Brüsszelnek kell benyújtani, az elbírálás szintén itt történik. Vagyis lebonyolításában némi adminisztratív feladatokat leszámítva magyar szereplők nem vesznek részt, döntéseket nem hoznak. A Horizont Európa pályázatok ismerők egybehangzóan úgy fogalmaznak: rendkívül nehéz és összetett munka egy-egy pályázati anyag összeállítása, amelyek rendre nemzetközi projektek is. A pályázati célok és törekvések pedig, ha nem is teljes, de döntő mértékben Európa tudományos és kutatási elitjére fókuszálnak, amiben a mai hatalom gazdasági holdudvara sehogyan sem fér bele.

A Horizont Európa Magyarországgal kapcsolatos döntésének tragédiája leginkább úgy fogalmazható meg, hogy a magyarországi egyetemeken dolgozó tudósok és kutatók mai ismereteink szerint 2027-ig nem vehetnek részt benne, hogy egy olyan, semmi mással nem pótolható pénzalaphoz nyújthassák be pályázati elképzeléseiket, amelyből akár kétmilliárd euró volna lehívható a magyar tudományos élet számára hét év alatt. Vagyis hozzávetőleg 800-840 milliárd forint.

Ez a pénz baromira fog hiányozni.

(Címlapképünk illusztráció. Forrás: nkfih.gov.hu)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk