Várhegyi Éva

Haladék járvány idején

Kinek jó a hitelmoratórium, és ki fizet érte?

  • Várhegyi Éva
  • 2020.12.11 19:56

Publicisztika

Sok hiteladós fellélegezhetett tavasszal, amikor a járvány okozta nehézségek enyhítésére a magyar kormány törlesztési haladékot biztosított számukra. És sokan szentségeltek ugyanezért – olyanok, akik nem akartak élni a lehetőséggel, ám mégis nekik kellett intézkedniük azért, hogy a szerződésben vállalt törlesztőrészleteket továbbra is beszedje tőlük a bankjuk.

A veszélyhelyzet idején meghozott március 18-i kormányrendelet ugyanis előírta, hogy „ha a felek eltérően nem rendelkeznek”, akkor a bankok, pénzügyi lízingcégek és munkáltatók adósai az év végéig fizetési haladékot kapnak a hitelszerződésből eredő tőke-, kamat- és díjfizetési kötelezettségük teljesítésére.

Az október 20-án elfogadott 2020. évi CVII. törvény a jövő év közepéig szóló fizetési haladékot biztosít a „kiemelt társadalmi csoportok” (gyerekes családok, nyugdíjasok, álláskeresők és közfoglalkoztatottak), valamint a pénzügyi nehézséggel küzdő vállalkozások számára. A lakossági körben újfent automatikusan lép életbe a moratórium (vagyis annak kell lépnie, aki nem kíván élni vele), a vállalatoknak azonban most már kérelmezniük kell a haladékot, igazolva, hogy bevételeik legalább 25 százalékkal csökkentek. A törvény emellett a jövő év közepéig megtiltotta a kiemelt lakossági vagy vállalati körbe nem tartozó, de fizetési képességük meggyengülése következtében kötelezettségeiket határidőre teljesíteni nem tudó adósok hiteleinek felmondását.

A hitelfelvevő kérésére

Tavasszal, a járvány elszabadulásakor sok országban vezettek be fizetési moratóriumot. Ám az hungarikumnak számít, hogy nálunk a törlesztések elhalasztása automatikusan lépett életbe. A kormány rendelkezése alapján a bank azonnal felfüggesztette a törlesztések beszedését, és így annak kellett jelzést adnia, aki nem akarta igénybe venni a moratóriumot. A jelzés mikéntjét nem szabályozták, ami a hitelezőknél és az adósoknál is jókora zavart keltett. A most elfogadott törvény miatt még nagyobb zűrzavar várható, hiszen a hitelezőnek nincs, nem is lehet tudomása arról, hogy ügyfele beletartozik-e valamely „kiemelt” társadalmi csoportba. Honnan kellene tudnia a bankomnak, hogy nevelek-e gyereket, nyugdíjas vagyok-e vagy éppen állást keresek, netán közmunkán tengődöm?

A tavasszal életbe lépett fizetési moratórium abból a szempontból is unikum, hogy az összes hiteladósra és mindegyik hiteltípusra kiterjedt, vagyis a jelzáloghitelek mellett a személyi kölcsönre, folyószámlahitelre, a hitelkártyára, az autóhitelre, az áruhitelre, a diákhitelre, de még a lízingszerződésekre és a munkahelyi kölcsönökre is.

A legtöbb országban csak a háztartások jelzáloghiteleire, valamint a kis- és közepes vállalkozások kölcsöneire, esetleg a diákhitelekre írták elő törvényben a fizetési moratórium lehetőségét, ezen túlmenően a hatóságok vagy a bankszövetségek legfeljebb felkérték a hitelezőket arra, hogy a rászoruló klienseiknek adjanak törlesztési haladékot.

A magyar kormánynak a törlesztési moratórium terén megmutatkozó szokatlan nagyvonalúsága az őt szűkkeblűséggel vádoló kritikusok megcáfolására is alkalmas volt. A rendelet megjelenésekor kiadott pénzügyminisztériumi közlemény szerint „világszerte az egyik legerősebb és legkedvezőbb intézkedést hozta meg a kormány”. Az intézkedés „erejét”, vagy inkább átgondolatlanságát jelzi, hogy nálunk a lakossági és vállalati adósoknak mintegy fele élt az automatikusan érvénybe lépő moratóriummal, míg más országokban, ahol azt külön igényelni kellett, csak 10–30 százaléka. Pedig az MNB a rendelkezésére álló adatok alapján azt állítja, hogy biztos jövedelmi és munkaerőpiaci helyzetük miatt „a háztartások 85–90 százalékát nem érintik esetleges várható fizetési nehézségek”. Amiből az következik, hogy a moratórium lehetőségével élő családok többsége képes lenne törleszteni, csak lustaságból, tudatlanságból vagy az elhalasztott törlesztés befektetésétől várt hozam reményében maradt ennél a megoldásnál.

Nagy baja ebből valóban nem lehet, hiszen a tavaszi kormányrendeletben, illetve a mostani törvényben lefektetett szabályok megtiltják a bankoknak, hogy az adósokra hárítsák a fizetés elhalasztásából származó esetleges veszteségüket. Tilos megnövelniük a tőketartozást a moratórium ideje alatt nem teljesített kamatok összegével, vagyis a halasztásból nem keletkezik „kamatos kamat” – ezt az adósoknak a moratórium lejártát követően, évente egyenlő részletekben kell megfizetniük. Méghozzá a futamidő meghosszabbításával kell elérni, hogy a szerződés szerinti törlesztőrészlet ne nőjön meg. Az MNB számításai szerint egy 10 millió forint tőketartozású, 4,5 százalékos THM-es, 10 éves hátralévő futam­idejű lakáshitelnél a futamidő 5 hónappal nyúlik meg az elhalasztott kamatok megfizetése érdekében.

Némi kockázattal persze így is számolnia kell az adósnak. Ha változó kamatozású hitele törlesztését függesztették fel, akkor könnyen lehet, hogy a hosszabbítás miatt az eredeti futamidőhöz képest magasabb kamattal szembesül. A megnyúlt futamidő a tekintetben is jelenthet kockázatot, hogy az adós nem tudhatja, milyen lesz a jövőbeli jövedelmi helyzete. A futamidőt ráadásul nem csupán a moratórium ideje növeli meg (alapesetben, márciustól az év végéig jó kilenc hónappal, az októberben elrendelt hosszabbítással pedig egy és negyedévvel), hanem az elhalasztott kamatfizetés is, amivel együtt akár másfél-két évvel is megnyúlhat a törlesztés ideje.

Ki segít kinek?

Bár a moratóriumról a kormány döntött, a kezdeményezők a jegybank vezetői voltak, akik az előző válság tapasztalatai alapján arra jutottak, hogy a járvány miatt kialakult likviditási krízist nemcsak a bankrendszerben, hanem a vállalati és a háztartási körben is kezelni kell. Ahogy Nagy Márton (akkori) MNB-alelnök tavasszal megfogalmazta, a moratórium az ügyfelek számára nyújtott „likviditási segítség”. Szeptemberig a teljes hitelállomány mintegy felét érintette a moratórium: közel 1,6 millió lakossági és 60 ezer vállalati adós élt a lehetőséggel, ami az év végéig akár 2000 milliárd forint elkölthető jövedelmet hagyhat az ügyfeleknél. Az októberben most elrendelt jövő évi hosszabbítás az MNB szerint több mint 800 ezer lakossági ügyfelet és 16 ezer vállalkozást érinthet, akik 2021 első felében mintegy 600 milliárd forintnyi törlesztés terhétől mentesülhetnek.

A törlesztőrészletek és a kamatok beszedésének elhalasztása likviditási gondot és jövedelemkiesést okozhat a hitelező bankoknak. A pénzügyi hatóságok ezt különféle könnyítő intézkedésekkel kompenzálhatják. A hitelintézetek likviditását az MNB a számukra elő­írt kötelező tartalékráta mérséklésével, valamint bőségesebb refinanszírozásukkal növelte meg. Az Európai Bankhatóság (EBA) pedig április elejétől lehetővé tette a bankoknak, hogy a járvány miatt bevezetett általános fizetési moratóriumot választó adósaik hiteleit kockázati szempontból „teljesítőnek” minősítsék, és a tőkekövetelményüket is enyhítette. Az EBA a magyar bankokat is mentesítette attól, hogy a hitelállományuk nagy részére kiterjedő moratórium miatt értékvesztést számoljanak el, csökkentve folyó jövedelmüket. A távolabbi jövőre tekintve azért a bankok többsége képzett tartalékot a várható veszteségekre, de ezt könnyített szabályok alapján tehette meg. A számviteli előírások arra is módot adnak, hogy a moratórium alatt elhalasztott kamatokat eredményként számolhassák el a bankok, és így jövedelmüket csupán a később megfizetett kamatok „időértéke” csökkentse.

A fellazított szabályok érthetővé teszik, hogy sem a Magyar Bankszövetség, sem a jelentősebb hazai bankok vezetői nem ágáltak a grandiózus fizetési moratórium elrendelése miatt. Bajba került adósaik fizetőképességének megőrzése érdekében a bankok önként is újratárgyalják hiteleiket, meghosszabbítják például a futamidőt; ezt most kivételesen kedvező szabályok mellett tehetik meg.

A bankszövetség elnöke egy minapi interjúban kifejtette, hogy a moratórium lejártával megemelkedhet a nem teljesítő hitelek aránya, azonban messze a 2012–2014-es szint alatt lesz. A szektor pedig már az első félévben jelentős céltartalékot képzett a várható veszteségekre.

Az viszont meglepő, hogy a most, októberben elfogadott törvény sem készteti a bankokat megszólalásra. Pedig ebből már komolyabb gondjaik származhatnak – túl a már említett anomálián, hogy miként tudják kideríteni, mely ügyfelüknek jár egyáltalán a januártól induló féléves moratórium. És azon is túlmenően, hogy a felmondási tilalom miatt várhatóan ügyfeleik sokaságával kell majd újratárgyalniuk a hitelt.

A fő bajuk abból származhat, hogy az Európai Bankhatóság a szeptember 21-én kiadott közleményében világossá tette: a moratóriumokba szeptember 30-a után belépő adósok hiteleire már nem lehet az áprilisban kiadott irányelvben lefektetett, a bankok terheit enyhítő módszereket alkalmazni, hanem vissza kell térniük a hitelek átütemezését esetről esetre mérlegelő eljárásra.

Nem tekinthetik „teljesítőnek” ezeket a hiteleket, ezért számolniuk kell a várható hitelezési veszteségekkel, ami egyaránt apasztja a tőkéjüket és a folyó jövedelmüket. A kormány az EBA állásfoglalásának ismeretében terjesztette be a törvényt, amely nem az addigi fizetési haladékok meghosszabbításáról, hanem januártól újonnan életbe lépő moratóriumról rendelkezik. Az előbbiekre még talán igen, az utóbbiakra viszont már bizonyosan nem vonatkoznak az EBA áprilisi könnyítései.

Rövid és hosszú táv

Ma még megválaszolhatatlan kérdés, hogy a háztartásoknak és vállalatoknak nyújtott „likviditási segítség”, továbbá a bankoknak adott különféle szabályozási könnyítések később jelentkező költségét végső soron ki állja majd. A bankok jövőben jelentkező költségeit részben a tulajdonosaik viselik, részben, ilyen-olyan módokon, átterhelik az ügyfeleikre, ha egyikre sincs mód, és „zombivá” válnak vagy megrendül a stabilitásuk, azt az egész gazdaság és társadalomra megsínyli.

A rövid és a hosszú távon érvényesülő hasznok és költségek a fizetési moratóriumnál is elválnak egymástól. Rövid távon a járvány okozta bajok túlélését teszi lehetővé a moratórium, ám a megnyúló futamidő hosszabb távon az ország pénzügyi stabilitását veszélyeztetheti. A Nemzetközi Fizetések Bankja, a világ bankrendszereinek biztonságos működése felett őrködő BIS májusban közzétett tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy a törlesztési haladék különösen akkor rejt magában stabilitási kockázatokat, ha a moratórium a hitelezők számára kötelező érvényű, illetve ha a kamatfizetésre is kiterjed (Payment holidays of the age of Covid, BIS Financial Stability Institute). A dokumentum szerint mind az adósok, mind a hitelező bankok számára kockázatot hordoz a fennálló hiteltartozásoknak a törlesztés és kamatfizetés felfüggesztésének idejével arányos növekedése. Ezt a kockázatot tovább növeli, ha a hitelező bankok nem mérlegelhetik, hogy mely adósoknál adják meg a fizetési haladékot. A BIS értékelése szerint akkor alacsony a fizetési haladék hosszú távú kockázata, ha a bankok önként, szigorú alkalmassági kritériumok alapján dönthetnek annak megadásáról, illetve, ha a haladék csak a tőkére vonatkozik, de a kamatfizetésre nem. És persze minél rövidebb időre szól a haladék, annál kisebb a kockázat.

A világ bankrendszerei felett őrködő nemzetközi intézmény értékelésében tehát a magyar megoldás a pénzügyi stabilitás szempontjából a leginkább kockázatos kategóriába tartozik, amelyben kötelező a hitelezők részvétele, a halasztás a tőketörlesztés mellett a kamatfizetésre is kiterjed, ráadásul a jövő év első felére való kiterjesztéssel a haladék időtartama (egy és negyedév) is a leghosszabbak közé sorolódik. A BIS meglátásait az teszi érdekessé, hogy a moratóriumnak a pénzügyi stabilitás szempontjából különösen kockázatos válfaját nálunk éppen az az intézmény – az MNB – szorgalmazta, amelyiknek az alapfeladatai közé tartozik e stabilitás őrzése.

A cikk a Magyar Narancs 2020. november 12-i számában jelent meg.

 

Neked ajánljuk