Publicisztika
Tétova lépések - Az oktatásról
Az utóbbi években több nemzetközi összehasonlító vizsgálat hívta fel a nagyközönség figyelmét arra, amit a szakértők már régóta tudtak: a magyar közoktatás rosszul teljesít.
Narancs XVIII. évf. 17. szám (2006-04-27)
Az utóbbi években több nemzetközi összehasonlító vizsgálat hívta fel a nagyközönség figyelmét arra, amit a szakértők már régóta tudtak: a magyar közoktatás rosszul teljesít.
Ahhoz még mindig ért a vén gazember, hogy felhívja magára a figyelmet. A márciusi uniós csúcs egyetlen izgalmas eseménye, ami kizökkentette az ülésterem alatt pár szinttel sörözgető újságírókat az apátiából, az volt, amikor Chirac felháborodottan kicsörtetett az ülésről, mert az európai big businesst képviselő Unice lobbiszervezet francia vezetője nem anyanyelvén, hanem angolul szólt az állam- és kormányfőkhöz.
Vajon igaz lehet-e az a - főként a jobboldalon - mind gyakrabban elhangzó megállapítás, miszerint a választást nem a koalíció nyerte meg, hanem az ellenzék bukta el?
Voltaképpen e felszólalás tartozhatna lapunk választásokkal foglalkozó traktusába is, amennyiben a sztoriból levonható következtetések egy jelentős része elfogadható indoklásul szolgál a Fidesz most (de akár négy éve is) elért eredményére. A vereségre. Pedig csak Fábry Sándor történetéről van szó.
Lehet, hogy a hirtelen jött nagy meleg teszi, de mintha a gazdasági élet néhány szereplője megbuggyant volna.
A választás másnapján, hétfőn egyre-másra láttak napvilágot a gazdasági élet szereplőinek kiáltványai, programpontjai, hogy szerintük mit is kellene tennie a még meg sem alakult új kormánynak, de üstöllést. Antal László közgazdász szerint is elkerülhetetlen a változás - de nem csupán a szorosan vett gazdasági természetű. Az alábbi szöveg a Klub Rádió Hétzáró című műsorában április 16-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
A legnagyobb hazai etnikai kisebbség helyzete a rendszerváltás óta folyamatosan romlik. A 2002-es kormányprogram azt ígérte, hogy megállítja a romák társadalmi szintű leszakadását. Mi valósult meg a tervekből? Eredményeztek-e az intézkedések érdemi javulást?
Egy szenvedélyes ombudsmani megszólalás ismét reflektorfénybe terelte azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek államilag finanszírozott képzéseiken is százezreket szedtek be vagy szednek be ma is a diákoktól.
Néhány hónapja heveny vita övezi Ságvári Endre emlékezetét. A túlfűtött indulatokat sem nélkülöző közirodalmi csatározások, melyekbe márciusi ítéletével szerencsétlen módon a Legfelsőbb Bíróság is beleavatkozott, hol a jogfilozófia, hol az örökkön historizáló napi politizálás, hol pedig a bűnügyi helyszínelés változatos terepein zajlanak, s csak csekély figyelmet szentelnek Ságvári személyének és működésének. Kit tiszteljünk benne, s tiszteljük-e egyáltalán?
A helyzet látványosan javult a két héttel ezelőttihez képest (lásd: Uramisten, sikerült!, Magyar Narancs, 2006. április 13.), amennyiben az akkori túlzsúfoltsághoz viszonyítva aránylag kényelmesen el lehetett lenni az MDF választási "főhadiszállásán".
Az Újpestről áttelepült választási központból hiányzott a két héttel korábbi nyüzsgés.
De szó szerint. Ám mielőtt a címben foglalt szikár tényközlés talajvaló menti részletezésébe merülnénk, engedtessék meg egy kis - mitőlünk egyebütt oly idegen - önfény, minek persze jó oka van, lévén a kulturált hejehuja apróbb mozzanatait nyílik csupán lehetőségünk feltárni ezúttal (megint).
Még csak azt se mondhatnám, hogy akár az elején izgulni láttam volna bárkit. De fél nyolctól aztán olyan világossá vált minden, mint a nap. Sokan voltak, többen, mint két hete, többen, mint valaha.
Paul Weller nemcsak azért megkerülhetetlen alakja a brit punk-rock színtérnek, mert Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb punkzenekara, a The Jam élén már 19 évesen nemzedéke öntudatos, baloldali szócsöve lett, de azért is, mert a Style Council zenekarral a nyolcvanas éveket is átvészelte, s a kilencvenes évektől megjelenő szólólemezei után manapság is aktív, friss és izgalmas tudott maradni.
"Hiszek Amerikában. Vagyont szereztem ebben az országban" - mondja a temetkezési vállalkozó Francis Ford Coppola híres filmjének legelső kockáin.
Bozsik Yvette mégiscsak táncol, és - ahogy egyszer nyilatkozott - haláláig táncosnő marad.
Pár hónappal ezelőtt, a lengyel Motion Trio Pictures from the Street című albumát ajánlván, szóba került az avantgárd harmonikaegyüttesek "programadója", a szlovén-amerikai Guy Klucevsek által gründolt Accordion Tribe. Éppen tíz éve, hogy Guy maga mellé állította a finn Maria Kalaniemit, a szlovén Bratko Bibicet, az osztrák Otto Lechnert és a svéd Lars Hollmert, akikkel előbb Accordion Tribe (1996), majd Sea of Reeds (2003) címmel készített lemezt.
Alighanem a sznobizmus vásott élfanyalgói, de még a hírlapi kritika éber perzekutorai is a honi köztelevíziózás legüdvösebb fejleményének tekintik a Magyar Televízió kulturális műsorainak látványos megszaporodását.
Lassan öt éve, hogy megjelent a Gotan Project módfelett sikeres bemutatkozó lemeze (La Revancha Del Tango), azóta viszont szinte semmi - leszámítva egy amúgy érdekes mixlemezt (Espiración - Inspiración). Most, hogy a kezünkben a Lunático, elgondolkodhatunk azon, vajon mennyit fejlődött a Gotan, és mennyiben ismétli magát.
Az angol beteg, a Végzet, A lét elviselhetetlen könnyűsége, a Csokoládé sztárját most Michael Haneke Rejtély című filmjében láthatjuk.
A Funny Games és A zongoratanárnő rendezőjével a Cannes-ban három díjjal jutalmazott Rejtély hazai premierje alkalmából a Francia Filmnapokon beszélgettünk.
A legfranciább brit színésznő. A francia filmek szenvedélyes védelmezője. A Lemming hazai bemutatója előtt a Berlinale játékfilmes zsűrijének elnökeként hallatott magáról.
Bár a legelső alkotásával megbukott, s hat évet kellett várnia a folytatásra, nem adta fel. Megérte várnia, hisz legújabb művét, a Lemminget a tavalyi cannes-i filmfesztivál nyitófilmjévé választották.
2004 novemberében az m2-n indult, tavaly június óta az m1-en is fogható a Magyar Televízió kulturális műsora.
Az Alba Volán harmincegy éves játékosa tinédzserként lett válogatott, és az ő teljesítményének is köszönhető, hogy az utóbbi időben a feljutásról szóltak a divízió 1-es világbajnokságok magyar hangjai. A jövő hétfőn kezdődő amiens-i vb-n a "halálcsoport" várja a válogatottunkat: a favorit németek, a házigazda franciák, az örök mumus britek, a feltörekvő Izrael és Japán ellen kell bizonyítaniuk.
Már látni a bazilika körvonalait, mégis reménytelenül messze a pazar belváros. Még a XIX. században épült, egy helyiérdekű vasút állomásának. De épp a helyi érdeket nem találjuk.
Miközben a hatékonyabb lakossági energiafelhasználásról és a lakóépületek jobb hőhasznosításának kikényszerítéséről szóló EU-s alapelveket kerülgetjük, megjelentek az első hőkamerát használó polgári cégek.
Ha úgy kívánjuk mulattatni magunkat, mintha turisták lennénk (és nem magyarok) enhazánkban, a budai várnál nincs is alkalmasabb hely erre (nyilván ugyanezért cuccolta ide a Fidesz is a választási főhadiszállását).