Az első lépés

Publicisztika

Lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleg teszi, de mintha a gazdasági élet néhány szereplője megbuggyant volna.

Lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleg teszi, de mintha a gazdasági élet néhány szereplője megbuggyant volna. A választások másnapján egymást érték a híradásokban a kiáltványok meg a mindenféle pontok: ún. nemzeti nagytőkésektől kezdve különböző szervezeteken át egészen a jegybankelnökig egy rakás tényező nekiállt kormányprogramot írni, javasolni, követelni. Egy pillanatig sem gondolnánk, hogy ne lenne tennivaló a gazdaságban - lásd előző számainkat, vagy néhány oldallal odébb interjúnkat -, de egy kissé túlpörgetettnek tetszik az igyekezet. Már csak azért is, mert nemhogy új Országgyűlés vagy kormány, de egyelőre a választásoknak hivatalos végeredménye sincs még. (Ámbár Járai Zsigmond csak a dolgát teszi, hiszen ő a Fidesz-kampány folytatása más eszközökkel.) Tényleg nem értjük, mi indokolja e buzgalmat - hacsak az nem, hogy nemzeti nagytőkéseink rossz versenyzőre fogadtak, azt' bepánikoltak, hogy bennragad a zseton. De ha már így alakult, mi sem akarnánk kimaradni a pontgyártásból, úgyhogy következzék a Magyar Narancs követelése.

A Magyar Köztársaság kormánya és Országgyűlése első intézkedéseinek egyikeként haladéktalanul pontosítsa és módosítsa a pártfinanszírozásról, valamint a kampányokra fordítható összegekről szóló, egyszerre cinikus és képmutatóan prűd törvényrészeket. Sürgősen emeljék föl a képviselőjelöltek után járó egymillió forintos összeget minimum 8 millió/kopfra. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) eddigi formális, a társadalmi kontrollból csúfot űző "ellenőrzési" "jogát" töltsék meg valódi tartalommal, nagyjából az ÁSZ évek óta hangoztatott javaslatainak a szellemében. Mindezzel egy időben vezessenek be brutálisan szigorú szankciókat a leendő törvény megsértőivel szemben.

A közélet megtisztulásához vezető úton nem látunk lehetőséget másfajta első lépés megtételére. Ami most van, az nem mehet tovább; nem csak azért, mert a vonatkozó szabályok ciklusok óta ágyaznak meg a korrupciónak.

Hanem azért is, mert megítélésünk szerint az elkövetkező időszak "ügynökügye" a kampányfinanszírozás lehet. Az ügynökkérdés megoldatlansága ti. időről időre arra csábítja a politika szereplőit, hogy "szenzációs" "leleplezésekkel" revolverezzék egymást és tereljék el a figyelmet a társadalom valódi kérdéseiről. Csakhogy ez a lemez lassan lejáróban, azaz eljön az ideje a kampánypénzek ügyében uralkodó többpárti, konszenzusos hallgatás felrúgásának. Meggyőződésünk, rövidesen ez lesz műsoron.

Ám legyen, hulljon a férgese (de az utolsó ne felejtse el lekapcsolni a villanyt).

Felmentést azonban ez sem adhat az új Országgyűlésnek a cselekvés hiányára. Követeljük, hogy tizenhat év múltán a politika egyszer s mindenkorra vessen véget a kampányköltés ürügyén négyévente előadott gyalázatos szélhámoskodásnak.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.