Az angyalok tüze

  • 2005. március 3.

Publicisztika

Szabó Miklós egykori lényeglátó megállapítása szerint az Allende-rezsim bukása bebizonyította, hogy államvédelmi hatóság nélkül nem életképes a "szocializmus". Éppen ezért már a k.-német bili kiborulásakor is sejteni lehetett, hogy a miénk tartalma is pont annyira büdös és a tócsa sem lesz sokkal kisebb.

A sok hülye most ujjal mutogat az ilyen-olyan ad-hoc, kétes hitelû listára felkerült szerencsétlenekre, akik közül csak kevesen ismerik el: valóban jelentettek - s most mindegy is, hogy kényszer hatására vagy "hazafias meggyõzõdésbõl". Ám csak néhány történész (a minap Ungváry Krisztián) hívja fel arra a figyelmet, hogy a rendszer mûködtetésében mégiscsak a honi csekisták játszották a fõszerepet, s talán velük is legalább ennyit kéne foglalkozni - s nem úgy, mint belügyminiszterünk, L. Mónika, aki sorra dekorálta ki érdemdús pályafutásuk jutalmaként e rovott múltú delikvenseket. De hol vannak az egykori fejesek: Németh et., aki állítólag ezt a mostani névsort is összerakta, s aki máig sérült lélekkel járja a világot, hogy nem lehetett belõle újra státusférfi; esetleg Berecz et., a kereskedelmi médiumok omnipotens sztárja; vagy Szûrös, a polgári oldal szalon-nacionálbolsevikja? És miért nem bírja észrevenni a témában megkérdezett Burány exminiszter, hogy az újabb (Szakértõ '90-es) listán jelenlegi emeszpésbõl nincs egy darab se, s miért próbál elõállni olyan átlátszó, többször is cáfolt hazugsággal, hogy párttagot nem szervez-tek be? Fontos információ még Buránytól: a volt III/III-asok egy része most a drogosokról jelent, jutalmul ki is maradnak majd az új törvénybõl - úgy tûnik, a gusztustalan viselkedés átível holmi rendszereken. Továbbá azt sem értjük, miért kell nap mint nap Boross Pétert látni a tévében "hiteles" szakértõként, pedig jól tudható, hogy ha valakit, hát õt azután óriási felelõsség terheli azért, hogy az ügynökkérdés máig megoldatlan. Az azonban már gyomorforgató (igaz, teljesen megszokott), ahogy az egyház próbál hárítani magától minden felelõsséget, s megbánás helyett paranoid kirohanásokkal tüntet. (Nem egyedül: Demeter Ervin szerint az egészet csak a vörösök találták ki, hogy eltereljék a csacska nép figyelmét a zsaroló gazdákról. De egykor Demeter is titokminiszter volt.) Egy naiv reményünk maradt. Most, hogy kiderült: minden oldal vastagon érintett ügynökügyben, talán lesz annyi eszük, hogy végre lezárják ezt a mocskos történetet egy törvénnyel, ami ezúttal nem a csekisták, Boross P. vagy Burány S. szája íze szerint készül.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.