Marosán György: A szabadság tolvajai

  • Marosán György
  • 2005. március 3.

Publicisztika

Az amerikai elnökválasztás exit-pollja különös jelenségre derített fényt. A kutatók kérdésére - mi számukra a legfontosabb, és miként minõsítették ebben a tekintetben a két jelöltet - a megkérdezettek leggyakrabban a morális értékeket (22 százalék), a gazdaságot és foglalkoztatottságot (20 százalék), a terrorizmust (19 százalék), az iraki háborút (15 százalék) és az egészségügyet (8 százalék) említették.

A vetélkedést - elsõ pillantásra racionális mérlegelés alapján - az döntötte el Bush javára, hogy a morális értékek és a terrorizmus kérdésében az amerikai választók túlnyomó része (80/18, illetve 86/14 arányban) a hivatalban lévõ elnököt látta jobbnak, míg a gazdaság és az egészségügy fontosságát, amelyekben Kerrynek volt döntõ (80/14 és 77/23 arányú) elõnye, hátrébb sorolták. Amikor azonban az exitpoll kérdezõbiztosai a szavazófülkébõl kilépõket arról faggatták, végül is miért döntöttek úgy, ahogy döntöttek, meghökkentõ válaszokat kaptak: elegük van a szabadosság kultuszából, hallani sem akarnak az azonos nemûek házasságának legalizálásáról, az "esemény utáni" tablettáról és az abortusz "szabadságáról".

H

A dolgok ilyetén alakulásában Karl Rove - Bush egekig dicsért kampányfõnöke - játszotta a fõszerepet. Az õ alapvetõ ötlete - amelyet most szerte a világon tanulmányoznak - igen egyszerû volt. Ahelyett, hogy bonyolult kérdésekrõl vitatkoznál - ahol a "pró" és "kontra" érveket nemhogy a választók, de a jelöltek sem látják át -, dobj be egyszerû, ugyanakkor a közvéleményt megosztó kérdéseket. Két dologra ügyelj csak: 1. mérd fel, hogy az adott kérdésben mit gondol a csendes többség, s õk mozgósíthatók-e; 2. hitesd el, hogy ennek a kérdésnek te vagy a fõ védelmezõje, a másik jelölt pedig az "ellenség oldalán áll". Utána pedig hagyd, hogy a sajtó bõ terjedelemben adjon hírt az azonos nemûek esküvõjérõl, az "esemény utáni tabletták" vásárlóiról, az abortuszklinikák mûködésérõl és a "teremtés-tudomány" vagy az "intelligens tervezés" - úgymond - vesszõfutásáról a tudomány "fellegváraiban". Ez azután a csendes - értsd a választásokon korábban csak csekély számban részt vevõ - többséget aktivizálja ("na, azt azért nem várom meg, amíg kötelezõ lesz a homokosság" - ahogy a régi vicc mondta), és szállítja neked a gyõzelmet.

A szabad akarat régóta foglalkoztatja a gondolkodókat. Sokan az isteni eleve elrendeltetést, mások meg a természet törvényeit vélték az emberi szabadság korlátjának. A valóságban a szélsõséges nézeteket - a természet vak erõi, vagy egy jóságos/zsarnoki isten akarata által mozgatott drótokon függõ bábuk volnánk - csak elvétve vallják. Az átlagember szeretné hinni, hogy a világ lehetõvé teszi számára: önmaga határozza meg, mit is akar. Miközben a filozófusok nézetei nem közeledtek az idõk folyamán - éppen a tudomány eredményei nyomán -, világossá vált: szabadságunkat nem a szabad akarat nehezen átlátható vagy megoldhatatlan paradoxonjai veszélyez-tetik. Szabadságunknak nagyon is valóságos tolvajai vannak. Az élet szinte minden pillanatában, kisebb és nagyobb döntéseinkben álnokul csapdába csalnak, miközben errõl fogalmunk sincs.

Robert Cialdini amerikai pszichológus, a befolyásolás kutatója egy egész sor olyan hétköznapi mechanizmust tárt fel, amelybõl ravasz emberek csapdát szerkesztenek, majd a gyanútlan polgárt ügyesen manipulálva arrafelé terelik. Így azután az saját akaratából - sõt, láthatólag büszkén és dalolva - sétál bele az egyre kevesebb választási lehetõséget kínáló, egyre sürgetõbb döntést követelõ, és mind kevesebb megfontolást lehetõvé tevõ helyzetbe. Végül a választási lehetõség elvész, mérlegelésre nincs idõ és maradt a nekünk rendelt - értsd: valaki által számunkra kiválasztott - egyetlen megoldás, amely elõl már ki sem térhetünk. Ezek a csapdák az ún. "kattan-indít" mechanizmus alapján mûködnek, amelyet a pulyka- mama viselkedése példáz a leg-jobban. A pulykamama jó mama: gondozza és dédelgeti csibéit. Ha veszélyben vannak, védelmezi, ha éhesek, táplálja õket. Ám csak akkor, ha hallja éhséget vagy veszélyt jelzõ csipogásukat. Ha "csak" látja a veszélyt, de nem hallja a vész-jelzést, nem segít. És fordítva, ha meglátja õsi ellenségét, a görényt, azonnal dühödten nekitámad. Ám ha a kitömött görényben lévõ magnóról a csibék csipogását hallja, azonnal babusgatni kezdi a görényt! Különös viselkedését a csipogás kulcsingere váltja ki. Ha van ilyen inger, az beindít egy automatikusan végigszaladó cselekvéssort, ha nincs, hiába a nyilvánvaló helyzet, mégsem indul el a cselekvéssor.

A pszichológusok egy sor "kattan-indít" mechanizmust azonosítottak az ember világában is. Ezek túlnyomó részét a kereskedõk - tudatosan és ösztönszerûen - rendszeresen alkalmazzák. Ilyen csapdamechanizmus a szívesség felkínálása, amelyet viszonozni illik, vagy a hiány elõidézése, amely értékesebbé varázsolja a megszerzendõ dolgot. De ilyen a rábeszélõ tekintélyesnek vagy azonos identitásúnak feltüntetése. Ezek mindegyike arra szolgál, hogy rávegye az egyébként vonakodó, bizony-talan és bizalmatlan, további in-formációt kérõ, racionálisan mérlegelni igyekvõ személyt, hogy megfontolás nélkül hozza meg döntését. A mindennapi élet sok-féle példát ad a ravasz módon felállított döntési csapdákra. Aki kis ajándékot ad neked (kóstolót a sajtból), azt azzal viszonozod, hogy kedvezõen ítéled meg a kérését (vásárolsz a sajtból). Aki hozzád hasonló (ugyanott született, ugyanúgy öltözik stb.), annak elõnyben részesíted a javaslatát, aki tekintélyes (doktor, hivatalt visel), annak gondolkodás nélkül követed az útmutatását, amibõl hiány van, abból többet veszel, és hajlamos vagy többet adni érte.

H

Ezeket a "kattan-indít" mechanizmusokat az evolúció "programozza" belénk. Olyan "konstrukcióknak" tekinthetõk, amelyek hosszú évezredek során támogatták az egyén és a közösség fennmaradását. Ilyen túlélést segítõ mechanizmus az ún. etnocentrikus szindróma is. Az etnocentrikus szindróma az emberré válás evolúciós környezete által életre hívott adaptáció. Az állandó életveszély, az egyéni túlélést biztosító kicsi csoport és a körüllevõ ellenséges törzsek szinte belénk programozták a "csupán a tieidben bízhatsz" elvét. Újra és újra igazolódott: csak annak higgy, aki ugyanúgy néz ki, csak azt kövesd, aki azonos szimbólumokat visel, csak azt támogasd, aki szüleidre emlékeztet. Közben azonban az embert körülvevõ környezet jelentõsen átalakult. A viszonyítási rendszerként szolgáló csoport fokozatosan bõvült. Az ember egyre nagyobb, egyre összetettebb és mind személy-telenebb közösségben éli le életét. Fontossá vált megbízni az ismeretlenekben. A kereskedelem és a piac által kialakított, a nem rokonokra is kiterjesztett bizalom, valamint az ismeretlenekkel való együttmûködési készség hihetetlen dinamikát kölcsönzött a társadalmaknak. Ha azonban olyan helyzetbe csöppenünk, amely a régi, veszélyekkel teli evolúciós környezethez hasonló - biztonságunk megrendül, életformánk megkérdõjelezõdik, családunk veszélybe kerül -, és gyorsan kell döntést hozni, miközben információ nincs, hirtelen bekattan az etnocentrikus szindróma. Kövesd a hasonlót - aki ugyanolyan jelet használ, ugyanúgy beszél, aki közösségedre hivatkozik. Utasítsd el, aki "más", akinek eltérõ a szimbóluma, más módon él, más hiteket követ. Ahelyett, hogy további információt keresnél, és tisztázó kérdéseket tennél fel, csak arra figyelj, mit hirdet a tekintély: a pap vagy a fõnök. Ne kérdezz, ne kételkedj, ne gondolkozz. Ne az ész érveire, az érzelmek húrjain játszó vezérre hallgass. Csak arra legyen gondod, hogy azt, ami arra kiválasztatott, megfogalmazott, lelkesen végrehajtsd.

Mit is kell tehát tennie annak, aki sikeres - értsd: nagy szavazótábort meghódító - politikus akar lenni? Ki kell választania olyan kérdéseket, amelyek megosztják a társadalmat, majd a válaszokat el kell látni "mi" és "õk" címkékkel. Mi jók, becsületesek, igazak, intelligensek vagyunk. 'k becstelenek, hazugok, buták, gonoszak. A kü-lönös az: még hirdetni sem kell, hogy az "õk" milyen gonoszak. A szociálpszichológiai kísérletek tanulsága szerint már pusztán a - külsõ jegyekben nem tükrözõdõ - formális felosztás is megteszi a hatását. Ekkor azután fel kell tenni a kérdést: "Mond, te melyik oldalon állsz?" És a dolog eldõlt. Így még annak is elejét lehet venni, hogy az esetleg kételkedésre haj-lamos ember további információt keressen. Hiszen aki kérdez, az kételkedik, aki pedig kételkedik, az az ellenséggel tart. Az ellenséggel pedig - aki a "mi" romlásunkat akarja - nem tárgyalni, hanem leszámolni kell.

A nemrég lezajlott népszavazásra feltett, a kettõs állampolgársággal és a kórház-privatizációval foglalkozó tipikusan ilyen csapdahelyzetet elõidézõ kérdés volt. A figyelmeztetés elkésett, a ráció alul- maradt. A népszavazást követõen vált világossá: semmi nem dõlt el. Most indulhat vita arról: kinek mennyit, miért és hogyan. Vagyis csak most kezdjük el gyûjteni, mérlegelni, összehasonlítani az információkat, amelyek birtokában akár racionálisan is lehetne dönteni. A baj csak az, hogy erre a népszavazást követõen már soha nem kerülhet sor. A résztvevõk, választásuknak megfelelõen - ki az igenre, ki a nemre, aki pedig otthon maradt, az arra - már bekattantak. Így a jövõben mindenki - a kognitív disszonancia elméletének megfelelõen - bármilyen további információt csak arra használ fel, hogy korábbi döntését igazolja. A kérdéseket tehát most már végleg nem a ráció, hanem a pillanatnyi helyzet és az érzelmek fogják eldönteni. Ez pedig megnyugvást nem, csupán növekvõ frusztrációt ígér. Akkor különösen, ha a "kattan-indít" módszerét - a szakértõk szerint bevált és ezért nélkülözhetetlen eszközt - a politika egyre kiterjedtebben fogja alkalmazni.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.