Az igazságosság felé

Az orbáni „igazságeszmény” valódi természete és a pozitív igazságérzet

A magyar miniszterelnök 2020 januárjában az „igazságérzetre” hivatkozva „kritizálta” a Kúria szegregációs döntését és a börtönökben embertelen körülmények között fogvatartot­tak­nak megítélt kártérítéseket – s indított el ezzel új típusú gyűlöletkommunikációt a társadalom egyes kisebbségi csoportjai ellen.

Ezt a gyűlöletkampányt a koronavírus-járvány eltörölte ugyan, ám a kormánypárti oldal azóta is emlegeti a „magyarok igazságérzetét”, illetve valamilyen homályos „igazságot”. A zsigerből feltörő orbáni igazságérzet azonban nem összeegyeztethető a békés együtt­éléssel: nem párbeszéden alapul, és konfliktusaink feloldására sem alkalmas. Sőt, épp e konfliktusok kiélezése a célja, a folyamatos harc, amelyben a hatalom minden korlátja ledönthető. Kötelességünk ellenállni annak, hogy a rezsim az igazságosság fogalmát megcsúfolja.

A miniszterelnök januárban úgy ment neki a Kúria ítéleteinek, hogy akár azt is gondolhattuk volna: csupán párbeszédet kezdeményezett a társadalom egyes csoportjai között az igazságeszménynek leginkább megfelelő intézményes megoldást keresve.