Az algíri csatak

  • 1998. január 8.

Publicisztika

Algíri csata címmel egy film ment a hatvanas években, vakító burnuszos gentlemanek vívták benne ádáz küzdelmüket a rossz arcú kolonialisták ellen. A végén persze győztek is, az ember mehetett ki a moziból a halvány Kádár-kori neonfények közé, melyeket azon az estén a remény tett valamivel csillogóbbá, hogy hamarosan piros útlevéllel utazhatunk Algériába meg mindenüvé, ahonnan kiűzték a kolonialistákat, a rosszarcúakat.

Algíri csata címmel egy film ment a hatvanas években, vakító burnuszos gentlemanek vívták benne ádáz küzdelmüket a rossz arcú kolonialisták ellen. A végén persze győztek is, az ember mehetett ki a moziból a halvány Kádár-kori neonfények közé, melyeket azon az estén a remény tett valamivel csillogóbbá, hogy hamarosan piros útlevéllel utazhatunk Algériába meg mindenüvé, ahonnan kiűzték a kolonialistákat, a rosszarcúakat.

De hát nem utaztunk mégse, most már meg minek: nem mintha érdemes volna a dekolonializáció felette üdvös voltát kétségbe vonni, öltek ott a franciák is, ha épp a kezükbe akadt valaki, de korántsem ebben a volumenben, mint a mostaniak, akikben nem is az a legérdekesebb, hogy fanatikusok és fundamentalisták, hanem az, hogy állítólag mintha lenne velük szemben egy kormány, amelyik lassan hatodik éve és vagy százezer halott óta képtelen kitalálni valamit ellenük. Időnként szavazásokat inszcenálnak, amelyekből jobbára kizárják a fundamentalistákat, vagy csak a mérsékeltebben fundamentalistákat -azokat tehát, akik mondjuk a nyakvágást helytelenítik és csak tízévesnél idősebb gyerekeket hajlandók falhoz csapdosni -, aztán megnyerik a választásokat, aztán csodálkoznak, hogy a nép, az meg forrong.

Mintha volna esélye bármi másra. De honnét volna: a fundamentalisták nem engednek, nincs nekik miből, a kormány sem, nincs neki mire, az a kis stanicli legitimitása, ami van neki, épp a fundamentalistáktól függ, amíg azok gyilkolnak, addig a kormány a kisebbik rossz, és remekül elvan ebben a szerepben. Sem a frankofón alapon egyfajta neogyarmatosítás gondolatával kacérkodó francia kormány, sem az európai kollégák baklövései után kasszírozni kedvelő Amerika (ld. Zaire végjátéka és epilógusa) nem tesz ellenük semmit, pedig ekkora volumenű mészárlásnál általában partra szokott szállni valami nagyhatalom.

Itt azonban a jelek szerint nem fog: Algériának megvan az az előnye vagy hátránya, attól függ, fundamentalista-e az ember, vagy épp a falhoz vágják, hogy egyben az arab világ része is, amelyhez kívülről nem tanácsos hozzányúlni, sok halottal és benzináremeléssel is jár az ilyesmi. Ha viszont így megy tovább, a fundamentalisták előbb-utóbb győzni fognak. Ezt onnan fogjuk majd felismerni, hogy egy szép napon bejelentik: Algéria lakossága elfogyott.

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.