Az erkölcstelenség és a bűnözés senkinek sem magánélet

  • Haskó László
  • 2019. október 10.

Publicisztika

A politikusnak pedig duplán nem.

„Nyerhet malasztot ki bűnhöz tapad?” – kérdezi a testvérgyilkos trónbitorló Claudius saját magától (a Hamletben), miközben imádkozik. Természetesen tudja a választ, és azt is tudja, hogy szorul torka körül a hurok, de imádkozik tovább, és nem mond le sem a trónról, sem a királynéról.

Az a mocsok, ami itt folyik, a választási kampánynak rég nem nevezhető fideszes irányítású propaganda háborúban – igazi gyalázat. Ezzel a politika hatalomgyakorlási részét űzők kiírták magukat – és fokozatosan írják ki az egész nemzetet – a keresztény kultúrából.

Kisebb-nagyobb Claudiusok biztatják magukat

és azt állítják, hogy igen, nyerhet malasztot az is, aki bűnei gyümölcséből él. Mert kell „elég eső az Úr egében, hogy tisztára mossa” enyves tenyerüket.

Itt gördül le a függöny, idáig tartott az első felvonás. Claudiusaink bűnbánatot mutattak és családjuk, főleg feleségük bocsánatáért folyamodtak. Amit természetesen hűséges keresztény asszonyuktól meg is kaptak. Szerintük ugyanis csak „magánügyben” hibáztak, ami csak a családjukra tartozik. Ez aztán a pofátlanság.

Borkai Zsolt

Borkai Zsolt

Fotó: MTI

Ám a Fidesztől független sajtó és az ellenzék szerint a politikusnak is lehet magánélete. Szerintem is lehet, de az erkölcstelenség és a bűnözés senkinek sem magánélet.

A politikusnak pedig duplán nem.

Szerintem az első felvonás végén mindkét parázna közemberünknek önként, örökre és azonnal távoznia kellett volna a politikai életből. Már ha ez az ország erkölcsileg keresztény ország lenne. Természetesen nem az.

Wittinghoff Tamás

Wittinghoff Tamás

 

A többség ugyanis láthatóan elfogadja a „magánügy” dumát. Mint annak idején az antiszemita drámaíró gyűlölet-dolgozatát „írói munkássága részének” tekintette a történész miniszterelnök és nyomában a fél ország is. A jeles (zsidó) írótárs is megnyugtatta: „Dehogy vagy te antiszemita Pistám, te csak nagyon hülye vagy!” – mondta, mintha a két dolog egyszerre nem létezne.

A második felvonásban a két Claudius története eltérően folytatódik. Az olimpiai bajnok lólengőre – ki tudja miért – példátlan erejű „baráti tűz” zúdul. Az ő esete mutatja, hová vezet, ha a politikusnak „magánélete” van. Első Claudius leleplezte az egész fideszes hatalomgyakorlási modellt.

Cosi fan tutte; Mind így csinálja. És akkor mi van? Jön a harmadik felvonás vasárnap. Beteljesedik a tragédia. Mindkét Claudiust újraválasztják.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.