Lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleg teszi, de mintha a gazdasági élet néhány szereplője megbuggyant volna. A választások másnapján egymást érték a híradásokban a kiáltványok meg a mindenféle pontok: ún. nemzeti nagytőkésektől kezdve különböző szervezeteken át egészen a jegybankelnökig egy rakás tényező nekiállt kormányprogramot írni, javasolni, követelni. Egy pillanatig sem gondolnánk, hogy ne lenne tennivaló a gazdaságban - lásd előző számainkat, vagy néhány oldallal odébb interjúnkat -, de egy kissé túlpörgetettnek tetszik az igyekezet. Már csak azért is, mert nemhogy új Országgyűlés vagy kormány, de egyelőre a választásoknak hivatalos végeredménye sincs még. (Ámbár Járai Zsigmond csak a dolgát teszi, hiszen ő a Fidesz-kampány folytatása más eszközökkel.) Tényleg nem értjük, mi indokolja e buzgalmat - hacsak az nem, hogy nemzeti nagytőkéseink rossz versenyzőre fogadtak, azt' bepánikoltak, hogy bennragad a zseton. De ha már így alakult, mi sem akarnánk kimaradni a pontgyártásból, úgyhogy következzék a Magyar Narancs követelése.
A Magyar Köztársaság kormánya és Országgyűlése első intézkedéseinek egyikeként haladéktalanul pontosítsa és módosítsa a pártfinanszírozásról, valamint a kampányokra fordítható összegekről szóló, egyszerre cinikus és képmutatóan prűd törvényrészeket. Sürgősen emeljék föl a képviselőjelöltek után járó egymillió forintos összeget minimum 8 millió/kopfra. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) eddigi formális, a társadalmi kontrollból csúfot űző "ellenőrzési" "jogát" töltsék meg valódi tartalommal, nagyjából az ÁSZ évek óta hangoztatott javaslatainak a szellemében. Mindezzel egy időben vezessenek be brutálisan szigorú szankciókat a leendő törvény megsértőivel szemben.
A közélet megtisztulásához vezető úton nem látunk lehetőséget másfajta első lépés megtételére. Ami most van, az nem mehet tovább; nem csak azért, mert a vonatkozó szabályok ciklusok óta ágyaznak meg a korrupciónak.
Hanem azért is, mert megítélésünk szerint az elkövetkező időszak "ügynökügye" a kampányfinanszírozás lehet. Az ügynökkérdés megoldatlansága ti. időről időre arra csábítja a politika szereplőit, hogy "szenzációs" "leleplezésekkel" revolverezzék egymást és tereljék el a figyelmet a társadalom valódi kérdéseiről. Csakhogy ez a lemez lassan lejáróban, azaz eljön az ideje a kampánypénzek ügyében uralkodó többpárti, konszenzusos hallgatás felrúgásának. Meggyőződésünk, rövidesen ez lesz műsoron.
Ám legyen, hulljon a férgese (de az utolsó ne felejtse el lekapcsolni a villanyt).
Felmentést azonban ez sem adhat az új Országgyűlésnek a cselekvés hiányára. Követeljük, hogy tizenhat év múltán a politika egyszer s mindenkorra vessen véget a kampányköltés ürügyén négyévente előadott gyalázatos szélhámoskodásnak.
