Szomorú győztesek

  • Ara-Kovács Attila
  • 2015. szeptember 21.

Publicisztika

A görög helyzet borús, de nem reménytelen.

A Sziriza megnyerte a görög választásokat, elnöke, Ciprasz viszont szomorú. Minden oka megvan rá. A tízmillió görög közül minden eddiginél kevesebben mentek el szavazni; az 56 százalék persze egyértelmű többség, s az igazi katasztrófa akkor következett volna be, ha 50 százalék alatt maradt volna az urnáknál megjelenők aránya – a voksok összeszámlálásakor sokáig tartotta magát az ettől való félelem –, de a párt mégsem szerzett akkora többséget, hogy egyedül kormányozzon.

Ciprasz lelkesítő hangú beszéde

Ciprasz lelkesítő hangú beszéde

Fotó: MTI/AP

Kiábrándító lehet az is, hogy a jobboldali populista Független Görögökkel társbérletben kényszerül ismét kormányozni Ciprasz, pedig sokan azt rebesgették – pontosabban vágytak rá –, hogy a szociáldemokrata Paszok, vagy a liberális Folyó leválthatná a lunatikus, és végső soron politikailag korrupt jobbosokat, azaz a Sziriza a koalíciókötéshez szalonképesebb társat talál. A Független Görögök pártja ugyan a Sziriza 2015. január 26. és augusztus 20. közötti kormányzása alatt sok vizet nem zavart, de kormányzati jelenléte igencsak torzított azon a képen, amit a Sziriza szeretett volna magáról nemzetközileg felmutatni. Koalíciójuk 155 mandátummal rendelkezik majd a 300 fős parlamentben.

A legnagyobb aggodalomra mégiscsak a győzelem adott okot Ciprasznak. Ha nem győz, és kevéssel a konzervatív Új Demokrácia mögött végez, a most következő parlamenti ciklusban megerősíthette volna pozícióit, a kormányzás viszont – tovább folytatva a küzdelmet bel- és külföldön a túlélésért – egészen biztosan felőrli a párt tartalékait. A máris meghirdetett eljövendő harc az IMF-fel és Brüsszellel eddig sem hozott túl sokat nekik, hiszen a Sziriza lépten-nyomon alulmaradt – és semmi nem utal arra, hogy ez változnék a jövőben. Belpolitikájában pedig aligha hagyhatja figyelmen kívül a tényeket: reformokra van szükség, és ezekhez nagyobb határozottság kell, mint eddig bármikor. Az ezzel járó áldozatok pedig a párt ellen fogják tüzelni nemcsak a szélsőséges pátellenzéket – akiknek a szemében Ciprasz túlságosan engedékeny –, de azokat a szavazókat is, akiket a politikus radikalizmusa szólított meg, s akik szintén csalódni fognak. Ők vannak többen.

A 2015. szeptember 20-i görög választások végeredménye így alakult:

Sziriza (baloldali populista) 35,4

Új Demokrácia (konzervatív) 28,3

Aranyhajnal (fasiszta) 7,0

Paszok (szocdem) 6,4

KKE (kommunista) 5,5

Folyó (liberális) 4,0

Független Görögök (jobboldali populista) 3,4

Centrumunió (balliberális) 3,4

Ha nem ideológiai, hanem a demokráciához való viszony alapján összegezzük ezt az eredményt, akkor azt látjuk, hogy a görög társadalom 42,1 százaléka támogatja a tényleges, nyugati típusú liberális demokráciát; 38,8 százalék valamilyen populista irányzatot, beleértve magát a Szirizát is, további 12,5 százalék pedig valamelyik jobb vagy baloldali szélsőséges pártot. Vagyis a szélsőségesek és a populisták virtuális nagykoalíciója meghaladja az 50 százalékot. Ez kiábrándító ugyan, de mégsem kétharmad, ráadásul ez a szám tartalmazza az egymást kioltó ideológiai végletek mindegyikét. A görög helyzet tehát borús, de nem reménytelen.

A szerző a DK elnökségi tagja

Neked ajánljuk