Az angyalok tüze

  • 2005. március 3.

Publicisztika

Szabó Miklós egykori lényeglátó megállapítása szerint az Allende-rezsim bukása bebizonyította, hogy államvédelmi hatóság nélkül nem életképes a "szocializmus". Éppen ezért már a k.-német bili kiborulásakor is sejteni lehetett, hogy a miénk tartalma is pont annyira büdös és a tócsa sem lesz sokkal kisebb.

A sok hülye most ujjal mutogat az ilyen-olyan ad-hoc, kétes hitelû listára felkerült szerencsétlenekre, akik közül csak kevesen ismerik el: valóban jelentettek - s most mindegy is, hogy kényszer hatására vagy "hazafias meggyõzõdésbõl". Ám csak néhány történész (a minap Ungváry Krisztián) hívja fel arra a figyelmet, hogy a rendszer mûködtetésében mégiscsak a honi csekisták játszották a fõszerepet, s talán velük is legalább ennyit kéne foglalkozni - s nem úgy, mint belügyminiszterünk, L. Mónika, aki sorra dekorálta ki érdemdús pályafutásuk jutalmaként e rovott múltú delikvenseket. De hol vannak az egykori fejesek: Németh et., aki állítólag ezt a mostani névsort is összerakta, s aki máig sérült lélekkel járja a világot, hogy nem lehetett belõle újra státusférfi; esetleg Berecz et., a kereskedelmi médiumok omnipotens sztárja; vagy Szûrös, a polgári oldal szalon-nacionálbolsevikja? És miért nem bírja észrevenni a témában megkérdezett Burány exminiszter, hogy az újabb (Szakértõ '90-es) listán jelenlegi emeszpésbõl nincs egy darab se, s miért próbál elõállni olyan átlátszó, többször is cáfolt hazugsággal, hogy párttagot nem szervez-tek be? Fontos információ még Buránytól: a volt III/III-asok egy része most a drogosokról jelent, jutalmul ki is maradnak majd az új törvénybõl - úgy tûnik, a gusztustalan viselkedés átível holmi rendszereken. Továbbá azt sem értjük, miért kell nap mint nap Boross Pétert látni a tévében "hiteles" szakértõként, pedig jól tudható, hogy ha valakit, hát õt azután óriási felelõsség terheli azért, hogy az ügynökkérdés máig megoldatlan. Az azonban már gyomorforgató (igaz, teljesen megszokott), ahogy az egyház próbál hárítani magától minden felelõsséget, s megbánás helyett paranoid kirohanásokkal tüntet. (Nem egyedül: Demeter Ervin szerint az egészet csak a vörösök találták ki, hogy eltereljék a csacska nép figyelmét a zsaroló gazdákról. De egykor Demeter is titokminiszter volt.) Egy naiv reményünk maradt. Most, hogy kiderült: minden oldal vastagon érintett ügynökügyben, talán lesz annyi eszük, hogy végre lezárják ezt a mocskos történetet egy törvénnyel, ami ezúttal nem a csekisták, Boross P. vagy Burány S. szája íze szerint készül.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.