Magyar zavarok

  • 1998. január 8.

Publicisztika

Minden második magyar állampolgár olyan rasszistaszerű dolgokat gondol, adja tudtunkra a Gallup által készített felmérés. Minden második magyar bevallja, idegenkedik a cigányoktól, uszkve minden harmadik örülne, ha korlátoznák a színes bőrűek számát az országban; ami pedig a zsidókat illeti, no, azokat nem kedveli legalább 13 százalék, nem, nem, soha.

Minden második magyar állampolgár olyan rasszistaszerű dolgokat gondol, adja tudtunkra a Gallup által készített felmérés. Minden második magyar bevallja, idegenkedik a cigányoktól, uszkve minden harmadik örülne, ha korlátoznák a színes bőrűek számát az országban; ami pedig a zsidókat illeti, no, azokat nem kedveli legalább 13 százalék, nem, nem, soha.

Ha elfogadjuk a felmérés eredményeit - kételkedni, fájdalom, nincs sok okunk, lásd Tiszavasvári, Sátoraljaújhely, Székesfehérvár -, akkor azon is el kell töprengenünk, hogy vajon meddig terjed minden második honfitársunk idegenkedése a romáktól, és milyen eszközöket tartana megengedhetőnek, adott esetben kívánatosnak annak érdekében, hogy az idegenkedés tárgya ne kényszerítse idegenkedésre (hisz idegenkedni szar érzés lehet)? Például belefér-e az, hogy hát ilyen vonatokra rakják őket, és elvigyék őket valahová, ki az országból, mondjuk? És ha igen, vizet azért adnának-e az utazóknak az idegenkedők, ha mondjuk nagy meleg lenne, és ezek a vonatok, a menetrend hirtelen támadt zsúfoltsága miatt vesztegelni lennének kénytelenek az állomásokon? Vagy ez a vonatosdi talán túlzás lenne? Elég lenne mondjuk egy helyre rakni őket az országban, és drótot is csak azért húzni köréjük, hogy meg legyenek védve a tettleg is idegenkedni akaróktól? Meg mert a végén még valamelyik közülük beköltözne a szomszédba?

Mikor aludtunk el, hogy hirtelen ilyen nagyon, nagyon szar kérdésekre kell ébrednünk? És melyik ország ez egyáltalán?

Mert az ugye nem lehet, hogy Magyarország fele ilyeneket gondoljon; a szomszéd és a harmadik szomszéd és az ötödik szomszéd; vagy a vidéki rokonok; nem, ők biztos nem ilyenek. Nem lehet, hogy ők mind ily könnyen megadták volna magukat a szellemi restségnek, a sztereotípiáknak (a cigányok koszosak, bűnözők, ingyenélők, együttélni velük képtelenség stb., lásd még: a németek fasiszták, az erdélyi magyarok javíthatatlan soviniszták stb.), hogy kiveszett volna belőlük a józan ítélőképesség, és ne tudnák a lelkük mélyén, hogy a megalázott, nyomorgó, a valós politikai önartikulációra képtelen kisebbség gondjainak megoldása az ő felelősségük is; és hogy ne legyen bennük semmi részvét a megalázottak és a nyomorgók iránt - sőt a megalázottságuk és a nyomoruk fő okát épp bennük lássák. Az nem lehet, hogy ebből az országból, a Mi Hazánkból hiányozzék az, ami egy közösséget, egy nemzetet összetart.

Mert ha mégis, akkor már nem kell sokáig várnunk arra, hogy valakik az idegenkedést nyíltan is hirdetni kezdjék, falugyűléseken, újságokban, választási beszédekben, hogy a butaság és a részvétlenség, a lassan gyülemlő, hangtalan gyűlölet az ő hangjukon szólaljon meg, és az ő kezükbe adja a hatalmat. Milyen hely lesz akkor Magyarország? És kik lesznek a következő romák?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.