Az algíri csatak

  • 1998. január 8.

Publicisztika

Algíri csata címmel egy film ment a hatvanas években, vakító burnuszos gentlemanek vívták benne ádáz küzdelmüket a rossz arcú kolonialisták ellen. A végén persze győztek is, az ember mehetett ki a moziból a halvány Kádár-kori neonfények közé, melyeket azon az estén a remény tett valamivel csillogóbbá, hogy hamarosan piros útlevéllel utazhatunk Algériába meg mindenüvé, ahonnan kiűzték a kolonialistákat, a rosszarcúakat.

Algíri csata címmel egy film ment a hatvanas években, vakító burnuszos gentlemanek vívták benne ádáz küzdelmüket a rossz arcú kolonialisták ellen. A végén persze győztek is, az ember mehetett ki a moziból a halvány Kádár-kori neonfények közé, melyeket azon az estén a remény tett valamivel csillogóbbá, hogy hamarosan piros útlevéllel utazhatunk Algériába meg mindenüvé, ahonnan kiűzték a kolonialistákat, a rosszarcúakat.

De hát nem utaztunk mégse, most már meg minek: nem mintha érdemes volna a dekolonializáció felette üdvös voltát kétségbe vonni, öltek ott a franciák is, ha épp a kezükbe akadt valaki, de korántsem ebben a volumenben, mint a mostaniak, akikben nem is az a legérdekesebb, hogy fanatikusok és fundamentalisták, hanem az, hogy állítólag mintha lenne velük szemben egy kormány, amelyik lassan hatodik éve és vagy százezer halott óta képtelen kitalálni valamit ellenük. Időnként szavazásokat inszcenálnak, amelyekből jobbára kizárják a fundamentalistákat, vagy csak a mérsékeltebben fundamentalistákat -azokat tehát, akik mondjuk a nyakvágást helytelenítik és csak tízévesnél idősebb gyerekeket hajlandók falhoz csapdosni -, aztán megnyerik a választásokat, aztán csodálkoznak, hogy a nép, az meg forrong.

Mintha volna esélye bármi másra. De honnét volna: a fundamentalisták nem engednek, nincs nekik miből, a kormány sem, nincs neki mire, az a kis stanicli legitimitása, ami van neki, épp a fundamentalistáktól függ, amíg azok gyilkolnak, addig a kormány a kisebbik rossz, és remekül elvan ebben a szerepben. Sem a frankofón alapon egyfajta neogyarmatosítás gondolatával kacérkodó francia kormány, sem az európai kollégák baklövései után kasszírozni kedvelő Amerika (ld. Zaire végjátéka és epilógusa) nem tesz ellenük semmit, pedig ekkora volumenű mészárlásnál általában partra szokott szállni valami nagyhatalom.

Itt azonban a jelek szerint nem fog: Algériának megvan az az előnye vagy hátránya, attól függ, fundamentalista-e az ember, vagy épp a falhoz vágják, hogy egyben az arab világ része is, amelyhez kívülről nem tanácsos hozzányúlni, sok halottal és benzináremeléssel is jár az ilyesmi. Ha viszont így megy tovább, a fundamentalisták előbb-utóbb győzni fognak. Ezt onnan fogjuk majd felismerni, hogy egy szép napon bejelentik: Algéria lakossága elfogyott.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.